Vendégszerzőnk, Orosz László Jacques Tardi angol nyelven is megjelent háborús kötetének járt utána.

„Isten verje ezt a háborút!”

A Fantagraphics, Amerika talán legfontosabb alternatív képregény-kiadója egész sor francia eredetű képregényt jelentet meg angolul. A Franciaországban élő, norvégiai származású Jason mellett Jacques Tardinak is már több mint tíz kötete jelent meg az USA-ban, melyeket a 2013-ban elhunyt Kim Thompson, a Fantagraphics társalapítója és szerkesztője fordított.

Jacques Tardi neve a közelmúltban elsősorban az Adèle és a múmiák rejtélye című filmmel kapcsolódott össze, melyet az ő képregényéből adaptáltak, de emellett több első világháborús témájú alkotást is jegyez. 2013-ban jelent meg a Fantagraphicsnál a Goddamn This War! (Isten verje ezt a háborút) című képregénye. Igazából ez egy graphic novel, amit nem lehet könnyen magyarosítani, hiszen a képregény szónak nálunk sokkal szélesebb a tartalma. Idén júniusban volt egyébként az első világháborút kirobbantó szarajevói merénylet századik évfordulója, mely kapcsán javában zajlanak a megemlékezések, tematikus kiállítások, a könyv ezért aligha lehetne időszerűbb.

Amikor kezembe vettem a 25 dolláros képregényt, (mely postaköltséggel együtt végül 8000 Ft-ba került,) kicsit csalódott voltam. Az első színpompás lapokról láttam mintaoldalakat, a történet előrehaladtával viszont a színek elszürkülnek. Végül megbarátkoztam vele, mert a lövészárkok, az első világháború tipikus helyszínei sem lehettek sokkal színesebbek. Ez a színvilág kifejezi azt a lélektani változást is, amit a háború résztvevői átélhettek. Kezdetben mindegyik fél fényesnek, színesnek látja a jövőt, a franciák arra készülnek, hogy az Alexanderplatzon fognak sörözni, a németek pedig egy laza párizsi vonatútra számítanak. A francia katonák piros-kék uniformisban, sima sildes sapkában mennek a csatatérre, ahol kezdetben kiváló célpontot jelentenek a poroszoknak. Így kezdődik az 1914-es év.

tardi-goddamn-war

Mindegyik háborús év külön fejezetként szerepel a könyvben. Hősünk, aki a narrátor is egyben, az első nagyobb ütközetben halottnak tetteti magát és egy megszeppent német katona a vállára hajol ijedtében. Ők még egyszer egymásba futnak a későbbiek során. Egymásra céloznak, de mégse lőnek. A következő alkalommal a francia főhős már halottan látja viszont a boche-t és innentől már csak álmaiban beszélget vele.

Érdekes, hogy Tardi a narráción kívül egyáltalán nem él párbeszédekkel és nincsenek a műben képregényekre jellemző hangutánzó szavak sem. Rajzstílusa sem tipikus képregényes. Kockái, melyek technikailag a tus és színes akvarell kombinációi, mégis ügyesen alkalmazzák a képregény-készítésre jellemző egyszerűsítést, árnyékolást, sötét háttereket. A háború képei nyomasztóak. Az ember bármikor húscafattá válhat egy jól irányzott tüzérségi támadás után. A vezérkar vágóhídra küldi a katonákat, és amikor nem érik el a célt, akkor azért hoznak újabb, még nagyobb áldozatot, hogy a korábbi áldozatok ne legyenek hiábavalók. Tardi néha egy laza poénnal próbálja oldani a feszültséget. Ilyen az, amikor azon morfondírozik, hogy a brit szövetségesek kötelékében harcoló skótok vajon viselnek-e alsóneműt a szoknyájuk alatt, vagy csak „szabadon lógnak a golyóik”?

1915 nyarán a francia katonák megkapják az új szabású kék egyenruhájukat és sisakjukat. „Szép gesztus volt, de semmivel sem álltunk jobban, mint korábban” – mondja a főhős. Nem sok alternatíva volt. A 22-es csapdája. Harc, halál. Vagy öncsonkítás. Dezertálás, hadbíróság. Az is halál, rosszabb esetben. Jobb esetben vissza a frontra. Vagy az öngyilkosság. Az legalább biztos. A kötet vége felé Tardi két oldalt szentel a háborúban megsebesült, megcsonkított, ellőtt arcoknak.

A mű társszerzője Jean-Pierre Verney, aki történészként a 93 oldalnyi képregényhez még 37 oldalnyi, fotókkal illusztrált kronológiát csatolt. A gyönyörű, keménytáblás könyv egyébként 2014-ben Eisner díjat nyert „A legjobb Amerikában megjelent külföldi képregény” kategóriában. A Fantagraphicsnál hamarosan megjelenik egy újabb első világháborús Tardi mű (The Astonishing Exploits of Lucien Brindavoine). Nekünk, magyaroknak pedig marad a méregdrága amerikai (vagy persze az eredeti francia) mű beszerzése. Játszhat még Sarlós Endre Trianon-kód című képregénye, illetve kíváncsian várom „A Nagy Háború” című képregénypályázat nyertes műveit, melyek a kiírás alapján csak pár oldalas szösszenetek lesznek.

Orosz László

Vendégszerzőnk, Orosz László a Comicsmania kiadó vezetője, náluk jelent meg Jason Lutes Berlin sorozatának első kötete, a Rocksztár leszek, mama! webes képregény-válogatás, Kardos Nikolett Virágeső és más történetek című füzete, illetve Fekete Dániel Széles mosolyának első része.

Facebook Hozzászólások