HETI DC 08/39

Eltelt egy hét, és nevéhez hűen a Heti DC ismét jelentkezik. Szeretjük a sűrű megjelenésű sorozatokat, így rögvest kettőbe is belepillantunk. Az egyik egy új, az amerikai választások ihlette Decisions, a másik pedig Superman, Batman és a Csodanő intergalaktikus szentháromság-sztorija a Trinity, melyről a múlt héten már esett szó. Ha még nem lett volna elég a DC két fejőstehenéből, nézzünk bele a Superman/Batman címbe is. A hab a tortán a nagy vihart kavart All Star Batman and Robin sorozat 10. részének megjelenése, melyhez kapcsolódóan egy kicsit hosszabban is értekezem majd. Vertigo témában pedig egy ígéretes, friss melegében induló 6 részes minit, a Greatest Hits-et vesszük górcső alá. Kezdjük hát!

Decisions #1

Részemről a hét legjobban várt címe a Decisions volt, így önző módon ezzel kezdeném. Nyilván van köztetek olyan, akinek feláll a hátán a szőr még a gondolatától is annak, hogy a DC szuperhősei aktuálpolitikai témájú sztoriba keveredjenek. Nem kell azonban megijedni, a Decisions kicsit sem hasonlít a múlt századi, háborús propagandákra felhasznált komikokra. Én kifejezetten szeretem, ha az olyan lehetetlen karakterek, mint a sztreccsruhába öltözött, külsőbugyis igazságosztók minél realisztikusabb problémákkal állnak szemben, pláne, ha olyan időt élünk, mint most, amikor a DC íróit elkapta az ezüstkor jegyében zajló nosztalgiahullám. A Decisions alapkoncepciója izgalmas, a sztori újszerű problémákat vet fel, a mini azonban, – mint sok más társa- a kivitelezésnél ütközik kihívásokba.
Az alapsztori a következő: az USA-ban zajló választási kampány során a jelöltek ellen öngyilkos bombamerényleteket hajtanak végre és kísérelnek meg sorra. Persze az Igazság Ligája közbelép, azonban az ügy nem olyan egyszerű, amilyennek látszik. A merénylők ugyanis nem saját szabad akaratukból cselekszenek, valaki a háttérből manipulálja a szereplőket. A politika azonban átkozott egy gépezet, könnyen beszippantja azt, aki óvatlanul a kondér közelébe merészkedik. A Zöld Íjász így lesz testőrből kampányarc, és ki tudja, ki követi őt a sorban. Vajon ki marad pártatlan? Milyen hatással lesz a Liga működésére, ha a tagok a küldetésüket személyes ügyként kezelik, vagy ha a különböző politikai nézeteik konfliktusokat kreálnak? És vajon melyikük republikánus, melyikük demokrata? Meddig mennek el a jelöltek, látván, hogy a nép által idealizált hősök támogatása ekkora változást hoz a politikai kommunikáció terén? Sok-sok izgalmas kérdés… akárcsak az, hogy Bill Willingham és Judd Winick választása miért éppen a Zöld Íjászra esett, akitől ezek a tévés szereplések, és a tribünről való integetés elég furcsán hat. Talán ő sem saját akarata szerint cselekszik, és az sem volt véletlen, hogy a demokrata jelölt merénylőjét olyan könnyen lefegyverezte? A különböző pártok politikusai ellen indított egységes támadás talán csak félrevezetés? Merem remélni, bár ha ez a nagy csavar, az semmiképp sem jó jel, hogy az első szám után már mindez sejthető. Nos, a rajzok terén bizony kihívásokkal küzd a mini. Ha a sztori megírására sikerült egy olyan zsenit megnyerni, mint a Fabulák Willingham-ét, Rick Leonardi érdekes választásnak tűnik, véleményem szerint nincs a világklasszis rajzolók között, és ez a dolgozata kifejezetten az összecsapottság látszatát kelti. Elnagyolt alakok, kifejezéstelen arcok. Nem látok bele a Decisions munkamenetébe, így nem tudhatom, hogy a panelek megkomponálása az írók kiváltsága, vagy ebben szabad kezet kapott a rajzoló. Ugyanis a koncepció sok helyen nagyon ötletes, csak az a nagy helyzet, hogy a képek nincsenek szépen megrajzolva. A színezés nekem már bántóan gagyi, rutin photoshop-munka, így ez tovább rontja az összhatást. A DC fejesei igazán ölhettek volna több figyelmet ebbe az érdekes projektbe. Azonban a Decisions érzésem szerint elsikkadt a másik heti sorozat, és a nagy ongoingok gründolásának árnyékában.


„Ajánlott irodalom”

Írta: Judd Winick, Bill Willingham
Rajzolta: Rick Leonardi
Borító: Stephane Roux

Superman #680

Ó jesz, folytatódik Robinson Superman ongoingja, és mint tudjuk, itt van Krypto, hogy szétrúgjon pár segget. Vagy legalábbis egyet, ami történetesen Atlasé, ha már szegény Clark magatehetetlenül fekszik a földön. Elkezdve a képregényt, rögtön feltűnik, hogy Leonardi és Robinson milyen remekül kezelik a paneleket. Superman belső monológja, és az emberek aggodalmas arckifejezései erőteljes, drámai hatást kölcsönöznek az oldalaknak (bár nem hagyhatom szó nélkül az első oldal bal alsó sarkában lévő tűzoltós bakit- szegénynek vajon mit tömtek a szájába?). Krypto és Atlas harca megfelelő teret kap, látványos, mozgalmas, igazi akció. Robinson –talán, hogy érzékeltesse, ő aztán nem ismer határokat- a kriptoni Lajka kutyát választja narrátornak a harcok alatt, és ha mindez nem lenne elég, Lois gondolataiba is belepillantunk, és talán ez a legizgalmasabb a három belső monológ közül. Némi flashbackel megtámogatva meséli el, hogy mennyi gondot jelentett Krypto az életükben, hiszen az űrkutya finoman szólva sem igazán lakásba való. Azonban a hősies küzdelmet látva Lois megérti azt a különös kapcsolatot, mely Supermant és kutyáját összeköti, hiszen egy bolygóról származnak, ebben a világban ők a kívülállók. Míg Krypto újra és újra méri a csapásokat Atlasra, Superman Zantannától remél további segítséget, azonban a varázslónő helyén annak tréfás kedvű unokatestvérét találja. Ez a jelenet eléggé kilóg a történetfolyamból, a párbeszédírás amúgy is Robinson gyengéje. Végül is ez az esemény vezet a megoldáshoz, bár a kivitelezés elég elnagyolt. Az író érezhetően nem akart odáig elmenni, hogy Krypto hatástalanítsa véglegesen Atlast, így jött ez a szedett-vedett ötlet a napvarázslattal, de így az igazán szép a záró képsor, melyben Superman Kryptot élteti a metropolisiak előtt. A rajzokra ebben a hónapban sem lehetett panasz, Guedes megteszi amit lehet, sőt, még annál többet is. Kutyát különböző testhelyzetekben nem könnyű rajzolni, nem véletlen hogy olyan reneszánsz nagyságok, mint pl. Tiziano is másra bízták ezt a munkát, mivel nem voltak otthon az állatok anatómiájában. Guedes nem hogy megoldja ezt, de mondhatni brillírozik, jutalomjáték neki ez a cím, a nagy, kétoldalas csataképekkel, és az izgalmasan osztott panelekkel. Szép, klasszikus heroikus történet fejeződött be a Superman cím oldalain e hónapban, és ha belegondolok, nem sok mindent tudnék említeni, amit ebben a sztoriban lehetett nem szeretni. Bravó Robinson, bravó Guedes!


„Ajánlott irodalom”

Írta: James Robinson
Rajzolta: Renato Guedes
Borító: Alex Ross

Oldalak: 1 2 3