Indul a Tenet aludni

Ha valaki elvesztené a fonalat valahol félúton Christopher Nolan legújabb filmjében, azt hadd nyugtassam meg: fonál sose volt, csak mézesmadzag, amit olykor elhúztak az orrunk előtt. Persze lehet oda-vissza elemezni a téridőkontinuum nagy rejtélyeit és igazságait, de valójában a Tenet nem több, mint egy kompetens James Bond-film, nyakon öntve némi időmanipulációval.

Amennyiben bárki is ez utóbbi információt spoilerként éli meg, annak azt javaslom, ne olvassa tovább a cikket. Igaz, ez esetben a tisztelt olvasó nem látta sem az előzeteseket, ahogy a Sötét Lovag trilógián kívül valószínűleg egy Nolan-filmet sem. Ugyanis Nolannek mániája az idő. Már a Mementó is egy kronológiailag fordított sorrendben elmesélt film volt, ahogy a Dunkirk is párhuzamosan tár elénk három, teljesen más hosszúságú idősíkon játszódó történetet. Az Eredetben a különböző álomszintek különböző szubjektív időintervallumokat ölelnek fel, és akkor még nem is ejtettem szót a minden lapját az idő relativitására tevő Csillagok köztről.

Ezek után nem hiszem, hogy meglepő, hogy a Tenet középpontjában is az idő, illetve annak érzékelése áll. Más kérdés, hogy ez alkalommal ne számítsunk nagy, magvas mondanivalóra, az időmanipulálás inkább eszköz, amit valójában könnyen lecserélhetnénk szokásos Bond sallangokra, és ez a történet akkor is működne.

Mert a Tenet egyébként kifejezetten kellemes kémfilm, gyönyörű vágásokkal és képekkel, jól megkoreografált akciókkal, korrekt színészi játékkal, amelyek közül magasan kiemelkedik Kenneth Brannagh szuggesztív alakítása ügyeletes főgonoszként. Ha elvesszük az időmanipulálást, akkor is jó elnézegetni, és nocsak, rejtélyek, ketyerék, autós üldözés, robbantás, meg persze a világ és egy szép nő megmentése? Hiányzik innen bármi, ami őfelsége titkos ügynökének egy kalandjából hiányozhatna? Na ugye!

Ja, igen, ezt nyakon öntötték nekünk a már említett időmanipulálással – ami nem utazás, bár igazából egyik a másikba vezet. Egy gond van csak. Ha szeretjük az időutazás zsánerét, akkor könnyű kitalálni az összes ehhez kapcsolódó fordulatot. Kivétel nélkül. Ezen a téren a Tenet nem hogy nem mond újat, de olyan szinten hagyománytisztelő, mint a kilencvenötödik Marvel-film vagy Hollywood-reboot. Akadnak jópofa ötletek, de ez inkább máz a tortán.

Kár, mert a koncepció ideig-óráig jópofa, és egyébként is, ha már itt tartunk, örülök, hogy végre nem egy franchise-filmet vetítenek a mozik, ami pont azzal akar minket becsalogatni, hogy ehhez foghatót már legalább egyszer, ha nem milliószor láthattunk. Az is üdvözletes, hogy Nolan ezúttal nem veregeti hússzor vállon magát, milyen entellektüel, mint azt tette a Csillagok köztben.

De nem ez a film fogja felforgatni az időről kialakított világképünket, ugyanis, hiába próbálja annak mutatni magát, nem egy Escher által megálmodott Matrjoska-baba, a történet maga ahhoz képes faékegyszerűségű, a cselekmény meg nyílegyenes. Intelligens sci-finek nem több egy szép, nagy, kompetens blöffnél. De egy teljesen vállalható akció-kémfilm, ami talán kedvelhetőbb lenne, ha nem akarna többnek látszani, mint ami.

Megboldogult szinkronrendező, Csörögi István mondta egy időutazós kasszasikerre, hogy látványfilm: többet mutat meg, mint amit rejt. Ez igaz a Tenetre is, akkor is, ha az ellenkezőjét akarja elhitetni velünk.

Pusztai Dániel

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: