Interjúk a 6MKF díszvendégeivel

Pran Kumar

  • BA: Hihetetlenül hangzik, hogy olyan nagy országban, mint India, csak az 1960-as években jelentek meg eredeti képregények. Mit gondol, miért csak az amerikai sorozatok voltak sikeresek? Mi késztette arra, hogy megpróbáljon áttörni ezen a korláton?
  • PK: Az 1960-as években kezdem képregényeket rajzolni, miután politikatudományt tanultam a pandzsábi egyetemen és négy évig tanultam képzőművészetet a Maharashtra intézetben. Azelőtt csak amerikai és angol import képregények voltak nálunk. Amolyan monopóliumot élveztek, feltehetően azért, mert a szindikátusi rendszerből fakadóan készen kapták őket a lapok, olcsóbbak voltak, és jól meg volt szervezve a marketing is.
    Persze voltak remek és széles körben ismert indiai rajzolók, mint például Shanker, Ahmed, R. K. Laxman, Kutty és Mario, de ők politikai karikatúrákat készítettek, nem képregényeket. Én úgy gondolkoztam, hogy ha indiai karaktereket viszek színre és helyi témákról szólok, azzal közelebb kerülök az olvasókhoz, hiszen ezeket jobban is értenék, mint az idegen történeteket. Eleinte nehézségekbe ütköztem, de egy idő után három napilap is megjelentette a munkáimat. Aztán már öt, majd nyolc, majd tizenkettő, húsz, és most már harmincötnél tartok. A Limca Book of Records az indiai képregény népszerűsítésében végzett munkámért 1995-ben nekem adományozta az „Év embere” díjat.

  • BA: Mennyiben mások az Ön képregényei, mint az amerikai minták?
  • PK: Hitem szerint a tömegeket úgy lehet megszólítani, ha mind a rajz, mind pedig a történetek egyszerűek és könnyen érhetőek legyenek. Az én történeteim a hétköznapi életről szólnak, elsősorban a középosztály életéről, a karaktereim is ebbe a társadalmi rétegbe tartoznak. Nincs bennük varázslat, nincsenek csodák vagy természetfeletti képességekkel rendelkező, például repülő emberek. Amit az utcán látok, azt fordítom le képek formájában.
  • BA: India világhatalomnak számít a film terén, de a képregényeiről keveset tudunk. Milyen a mai helyzet?
  • PK: Elég jó. Az évtized elején volt egy visszaesés, de most már helyreállt a piac. De szükség van az elektronikus média támogatására. Hét évvel ezelőtt a Sahara ONE nevű televíziós csatorna megkeresett, hogy sorozatot szeretne készíteni a Chacha Chaudhary című képregényemből. Le is szerződtem velük, és már az első epizódok sugárzása után nőni kezdett a nyomtatott képregényeim eladása. Ez aztán visszahatott a tévésorozat nézettségére. Összesen 600 epizód készült. Most már mindenhol vannak képregények: a tévében, a mobil telefonokon és az interneten is.
  • BA: A manga nagy hatást gyakorolt számos ázsiai ország képregényére, Mi a helyzet Önöknél?
  • PK: Indiában nem ért el különösebb sikert, és én úgy látom, hogy a szomszédos országokban sem.
  • BA: Hogyan vélekednek Indiában a képregényekről? Gyerekeknek valónak tartják? Hogyan reagált a piac a Virgin Comics színre lépésére?
  • PK: Az indiai társadalom úgy tekint a képregényekre, mint ami a fiataloknak való. A Virgin Comics nem ért el sikert, de nem tudom miért. 14 évvel ezelőtt az Egmont kiadó is megjelent nálunk, és szép összeget kínált, ha eladom nekik a karaktereimet. De én erre nem voltam hajlandó. Megmondtam nekik, hogy a figuráim az én gyerekeim. Márpedig az ember nem adja el a gyerekeit.
  • BA: Megjelentek már más országokban is a képregényei?
  • PK: Még nem. Én elsősorban rajzoló vagyok, nem a marketing a szakmám. De nemrég aláírtam egy szerződést egy neves céggel a Chacha Chaudhary sorozatomról, amiből rajzfilmsorozatot és játékfilmet akarnak készíteni, nemzetközi terjesztéssel.

Tartalom:

Facebook Hozzászólások