Joker: „Az épelméjűség olyan elviselhetetlen!”

3. Az őrült gyilkostól az ártalmatlan rablóig: Joker az Aranykorban

Első megjelenésekor, a Batman 1-ben (1940, kép jobbra) Joker egy kegyetlen, amorális, bizarr és érzéketlen rabló- és sorozatgyilkos (ugyanakkor már itt egy roppant intelligens és ravasz ember) volt, aki egy elhagyott temetőben lakott, és rettegésben tartotta Gotham gazdag polgárait. Megfosztotta őket ékszereiktől és gyémántjaiktól, és rafinált, gonosz módszerekkel végzett velük, méghozzá előre bejelentett időpontban, groteszk vigyort hagyva az áldozatok arcán. Bár ekkoriban Robin már ott volt Batman mellett, hogy a történetek fogyaszthatóbbak legyenek a fiatal korosztály számára, az akkor még némi arisztokratikus vonásokkal is felruházott Joker meglehetősen ijesztő volt, maguk a sztorik pedig sötétek és komorak – az egyikben a Sötét Lovag még ölt is. (De azért volt olyan is, hogy Batman okítóan kiszólt az olvasókhoz, és óva intette őket a bűnözők csodálatától.) A főszereplők az első történet végén börtönbe juttatták Jokert, aki azonban a képregény utolsó sztorijában (Joker Returns) visszatért – és (ld. fentebb) látszólag meghalt. Itt találkozhatunk talán az első igazán esszenciális Joker-pillanattal, a halál és a bizarr humor keveredésével, ahogy hisztérikusan röhög saját elmúlásán („The laugh is on the Joker! Ha! Ha! Laugh, clown, laugh! Hahaha…”).

A következő hónapokban a Bohóc Herceg újra és újra visszatért, és számtalanszor „meghalt”: bennragadt egy égő épületben, lezuhant egy világítótoronyból, egy szikláról, egy vonatról, bele egy ház vermébe stb. Őrületének talán első metaforája az volt, amikor egy röhögő Joker-fejet vetített Batman elé egy sötét szobában (Batman 4), a sorozat hetedik részében pedig felbukkantak sajátos kis gyilkos tréfái is a rettegő város rovására (vonatkisiklatás, gyógyszerek kicserélése kórházakban stb). Ez idő tájt tébolyult tettei mögött még határozott, racionális motiváció állt, minthogy alapvetően továbbra is egy egyszerű, pénzre és ékszerekre hajtó tolvaj volt – ugyanakkor már Batmanhez való bizarr kötődése is megjelent: a hetedik részben megölhetné a Sötét Lovagot, de nem teszi, mert azt akarja, hogy „hallja, ahogy röhög rajta”. Ezt fokozza a Batman 11, amiben Joker egy újsághirdetésben hívja „táncra” ellenfelét, és szintén nem öli meg, mert szórakoztató számára, ahogy próbál lépést tartani vele (ellenben Robint majdnem megöli, amiért a Sötét Lovag csúnyán el is látja a baját). A 12. részben pedig kijelenti, hogy fegyverrel bárki képes ölni, de Batman életét kreatívan, kellő képzelőerővel kell kioltani. Vagyis túl azon, hogy a Bohóc Herceg gyakori visszatérő ellenséggé vált, az alkotók a Sötét Lovaggal való furcsa, groteszk kapcsolatának alapjait is már az első pár rész után lefektették. És ebben a Jokerben minden más szempontból is megvannak mindazok a lényegi jellemvonások, amik kisebb-nagyobb eltérésekkel és más arányokkal, de ma is meghatározzák a karaktert. Amiben azonban még más a jelenlegi (általánosan elfogadott) értelmezésnél, hogy fizikailag is rendszeresen állja a sarat a Sötét Lovaggal és bárki mással szemben: első összecsapásukkor legyőzi Batmant, második megjelenésekor két pisztolyból tüzelve, John Woo hőseit megszégyenítve lő halomra egy rakás rendőrt, a Batman 2-ben pedig karddal vív meg ellenségével.

A karakter azonban az első számok után hamar elkezdett fogyaszthatóbbá, könnyedebbé válni, fokozatosan egyre kevesebbet ölt, tréfái viszonylag ártalmatlanabbak lettek, és sokat veszített félelmetességéből, még gonosz vigyora is enyhült valamelyest. A 25. részben (1944) már csak egy komikus, gőgös félbolond, aki a Pingvinnel együttműködve elfogja a Sötét Lovagot és Robint, de miután hosszú ideig veszekednek, hogyan is öljék meg őket, a dinamikus duó kiszabadul, és Batman rímekben beszélve leöklözi a(z egykor gyilkos) bohócot. A háború után a kötelességtudó, mosolygós, apafigura-Batmanhez, és a vidámabb, színesebb, egyre több sci-fi elemmel dúsított történetekhez igazodva Joker figurája még komolytalanabbá vált. Egy ízben például Joker-jellel hívták őt a bajba jutott bűnözők, akiknek szuperkütyükkel felszerelt Jokermobillal sietett a segítségükre, máskor pedig Batman és Robin gúnyos karácsonyi üdvözlőkártyát küldött neki a börtönbe; de olyan is volt, hogy Batman és Joker véletlenül testet cseréltek egy laboratóriumbéli hajsza következtében. Egyébként pedig ekkorra jellemzően egy vihogó, szájaló homokzsákká vált, akit minden alkalommal nevetségessé tettek (az arcára mért döntő ökölcsapáshoz sokszor a „Joke’s on you, Joker” beszólás társult), és még túl is használtak, hiszen szinte minden hónapban megjelent valamelyik képregényben, hogy borsot törjön Batman orra alá.

Facebook Hozzászólások