Kedves Deadpool!

Elnézést, hogy közvetlenül írok neked, de ha már te is megszólítasz a képregényeidben, nekem is könnyebb így. Figyelembe vettem, hogy ez neked és a cikkolvasónak is idegesítő lesz hamarosan, úgyhogy nem nyújtom hosszúra.

Ha már létezhetsz köszönhetően a világ egyik legfurább elrajzolójának, Rob Liefeldnek és Fabian Niciezának, ha már azzá váltál harminc év alatt, amivé, a szeleppé, ami nem-PC-módon kritizálhat kormányzatot, saját szerkesztőit, a konkurenciát, saját világod hőseit vagy bármit a világon, úgy érzem, beszélhetek veled őszintén.

Megértem a jelentőséged. Bár Batman már az aranykorban kikacsintott az olvasóra, tanácsot adott a gyerekeknek, te fejlesztetted tökélyre, hogy egybemosod a valóságot a képregénnyel, jól észrevehetően, de nagyon kifinomultan átjársz a negyedik falon. A szándék? Vigyorgás, elképedés, szórakoztatás. Nevelés? Talán még az is, van, amikor látjuk, hogy fejlődsz, szenvedsz, jót akarsz – vagy épp nem, de van igazi belső, lelki tét. A rutinból hozott küldetéseid csak megtanítják, mi a kiüresedett idétlenkedés.

A paródia kényes műfaj. Rozsomák-Deathstroke és egy rothadó Buster Keaton keresztezéséből épp az jön ki, ami bemegy, egy bérgyilkos-ninja melodramatikával kevert tökös esetlenkedése.

Ezt időnként – jobb napjaidon – eredeti módon, habzóan kreatívan adod elő, sokszor viszont azt gondolom, talán öreg vagyok már a poénbombáidhoz, a történelmi és popkulturális utalásaidhoz a kubai rakétaválságtól Michael Bay-ig. Öreg vagy te is. És úgy tűnik, fiatalabb olvasóknak szánnak téged.

Most a Deadpool-alakulat: Ölőhangban megírt, a Fumax kiadó által honosított kalandjaidat olvasom. Képzeld, bár gondolom, láttad a kötetet, azért elmondom, kemény kötésű, vastag, műnyomó-jellegű papíron, kicsit felülméretezve jelent meg. Nem érzem, hogy ezzel a kalanddal megérdemled ezt az impozáns kiadást. Tudom, mit mondanál erre, dehogynem. Miért ne érdemelnéd meg. Ha valaki, akkor te mindent megérdemelsz.

Azt hiszem, ez a túlzott önbizalom az, ami elriaszt a hosszabb távú olvasástól veled kapcsolatban. Tudom, hogy az íróid, szerkesztőid tehetnek erről, és nem a te locsi-fecsi természeted. Nem te tehetsz róla, hogy folyamatosan fullba nyomod a kretént, hanem az, hogy érzik, tudják, hogy elvesztették az arányérzéküket veled kapcsolatban, mégis folytatják. És biztos vagyok benne, hogy vannak jó, mesélésre érdemes történeteid.

Most is profin felépített, szimpatikus szereplőket felvonultató show-műsorba csöppentem olvasóként. Tito, a gyerek-Deadpool vagány volt, emellett szerencsétlen Zsemle kutya-Deadpool sorsa oldalanként szomorított és vidámított a cselekménytől függően. A Deadpool-fejes, kalózos rész is ilyen volt. A rajzok változatossága erősíti az Ölőhangot, kivéve a számomra vizuálisan értelmezhetetlen Kyle Baker-féle 5. részt.

Tudom, hogy magasról letojsz, de…

Érted. Időnként kár érted.

Lénárd László

Cím: Deadpool-alakulat: Ölőhang
Szerző(k): Victor Gischler, Kyle Baker, Whilce Portacio, Rob Liefeld, Paco Medina, Philip Bond
Kiadó: Fumax
Ár: 4995 Ft
Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: 128 oldal
Megjelenés: 2019.09.
Megvásárolható: Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás: fumax.hu szukits.hu
Bevásárlólista: Loading