Havi Comics (2008. december)

City of Dust 2: Steve Niles másodszor, ezúttal egy új, sci-fire, horrorra és fantasyre szakosodott kiadó, a Radical Comics szárnyai alatt. Ez az ötrészes minisorozat az év egyik legígéretesebb képregénye, pedig annyi eredetiség sincs benne, mint egy darab kőben. A jövőben járunk, egy hatalmas metropolisban, amelynek alsó részén a szegények élnek, a felsőn pedig a tehetősek – és ahol a vallás, az irodalom, a fikció minden formája szigorúan tilos, minthogy a társadalom észkombájnjai ezeket tették felelőssé az állandó erőszakért és háborúkért. Főhősünk Philip Khrome, egy rendőr, aki a hátára kötözött géppel repdes a felhőkarcolók közt, és mélyen hisz a rendszerben, amit szolgál – amíg egy gyilkosság helyszínen kezébe nem kerül egy gyerekkönyv, amit pechjére ki is nyit. Ráadásul ezzel egyidőben egy különös öregember furcsa, groteszk kísérleteinek szó szerint szörnyű következményei szabadulnak el a városban.
Lehet sorolni a címeket, amikből Niles története, és Zid festett képi világa láthatóan inspirációt merít, lefogadom, hogy mindenki tud mondani legalább ötöt, de akár tízet is. Csak a poén és a játék kedvéért, a legnyilvánvalóbbak: 1984, Különvélemény, Fahrenheit 451, Equilibrium, Dredd bíró, Dr. Moroe szigete, Szárnyas fejvadász. Ráadásul a képregény egyszerre utazik sci-fiben, horrorban, akcióban, és Niles még egy kis noir-hangulattal sem fél nyakonönteni az egészet (engem legkésőbb ezzel megvett kilóra). Hogyan lesz ebből a katyvaszból az év egyik legélvezetesebb képregénye (legalábbis egyelőre)? Jó kérdés, amire csak annyit tudok mondani, hogy piszkosul jól működik minden, amit Niles totális szemérmetlenséggel elénk tol. A karakter látszólag egyszerű, de csak azért, mert az író szépen, visszafogottan ábrázolja, és nem rág mindent az olvasó szájába. Khrome-nak megvan a maga (szerencsére nem erőltetett) tragikus múltja, szépen kidolgozott háttere és motivációrendszere, és egészen érdekes a nőkhöz fűződő viszonya is (dögös munkatársnő vs. dögös kurva). Érezzük rajta, hogy valami nincs teljesen rendben vele, így már most abszolút indokolt a valószínűleg nemsokára bekövetkező pálfordulása, vagyis az elnyomó rendszer elleni lázadása.
A képregény tempója is kiváló. Gyors, de egyáltalán nem kapkodó, hibátlan arányban keverednek a dialógusok, a hangulat megteremtését szolgáló jelenetek és az akciók. A gore szintén tökéletesen eltalált. Mint mást, Niles ezt sem viszi túlzásba, nincs túl sok, viszont ami van, annak hatása alaposan rátelepszik az emberre – akárcsak az egész látványvilág. Zid csodálatosan sötét és borongós, ugyanakkor kísértetiesen gyönyörű festményeivel akár a szobám falát is szívesen kitapétáznám. Ha nagyon kekeckedni akarnék, azt mondanám, hogy az arcok kicsit statikusabbak a kelleténél, de ez igazából a kutyát sem érdekli, mert cserébe olyan városképeket kapunk, amiket látva percekig nem tudjuk elállítani a nyálunk csorgását. Ja, és egészen elképesztő, ahogy a fickó a fényviszonyokat használja, a főszereplő hátára erősített kék-vörös szirénával való játék rengeteget tesz hozzá az összképhez. Mit mondhatnék még? Olvasni, olvasni, olvasni, olvasni! (Radical Comics)

Fables 78: Bill Willingham és Mark Buckingham képregénye ott folytatja, ahol a múlt hónapban abbamaradt, de mielőtt elmerülnénk ebben, eheti hír, hogy a képregényből tv-sorozat készül jövőre az ABC csatornán – kíváncsian várom, hogyan ültetik át, nehéz feladat, mert magasra teszi a lécet az alapmatéria.
Építkezős rész volt a mostani is, de ettől még nem szenvedett hiányt drámai fordulatokban, vegyük csak például a két főgenyó elszabadulását. Megtudjuk, hogy a kősírból kikelő alak nem kispályás, egyből elkezdi leamortizálni kiszabadítóit, szó szerint elsorvasztja őket, pusztán az akaratával. Igazi kiléte még kérdéses, gondolom ez későbbi fordulat lesz, nem lövi el egyből az író. Mister Dark, merthogy így szólíttatja magát, elég skizofrén lett a dobozban. Önelégült bájcsevelyt folytat magával és nehéz eldönteni, hogy tényleg olvas a két haldokló fejében vagy csak magát szórakoztatja. Külsőre meglehetősen feminim. Egyből munkához lát, hogy visszaszerezze énjének egy hiányzó darabját, ami nem más, mint a Fabletown által használt varázsköpeny. Közben New Yorkban Gepetto megérezte a doboz kinyitását, melyek (több ilyen volt) mellesleg mind nagyobb erőket tartalmaztak. A birodalmi elnyomásnak egy pozitív hozadéka volt, hogy a még nagyobb genyókat kordában tartotta, Fabletown most ezt megszüntette, megkérdőjelezve a háború létjogosultságát és pozitív kimenetelét.
És ekkor elindul a lavina a Woodland épületben, mert Mr. Dark figyelmeztetett is bennünket, hogy messziről nem jár majd minden mellékhatás nélkül a köpeny visszaszerzése. Először Bufkin vicces közjátékát látjuk, akinek bélműködésére volt kellemetlen hatással a köpeny közelsége, amint épp elkezdte feloszlatni Mr. Dark, majd az egész iroda megrázkódott, vélhetően annak varázstermészete miatt, ezt kihasználva pedig Baba Yaga is kiszabadult, akit már jó régen, a March of the Wooden Soldiers végén börtönöztek be az alagsorban. Elég megviselt állapotban került elő, a többévnyi kaloda után nem lesz köszönet a vele való találkozásban. Jó volt látni a két helyszínbeli események azonnali egymásra hatását. Általában csak később van következménye, most szimultán játszódtak. A panelek végig jól megválasztott szögeket alkalmaznak, átlátható, hatásos rajzokat kapunk.
A fősztori utolsó oldalán megtudjuk, hogy Blue karja olyannyira lebetegedett, hogy le kellett vágni, hogy megállítsák a varázsfertőzés átterjedését. Mint tudjuk Blue él-hal a trombitálásért, így ez óriási csapás neki, plusz most még a köpenyt is elveszti. Az orvos elég érzéketlen, közönyös volt szegény Boy Blueval, éreztem, hogy valami rossz fog történni vele, az amputáció esetleg a gonosz útra terelheti, remélem nem. Hogyan függ vajon össze a Blue karjából kivett kis köpenyből származó szál az elfertőződéssel és Mr. Dark kísérletével a varázserő visszahívására? Azért fertőződött el, mert Dark visszahívta vagy azért nem sikerült esetleg teljesen visszanyernie mert egy szál Blue-ban volt vagy azért mert Bufkin épp elmozdította?
Aztán egy oldal erejéig benéztünk a volt fővárosba is, ahol úgy tűnik mindenki még egy jó darabig az igazak álmát alussza, Bigby és Fly pedig elhozzák a kék tündért Gepetto kunyhójából. Mowgli háttérsztorija vicces volt, köszönhetően Bigby testvéreinek, konstans átalakulásuk mindenféle állattá pedig egy tényleges Dzsungel könyve-érzést kölcsönöz a helyszínnek, ötletes. A vége pedig elég szürreális volt egy géptigrissel, aki ráadásul Lord Mountbatten névre hallgat… hogy mi lesz ebből? Egyelőre nem látszik, hogy kapcsolódik majd ez a főszálhoz vagy milyen következménye lesz, de ha érdekes háttérinformációkat tudunk meg a szereplőkről, akkor egy kedves kis mese lehet belőle. (Vertigo) (Írta: geomailer)

Jack of Fables 28: Willingham és Matthew Sturges közös sorozatában végre elkezdődik a Bookburner seregével való összecsapás, ideje volt már, hogy a pár rész óta előkészített ütközet beinduljon. Ám ezt először még késlelteti, hogy Jack átveszi Revise-tól a vezetést, hiszen, mint egy narrációs bubi meg is jegyzi, ez mégiscsak az ő sorozata. Revise nem minden ellenkezés nélkül, és Gary ágálására, de belemegy, mert a bentlakók többsége inkább Jacket választja, aki mikor beüt a ménkű (vagy inkább a hegyoldal) tényleg gyorsan reagál, de nem tagadja meg magát és a felfordulásban is jobban érdekli, hogy megfelelő katonai uniformis legyen rajta, és hogy egy újabb hölgyet befűzzön. Közben Robin túlélte az előző rész sérülését és már lábra is tud állni, hogy részt vegyen a védelemben, viszont megtudja, hogy Jack a testvéreivel is hancúrozott.
New Yorkban Kevin és Priscilla felkeresik Kevin volt lakását, ahol kiderül, hogy az összes fable vagy bármi más életre keltéséhez egy különleges tollra volt és van szüksége Kevinnek, ezek után már nem is biztos, hogy számít-e egyáltalán a toll birtokosa és nem csak a toll különleges-e? Rossz kezekben igen komoly fegyver lehet és ahogy elnézem, máris rossz kezekben van. Közvetlenül ezután jön Babe egyoldalasa, ahol a kék ökörnek szokatlan ihlethiánya van. Mostmár egyre gyanúsabb, hogy valamilyen módon köze van a tollhoz, mert amint az előkerült, neki nem jutott eszébe semmi, és a két esemény elhelyezése is ezt erősíti.
A képregény végére Paul Bunyan, már óriássá nőve, elkezdi a Boughs ostromát, nagy csávába hozva ezzel hőseinket. Jacket nem féltem, nem csak azért mert a főszereplő, ő bármit túlél, de a többiek tényleges veszélyben vannak, bár mint tudjuk, a meseszereplők nem nagyon tudnak végleg meghalni. A rajzért most is Tony Akins felelt, különösen Garyt rajzolta mulatságosan, naív jellemére a rikító overál még rátett egy lapáttal. (Vertigo) (Írta: geomailer)

Oldalak: 1 2 3 4