Kanan és Vader erődje

Caleb Dume mesterét a Kaller bolygón (elnézést, nem én találtam ki, és nem is a Közlekedési Vállalat) éri a 66-os parancs gyilkos torkolattüze. Depa Billaba – aki ugyan teljesen ismeretlennek tűnik, mégis ott volt a filmen, amikor Qui-Gon Jin bemutatta Anakint a Nagytanácsban – feláldozza magát érte.

A kék fénykarddal bíró utolsó padawan elmenekül.

A Star Wars, az alapjaitól kezdve sablonos. Eladja a látvány, ma már naivnak ható színészi játék,az azóta felépített világ, sok apró részlet adja el. De ha kicsit mélyebbre mennék, hogy mi a Jedi, mi a Sith, mi ennek az egésznek a lényege, a mitikondriánok vagy a mana, és egyszerű mágusok, vagy mi az Erő, mi az Ellenerő, miben hisznek valójában, ez már nem derül ki pontosabban, a kérdezősködőt leintik annyival, jó ez így, ne bolygassuk. Az Erő legyen veled, nem érted ezt az egészet, mindegy.

Szeretem, nem is az. Órákig tudnám sorolni, mit szeretek benne. Attól még be kell bizonyítsák nekem, hogy sablonos alaptörténetből is tudnak kevésbé sablonos történeteket leágaztatni, felvirágoztatni. (Vagy épp egy hihetetlenül sablonos terv-vadászatból azzal, hogy a végén kinyírnak mindenkit.)

Többször bebizonyították már. A nagy filmek egy része, az animációs sorozatok, a képregények egy része kiváló volt, annak ellenére, hogy tovább kerülgették a lényeges kérdéseket. Nem várhatod el mindig, hogy annyira kiemelkedőt olvass – egy ekkora cégtől dehogynem.

Caleb Dume, azaz felvett nevén Kanan Jarrus a 2014-ben indult Star Wars Lázadók animációs sorozat egyik főszereplője, a 66-os parancs ritka túlélőinek egyike. Míg a Klónháborúból viszonylag sokat láttam, Ashoka Tano best ever, itt maradtam le az animációkkal, egy rész elég volt, shame on me.

2015-16-ban képregénysorozatot szentelt neki a Disney/Marvel, mely tizenkét részben meséli el Kanan, az utolsó padawan előtörténetét fordulatos kalandokba ágyazva pár évvel a 66-os parancs után, illetve a második kötetben a klónháborúk elején.

A Szukits kiadó, ahogy a többi Star Wars képregénysort, ezt is megjelenteti igényes, kemény kötésű kötetekben, szép magyarításban.

Greg Weisman több címet írt a Marvelnek, ahogy Pepe Larraz spanyol rajzoló is dolgozott már nekik, például a Wolverine and the X-men sorozaton.

Kettős érzésem van a kiadvánnyal kapcsolatban.

Sodró lendületű, jól megírt történet. Aki nem ismeri Kanant, az is együtt érez vele. Másrészt nem vezet be jobban az Erő rejtelmeibe. Nem filozofál sokat, nem vet fel különösebb új gondolatokat, és ez ennyi oldalon keresztül inkább rajongói képregénnyé teszi.

Gyönyörűen rajzolt sztori. Arcok, szemek, mozgás, űrhajók, minden vonal szép. Másrészt egy tipikus szuperhős-képregény rajzoló munkájának tűnik. Ez miért baj? Mert olyan, mintha Pókember olvasnék, ha a képeket, a főbb dinamikát nézem. Nekem a Star Wars-hoz más kell. És ez csak úgy tűnt fel, hogy összehasonlítottam a Darth Vader Vader erődjével.

Kár, hogy vége – ennél a kötetnél szinte fehörögtem, mint a Sötét Nagyúr.

Mi az, hogy vége, hogy lehet már vége?

A Darth Vaver: Dark Lord of the Sith sorozat a huszonötödik füzettel, a Szukits kiadványa a negyedik kötettel lezárult. A gonosz az utolsó oldalon ott áll új erődje előtt, és az előző százötven oldalon Charles Soule kisebb csodát tett. Az összes nyavalygásomat, mindent, amit itt sablonról hadováltam, Giuseppe Camuncolival együtt felőrölték és eltörölték, mint a Császár fegyverei bármelyik zöldövezetet. Megérdemlik a többiek is, hogy ideírjuk a nevüket (jó sokan vannak): tus Daniele Orlandini és Terry Pallot, színek David Curiel, Dono Sanchez Almara és Erick Arciniega.

Vader felkutat egy alvó Jedit, aztán úgy végigszambázik a Coruscanton két általa gyengének vélt beosztottját üldözve, hogy a felfordulás miatt a Császár kénytelen pihenőre küldeni. Válasszon magának egy bolygót, rendezze be kedve szerint. Vader így is tesz, társnak kap egy maszkot, melyben tovább él Momin, a tervezőzseni Sith. A bolygó lakói nem örülnek az új háziúrnak, de Vader és a sisak együtt felépítik a címben szereplő erődöt. Kábé ennyi.

Soule nem csak hogy tisztelettel bánik a Star Wars-örökséggel, de ötleteivel, látásmódjával többé is teszi a világot. A szereplőket a világok makro- és mikrorendszerében is ábrázolja. Antihőseinek motivációit egyrészt felfedi, másrészt elfedi. Így a Császárról és főleg Vaderről többet megtudunk, a tudást érzékenyen adagolja, mégis megőrzi őket titokzatosnak, épp úgy, mint a filmekben.

A Sith-ségről viszonylag sokat érzékeltet az író, a sötét nagyúr magányos belső utazásainak, vívódásainak képregényes vizualizációja által a filmben (a megbocsátásig) látott kegyetlen karakter kerekebb lesz.

Camuncoli rajzaival együtt teljes a kép. A Kanan rajzolójánál jóval statikusabb rajzokban mesél, panelkezelése visszafogottabb, nyugatiasságához kever némi japánt, tökéletesen összepasszol a történések, helyszínek hangulatával.

A mélyen átgondolt sztoriban Soule lelkileg lemeztelenítette, fizikailag meggyötörte, önmagával és lehetőségeivel elszámoltatta, majd egy óriási katarzisban Vaderré változtatta Anakin Skywalkert.

Kár érte, aranyos kisfiú volt.

Lénárd László

Facebook Hozzászólások