Így adj el egymillió példányt a sz*ros kis underground képregényedből – Viz Comics

Ez valószínűleg az első (és talán az utolsó) magyar nyelvű cikk, ami egy negyven éve futó, óriási hatású, ám kizárólag felnőtteknek szóló brit képregénymagazinnal foglalkozik.
Kedves olvasó! Ha zavarnak az ordenáré tartalmak, vagy egyszerűen nem szeretnél ilyesmit látni, akkor inkább a szerző egy másik cikkét ajánljuk figyelmedbe!

Na jó. Akkor viszont menjünk vissza 1979-be, Newcastle-ba!

Ekkor történt ugyanis, hogy egy ifjú hivatalnok, Chris Donald, egy 12 oldalas fekete-fehér füzetkét kezdett el terjeszteni egy helyi punk-klub megbízásából, öccse, Simon és egy haverjuk segítségével. A lap 20 pennybe került (diákoknak 30!), és órák alatt elfogyott belőle a kinyomtatott 150 darab.

A kiadvány a “Bumper Monster Christmas Special” címet viselte, ám egy kamu kiadónevet is kitaláltak hozzá, és a sorozat többi része már ez utóbbi néven, VIZ Comics-ként vált ismertté.

A Viz név semmit nem jelentett, Donald elsősorban azért választotta, mert a logo így csupa egyenes vonalból állt, és könnyű volt lerajzolni.

A viszonylag nagy siker oka, hogy a képregénymagazin stílusa, hangneme olyan volt, amivel a szélesebb közönség korábban nemigen találkozhatott: Infantilis, durva, zabolátlan abszurd humorral figurázták ki az akkori gyerekképregények, média és úgy általában a világ jelenségeit.

A kiadványt pár éven belül felfedezte magának egy országos kiadó, és kialakult az a metódus, amivel a szerkesztőség rendszeresen szállíthatta az őrültebbnél őrültebb képregényeket és cikkeket.

10 évvel később az újság évente tíz alkalommal jelent meg Nagy-Britannia szerte, és számonként több, mint egymillió példány fogyott belőle.


A Viz legelső és a 2019 decemberi, 291. számának borítója

AZ ALKOTÓK

A lapot kezdetben Chris Donald szüleinek lakásában állították elő, ám ahogy az alkotói csapat a munkamennyiséggel együtt növekedett, a szerkesztőség is elköltözött.

A Viz irodájába látogatók először gyakran félve léptek be oda, arra számítva, hogy sörvedelés közben harsányan káromkodó punkok dobják össze a lapot – a valóságban viszont azzal szembesültek, hogy csendes, kardigános gyógyegerek görnyednek a rajzasztaluk fölé.

Azóta már maguk az alapítók is elhagyták a csapatot (milliomosként), és ahogy az lenni szokott, a régi olvasók közül sokan gondolják, hogy a Viz régen sokkal jobb volt. Maga Chris Donald viszont úgy véli, hogy mindenki rosszul emlékszik: a lap már eleve, a kezdetektől fogva sem volt olyan jó, mint régen.

A rajzok-képregények mellett egyébként csak nagyon ritkán van megjelölve az alkotók neve – a legtöbb tartalmat közösen ötletelve állítja össze a csapat.


Az alkotói gárda és a kiadójuk (balról a második) egy valag aprópénzzel – a 80-as évek elején

A TARTALOM

Az kiadvány humora a ‘80-as évek világában nagyon betalált: az utca, de még inkább a kocsmák nyelvén szólalt meg, ami akkoriban egyszerűen egy sosem látott újdonságnak számított.

Az első számokra jellemző, hogy a korabeli brit gyermekképregények (Dennis, Beano) hangvételét parodizálták, azonban rengeteg trágársággal, agresszióval, szürreális humorral.

A tartalom több szinten is működött – és működik azóta is: a felszínes toaletthumor kedvelői is tudnak rajta röhögni, ám a szürreális fordulatok egyértelművé teszik: ezt a cuccot bizony intelligens emberek rakják össze.

A kilencedik.hu olvasói között bizonyára rengetegen lesznek, akik a lentebb közölt mintákat egészen visszataszítónak fogják találni. Viszonyítási pontként azt tippelném, hogy azok, akik szerették a Belga együttes első albumát , nyugodtan tehetnek egy próbát a Viz valamelyik számával.
A többiek talán jobb, ha kihagyják az élményt.

Egy biztos, Kedves Olvasó: anyukádnak nem fog tetszeni!


Egy tipikus oldalpár. Ezekből a sűrű képregényoldalakból a továbbiakban csak az első néhány képkockát szúrom be.

A POÉNOK

A képregény világa nagyon sok, bejáratott karakterre épül, akiknek történeteit olvasva gyakran az az érzésünk, hogy ugyanahhoz a poénhoz írnak újabb és újabb vicceket. És nem is a -nagyon kiszámítható- csattanó a lényeges, hanem az, ahogy eljutnak odáig.

A Viz nem kifejezetten képregényújság, hanem – például a MAD magazinhoz hasonlóan – cikkeket, egyéb rovatokat is tartalmaz. Ezeknek nagy részét pedig talán a fahumor kategóriába sorolhatjuk be legegyszerűbben.

Minden számban van levelezési rovat , nyilvánvalóan kamu levelekkel, amelyek emiatt viszont tényleg viccesek.

A Top Tips (Tuti tippek) rovat is hasonló: mintha az okoskodó szomszéd küldene be olyan életviteli tanácsokat, amelyek totálisan értelmetlenek, vagy éppen komolyan megkérdőjelezik a kiötlőjük szellemi épségét.

A KARAKTEREK

Íme néhány a Viz oldalain hónapról hónapra feltűnő karakter közül:

Fat Slags (Dagadt Ringyók) – Sandra és Tracy két kövér nőszemély, akiknek semmi más nem jár az eszükben, mint hogy jól bezabáljanak, piáljanak, és megdugassák magukat valakivel. Általában mindhárom össze is jön nekik.


A lányok véletlenül megtalálják a tökéletes színt,amilyenre a szobájuk falát szeretnék festeni

Roger Mellie – Az ember a tévéből

Roger egy népszerű(?) tévés műsorvezető, akit a főnöke mindenféle szokványos műsor levezénylésével bíz meg, ő viszont tök megbízhatatlan, folyton a piálással és a kurvázással foglalkozik, és úgy általában magasról szarik mindenre, viszont meg van győződve róla, hogy ő egy hidegvérű profi.


Rogernek remek új műsorötlete dámad: celebek versengenének azon, hogy ki tud bekötött szemmel beleszarni egy vödörbe egy létra tetejéről!

Sid the Sexist

Szexista Sid folyamatosan csajozni próbál, de a lehető legrosszabb szexista szövegekkel, és a legtöbb esetben csúnyán pórul is jár.

Buster Gonad

Az ember, akinek FENNTARTHATATLANUL NAGY heréi vannak, amelyek a hétköznapi tevékenységek közben állandóan megsérülnek.

Major Misunderstanding

A nyugdíjas katonának fogalma sincs, mi folyik körülötte, de ez nem akadályozza meg abban, hogy mindenkinek ossza az észt – általában teljes értetlenséggel találkozva. Oké, búmer!


Az Őrnagy ezúttal szerzeteseket néz kapucnis gangsztáknak, és csúnyán kiosztja őket!

Terry Fuckwitt

A kölyök, aki olyan buta, hogy arra nincsenek szavak.


Terry ezúttal azt felejtette el, hogy hogyan működnek a perspektíva törvényei, és hogy neki azoknak megfelelően kellene viselkednie.

Billy a hal

Az emberfejű halfigura a Fulchester Fociklub kapusa. Állítólag direkt úgy találták ki a sztorit és a szürkeárnyalatos grafikai megoldást, hogy a lehető legunalmasabb legyen minden egyes rész. Szerintem tökéletesen megvalósult a koncepció!

8 Ace

Az idősödő alkoholista karakter, aki minden egyes részben megfogadja a feleségének, hogy új életet kezd. Sajnos amint hozzájut 1 font 49 pennyhez, mindent elfelejt, és megy is a kisboltba megvenni aznapra a nyolcas csomag dobozos sörét.


Ace-t egy gátlástalan politikus meggyőzi, hogy szavazzon rá, és akkor csomagonként egy pennyvel olcsóbb lesz a dobozos sör. Szerencsére ilyesmi a valóságban soha nem fordulhat elő!

Jack Black és kutyája, Silver

A kisfiú az ifjúsági filmek kis detektívpalántáihoz hasonlóan nyomoz mindenféle ügyekben, ám sikeres nyomozásai mindig ahhoz vezetnek, hogy néhány sajnálatra méltó, elesett egyén rettenetesen megszívja.

Egyszeri ötletek

Rajtuk kívül egyéb celebek, politikusok is feltűnnek, például:


Martin Luther Kinget nem hagyják aludni, így képtelen felkészülni a később legendássá vált beszédére.


A Slipknot együttes tagjai Scooby-doo kalandjaihoz hasonló időutazáson vesznek részt


Peter Andre csöcs-alakú hőlégballonnal indul brit turnéra


Sigmund Freud balesetet szenved, és emiatt pár napig nem szabad, hogy felizguljon.
Nehezen megy neki a dolog, mert minden hétköznapi tárgyban szexuális szimbolikát vél felfedezni.


Churchillnek a Király előtt lenne jelenése, de kakálnia kell, ami mindenféle akadályokba ütközik…


Végül: szuperhősök! Pucér Motorbiciklis Lány és Félmeztelen Gördeszkás Apáca!

És még sokan mások!

TALÁN ENNYI ELÉG IS…

A Viz az az újság, amelynek bármely számát veszi kézbe az olvasó, elég jó képet kap arról, hogy milyen az összes többi.

Chris Donald saját elmondása szerint arra a legbüszkébb, hogy a Viz olvasásától még soha, senki nem lett egy fikarcnyival sem okosabb.

Ebben én azért nem vagyok ennyire biztos.

Mindenesetre itt a BBC rövid riportja, amely az első szám megjelenésének 30. évfordulójára készült:

Vass Róbert

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: