Iron Man: Extremis – A bőre alatt is gép van

Ki hitte, hogy jó ötlet felkérni Warren Ellist egy hagyományos szuperhős-történet megírására? Ellis kétségkívül az egyik legtehetségesebb író ma a képregény-iparban, de az ő területe igencsak messze esik a Marvel színpompás hőseinek világától. Ennek ellenére időről-időre azért belekóstol, mostanság pedig éppen Joss Whedontól készül átvenni az Astonishing X-Ment. Leszámítva jelenleg is futó sorozatát, a Thunderboltsot, mindeddig a Vasember-sztorija a legismertebb a mainstream képregények világába tett kiruccanásai közül. A majdnem itthon is megjelent* Extremis a nagy múltú karakter rebootolása, ami visszatekint eredettörténetére, ugyanokkor egy új úton is elindítja a jövő felé– ráadásul egyszerre igyekszik látványos akciókkal szolgálni, és megvizsgálni Tony Stark motivációit, múltját, hibáit és lehetőségeit, újra lefektetve egy komplex karakter alapjait. És ez nagyjából sikerül is neki, bár nem minden hátulütők nélkül.

Tony Stark egy újfajta fenyegetéssel kerül szembe, amikor egy régi barátjának laboratóriumából amerikai terroristák kezébe kerül az „extremis” nevű szérum, ami egyszerű embereket szuperkatonákká képes felturbózni. Hogy új ellenségét legyőzze, maga is a szer bevételére kényszerül, és talán ez az új, „kívül-belül Vasember” lesz a válasz az őt foglalkoztató kérdésekre is, melyek a világ jobbá tételében való szerepe körül forognak.

Hogy Ellis erőssége elsősorban nem a szuperhős-képregényekben van (ez alól persze kivételt képez a zsáner mindenféle gátlását levetkőzött Authority), az nagyon jól látszik az Extremis színvonalának ingadozásán is. Ugyanis ennek a hatrészes sztorinak pont az eleje a legjobb, az első két szám, ami magát a cselekményt ugyan csak felvezeti, de a karaktert azonnal élve boncolja, két nagyszerűen megírt dialógus segítségével. Az első, amelyben egy leleplező dokumentumfilmeket készítő riporter interjút készít Tonyval, a karakter múltját vizsgálja, és nem fél beletenyerelni a lecsóba. A kínos kérdések a főhős morálját célozzák meg, ami bajosan nevezhető feddhetetlennek, hiszen pályáját fegyverkereskedelemmel kezdte, és ha lelkiismeretére hallgatva, ebből az üzletből azóta ki is szállt, káros hatásai (pl. a világban itt-ott szétszórt aknái) még korántsem múltak el. A második dialógus egy régi baráttal folyik, és Tony jövőjét vizsgálja: mit ért el a világban, és főleg, az ő intellektusával, sőt, zsenijével, miért nem ért el többet?

A kapitalista, technokrata és futurista Tony tehát mind a múltjával, mind a jövőjével szembesül, és nem csoda, hogy mindkét problémára Vasember jelenti a választ. A riporter felé visszakézből intézett kérdése, hogy több mint 20 évnyi kutatómunkával és dokumentumfilmmel megváltoztatott-e bármit is, talán a fegyverkereskedő múltjáért szuperhősként vezeklő férfi védekező mechanizmusa, a jövővel kapcsolatos lehetőségekre pedig az extremis befecskendezése (Vasember második, a jól elhelyezett flashbackeknek köszönhetően „dupla” megszületése) ad választ – na és a jobbra való törekvés. Talán a sok hibát elkövetett, kétes múltú Tony nem jobb, mint mások, de dolgozik rajta, hogy az legyen.

Emellett a tényleges szuperhős-vonal szinte eltörpül. Persze egyáltalán nem rossz, mindössze arról van szó, hogy nem átütő, inkább egyszerűen csak átlagos. A szuperemberré vált terrorista motivációi egyszerűek, háttere szegényesen felvázolt, vagyis összességében teljesen jelentéktelen figura, aki pusztán katalizátorként szolgál Vasember fejlődéséhez, és a sztorivégi csavar is kiszámítható, sőt, jelentéktelen a korábbi események súlya mellett. Mindebbe a fiatal titán, Adi Granov számítógépes technikával felturbózott rajzai igyekeznek életet lehelni, és a fotografikus képek valóban szemet gyönyörködtetőek, habár kissé hidegek és sterilek. Ami nagyobb gond, hogy az akciók néhol egészen statikusnak tűnnek, hiányzik belőlük a mozgás igazi illúziója – viszont az elvitathatatlan, hogy sajátos hangulatot teremtenek, ami szépen szolgálja az ambiciózus, egyszerre múltidéző és jövőbetekintő történetet. Ellis ennél tud jobbat is, de azért csalódást nem okoz így sem.

Olórin, 2008. május 03.

7/10
Megjelenés: 2005 (The Invincible Iron Man 1-6)
Történet: Warren Ellis
Rajz: Adi Granov

* E cikk 2008-ban készült, amikor is a Képes Kiadó tervei között szerepelt a történet kiadása. Erre végül a Kingpin Kiadó kerített sort először 2016-ban, majd a Nagy Marvel Képregénygyűjtemény 30. számában jelent meg újra 2019 elején.

Facebook Hozzászólások