Képregény érettebb közönségnek – Interjú Somogyi Györggyel

A képregényfesztiválok egyik visszatérő momentuma, amikor az előző naptári évben megjelent magyar képregényeket díjazzuk az Alfabéta-díjjal. Az átadó ceremóniánál azonban sokkal fontosabb, hogy képet kapjunk arról, milyen témák és irányzatok vannak jelen a magyar piacon. Miről szólnak a jelölt művek, mit gondolnak az azokat készítő alkotók. Az elkövetkező napokban azokkal a képregényalkotókkal közlünk interjúkat, akik idén, a 15. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon (2019. május 8-12) kaphatnak díjat.

Somogyi György a Kittenberger képregény első részének írójaként már egy Alfabéta-díj tulajdonosának mondhatja magát. Idén pedig egymással is versengenek az általa írt képregények: a Helka című ifjúsági fantasyt és a Kittenberger II: A hiéna átkát is jelölték a hosszú képregény kategóriában. A két rész különbségéről, az első rész alapján átgondolt történetvezetésről, és marketingstratégiákról Mészáros János kérdezte Somogyi Györgyöt.

Mészáros János: Nem unalmas minden Kittenberger képregény megjelenésekor interjút adni abból az alkalomból, hogy jelöltek benneteket az Alfabéta díjra?

Somogyi György: Ez még csak a második eset. Nem mondanám, hogy unalmas lenne, sőt valójában nagyon is jó dolog, hogy egy kicsit beszélhetek, beszélhetünk alkotóként a képregényről, a motivációnkról és terveinkről. Segít abban is, hogy lássuk a céljainkat, és később meg is tudjak azokat valósítani.

MJ: Mit szerettetek volna TI változtatni a tartalomban és a megjelenésben az első részhez képest, és ez mennyiben sikerült?

SGy: A legfontosabb változtatási szándék az volt, hogy míg az első történet egy viszonylag egyszerűbb kalandsztoriként készült, addig a második már egy összetettebb, a Kittenberger sorozat alternatív történelmi világát jobban bemutató rész akart lenni. Úgy vélem, ezt sikerült megvalósítanunk, még ha ezzel sokakat meg is leptünk. Lehet, vannak olyan olvasók is, akik, miután elolvasták a képregényt, arra gondolnak, hogy ez azért más, mint amire számítottak. Erre azt tudom mondani, hogy a Kittenberger 2. egy többször is elővehető, sokszor olvasós, gondolkoztatóbb, felnőttesebb képregénynek készült.
Szintén fontos változtatás volt, hogy szerettük volna, ha ez az epizód inkább a nagyvárosokban játszódjon, például Londonban és Budapesten, nem pedig Afrikában, mint az első rész. Egyrészt nem akartunk önismétlők lenni, másrészt a már említett világ bemutatásához is szükség volt erre. A karakterábrázolásnak is nagyobb teret akartunk adni. Valamint fontos volt, hogy az első rész után kapott kritikákat átgondolva olyan dolgokon változtassunk, ami esetleg nekünk elkerülte a figyelmünket. A történet erős női karakterét, Lizát jobban előtérbe helyeztük. Az ő története amúgy is az elejétől fogva fontos szála a teljes sztorinak, de ez majd igazán csak a harmadik rész legvégén fog kiderülni.
Még a színezés volt az, ahol változtattunk. Megkértük Pilcz Rolandot (Kalyber Joe, YKX), hogy segítsen nekünk. Ez aztán olyan jól sikerült, hogy azt hiszem, ez egy új barátság kezdete lett.

MJ: Milyen változásokat emeltek ki a kritikusok, és ezt hogyan fogadtátok?

SGy: Először azt emelném ki, hogy meglepően kevés kritika jelent meg a második részről, főleg, ha az elsőhöz képest nézzük. Ugyanakkor ezek szinte mind pozitív, lelkes kritikák voltak, és észrevették a szándékunkat, hogy egy többször olvasós képregényt szerettünk volna készíteni. Sokat gondolkodtam azon, mi lehet ennek az oka: az, hogy ez a második rész, tehát az újdonság varázsa már nem releváns? Vagy a decemberi kiadás miatt van ez, amikor a Kittenberger mellett még rengeteg nagy név jelent meg? Nem szeretném piszkálni a magyar kritikusokat, újságírókat, bloggereket, hiszen mindenki arról ír, amiről akar, ugyanakkor egy kicsit szeretnék rávilágítani a helyzet fonákságára: sokszor előbb jelenik meg egy kritika egy amerikai képregényről nálunk, mint egy magyarról.
Viszont a molyon (moly.hu) nagyon biztató a pontozásunk (98%-on állunk), és az ottani olvasói kritikák, különösen az első résszel összehasonlítva azt mutatják számunkra, hogy a fejlődésünk olvasói szemmel is jól látható.

MJ: A második részekkel mindig az a baj, hogy az első és a harmadik rész között vannak, amolyan áthidaló részek. A ti esetekben is így van ez?

SGy: Igen, ez benne van a pakliban. A történet összerakásakor nagyon szerettük volna, hogy ez is egy kerek egész sztori legyen. Ez így is van, mégis, a végét nyitva kellett hagynunk, a már eleve tervezett folytatás miatt. Ez valóban okozhat egyfajta hiányérzetet. Végig azon voltunk, hogy főhősünknek legyen egy saját, erős története, egy útja, ami személyes és megrázó. Kittenberger története sokkal komolyabb, egyfajta belső utazáson megy végig, tulajdonképpen partra vetett halként vergődik A hiéna átka alatt, hiszen az ő világa Afrika, és a nagyvárossal nem igazán tud mit kezdeni. Mégis ez nem olyan látványos dolog, mint Afrikában szembe szállni egy gőzorrszarvúval, ezt megértem.
Egy köztes epizód sajátos dramaturgiát követel, amit az olvasó vagy el tud fogadni, vagy nem. Kénytelenek voltunk ennek a dramaturgiának beáldozni dolgokat, hogy majd a harmadik rész, a záró epizód igazán ütős legyen.
Valahogy úgy kell ezt elképzelni, hogy az első rész, a Fabriqué en Belgique bemutatja a szereplőket és belekóstolunk a világ egy kis szeletébe, a második rész, A hiéna átka elénk tárja a teljes világot, majd a harmadik rész, a fináléval pedig mindezek ismeretében elhozza a katarzist. Legalábbis ez a terv.

MJ: Mi fog változni a harmadik részben, és mikor olvashatjuk?

SGy: Ahogy már említettem, a harmadik rész igazi finálé lesz. Mostanra összeállt a sztori, és merem állítani, előre is, hogy ez lesz a legerősebb, és leginkább felnőtt Kittenberger-epizód. Ami változhat, az a terjedelem. Úgy döntöttünk, nem akarjuk magunkat megkötni azzal, hány oldalas legyen a lezárás. Lesz, amennyi lesz, a lényeg, hogy ki tudjunk bontani, el tudjunk mesélni mindent, amit akarunk. És valószínűleg kevesebb lesz az utalás, hiszen már sikerült bemutatnunk a Kittenberger alternatív történelmi világát. Helyszínek terén is elég nagyot lépünk előre, ahogy az első rész végén elhangzott: A határ a csillagos ég!

MJ: Hogyan alakulnak az eladások az első, igencsak sikeres részhez képest?

SGy: Egyelőre kevés még az információ, de úgy tűnik, keresik a képregényt. Ami meglepett, hogy az első részt újból rendelik. Sajnos abból a második kiadás is elfogyott, úgyhogy előbb-utóbb szükség lesz harmadik kiadásra is. De az lehet, hogy majd a harmadik résszel együtt fog megjelenni.

MJ: Változtattatok az értékesítési modellen és a marketingen? Mintha most kevesebb erő jutott volna rá.

SGy: Ezt valóban kicsit benéztük, ugyanis azt gondoltam, naivan, hogy az első rész sikere elég muníció lesz, és majd úgyis jönnek a kritikák, remélhetően pozitívak, és ez elég lesz. Hát nem így történt. Ugyanakkor szerintem nincs semmi veszve, hiszen most jön a tavasz, rendezvények egész sora lesz, szóval azt látom, hogy a decemberi megjelenés adott egy restart lehetőséget a Kittenbergernek. A január-februári kicsit pangósabb időszak után jön a 3K, azaz a Könyvfesztivál, Képregényfesztivál és a Könyvhét. Most kicsit meg fogjuk tolni a reklámot, aztán meglátjuk, ez mire elég. A Kittenberger első része 2016 májusában jelent meg, és a két kiadással együtt két év alatt fogyott el teljesen. Ha két év múlva ugyanezt elmondhatom A hiéna átkáról, akkor elégedett leszek.

MJ: Mik a tervek, folytatjátok az együttműködést Brazillal más területen is?

SGy: Most a harmadik részre koncentrálunk, de valóban, vannak egyéb terveink. Ezeket majd akkor, ha kész leszünk ezzel a szerintem magyar piacon egyedülálló vállalással, és kezünkben tarthatjuk a három részt egyben, kemény kötésben, 200 oldallal, extrákkal. Akkor majd elindulunk, és ahogy Kittenberger mondja: keresünk magunknak új kalandokat.

Facebook Hozzászólások