Heti Marvel 08/13

Üdv mindenkinek, Olórin vagyok! Szerény személyem mostantól rendszeres képregény-kritikákkal (és hírekkel) látja el a Képregény.net olvasóit – ezek között lesz a Heti Marvel hírsorozat is, amivel meglepő módon hetente jelentkezem majd, és teljesen önkényes módon szemezgetek az aktuális megjelenések közül (de a fókusz az X-Men képregényeken lesz).

Az év tizenharamdik hetében immár nyakunkon az invázió! A New Avengers megkésett 39. része megérkezik végre, még épp időben a Secret Invasion első része előtt. Közben befejeződik a hivatalos Avengers-csapat kálváriája Latvériában, folytatódik a Messiah Complex végén meglőtt Xavier professzor története, és ómitvétettünk, itt egy új Rozsomák sorozat. Nagyon ideje volt már, a meglévő háromtucattal mégsem lehet beérni. De legalább a héten nincs Pókember, és az írógárdaváltások közti kimaradás egy ideje piros betűs nap a Marvel-naptárban.

Wolverine: First Class 1: Nem, nem arról van szó, hogy ez a képregény rossz lenne, csak nem látom, mi értelme van. Rozsomákról már nem bőröket húznak le a Marvelnél, a húsát cincálják, az írók és szerkesztők meg legalább olyan gyorsan növesztik vissza a pofájukra a leégett bőrt, mint a kanadai mutáns. De mint mondtam, nem rossz ez, a sztori esszenciális (vagy sablonos, kinek hogy tetszik) X-Men, a Rozsomák és Kitty közti különbségekre építő poénok mind ülnek, a hangulat kedélyes, a rajz korrekt (kivéve az arcokat), és talán még azon is túllép az ember, hogy Xavier professzor kissé karakteridegen módon viselkedik. Viszont így előbb-utóbb kronológiailag még a Kitty Pryde and Wolverine című mini előttre kialakítják náluk azt a bizonyos apa-lánya viszont, az pedig kellemetlen retcon lesz. Nade mit számít még egy szög a Marvel kontinuitásának koporsójába? (Már ha fér még bele egyáltalán…)

X-Men Legacy 209: Romita a legutóbbi rész óta felszívódott, a professzor meg máris magához tért – de talán jobb is így mindkét esetben. És a lényeg, hogy Carey nem okoz csalódást: Magneto és Xavier nagy vitáját, amit 40 éve ugyanazokkal az érvekkel táplálnak, sikerül kicsit egy szinttel feljebb emelnie, és mindenképpen nagyszerű érzés újra egymás oldalán látni őket. Tudvalevő, hogy Magnetónak nagy eseményeket tartogatnak az írók erre az évre, és van egy sejtésem, hogy hová tart a dolog, már a karakter szempontjából. Bízom benne, hogy nagy dolgokat láthatunk majd a mágnesesség urától, és abban is, hogy továbbra is jól játsszák ki kapcsolatát Xavierrel. Eaton rajzait pedig mindig öröm látni, úgyhogy mindent összevetve ez ismét egy pompásan sikerült szám.

Daredevil 106: A Mr. Fear ellen vívott keserű és tragikus küzdelem utóhatása egy olyan Fenegyerek, aki brutálisan beleveti magát az utcai harcokba, hogy elűzze az elmegyógyintézetbe került Millával kapcsolatos gondolatokat, és közben teljesen elszakad a való világtól. Brubakernek van itt néhány igazán nagy pillanata, kiváltképp az, amikor Matt képtelen aludni a lakásban, mert minden cucc (sőt, maga a lakás is) Milla illatát ontja magából. Ez egy átkötő szám a következő nagyobb sztori előtt, amire szükség is van a 11 részes Mr. Fear-történet után, és mint ilyen, tökéletesen betölti a funkcióját. A rajzolási teendőket most teljes egészében Paul Azaceta látta el, aki az utóbbi részekben már többször kisegítette Larkot. Képei még a sorozatban megszokottnál is jóval elnagyoltabbak és stilizáltabbak, ami hosszútávon nem biztos, hogy szerencsés lenne, de itt még jól működik.

New Avengers 39: Bendis mostanság érezhetően kevésbé erőlteti meg magát dialógusok terén, mint általában (elsősorban mennyiségileg, de nála ez minőségit is jelent), aminek az utóbbi hetekben már láttuk a hátulütőit, de ez a rész szerencsére ennek ellenére is abszolút jól sikerült. A középpontban Echo áll, aki egy őt helyettesíteni próbáló skurllal kerül harcba, és csak Rozsomáknak köszönhetően menekül meg. Ügyesek az akciók, jók a karakterek (Bendis Logan figurájának esszenciáját két-három panellal jobban megragadja, mint az utóbbi években néhányan többrészes sztorikkal), a nyitó- és záróképek pedig különösen hatásosak. Remek ráhangolódás a Secret Invasionre.

Mighty Avengers 11 (borító jobbra): Bendis másik Avengers sorozatának színvonala a legfinomabban szólva is ingadozó már a kezdetektől – a latvériás sztori befejezése a jobban sikerült részek közé tartozik, de összességében így is csak egyszerűen korrekt. Van pár jó pillanata, Doom csapdája egyszerű, de okosan megírt, a Sentry erőfitogtató ellenség-leiskolázása pedig roppant hatásos (ahogy Vasember beszólása is). Persze már itt is fújdogálnak az invázió szelei, és Bendis ráveti a gyanú árnyékát Jessica Drew-ra. De ez a rész egyértelműen az arrogáns Doomé. Szóval egyáltalán nem rossz, de reméljük, ennél lesz még sokkal jobb is.