Harvey Dent újabb és újabb drámái

Kevés olyan visszatérő és meghatározó karakter van a DC univerzumában, amelyik már a kezdetektől fogva eltalált eredettörténettel rendelkezik, de egyikük az egykor Harvey Dent néven helyettes államügyészként tevékenykedő Two-Face volt. Ki gondolná, hogy a flashback-ekben számtalanszor hivatkozott történet képregényben mindösszesen háromszor lett ténylegesen elmesélve, és ebből egyik sem tért el az alapformulától. Ebből is látszik, hogy Harvey Dent drámája már a kezdetektől fogva megragadó, izgalmas, és érinteni sem volt érdemes. Tegyük hozzá, valamiért a mozgóképes megjelenésében viszont merészen hozzányúltak Two-Face karakterének születéséhez, ami adott esetben nem is volt rossz választás.

Harvey Dent helyettes államügyész már a kezdetektől fogva Batman első szövetségesei közé tartozott, ezért gonosszá válása nagy csapás volt már az amerikai képregények aranykorában is, hiszen azonnal a Sötét Lovag egyik leghalálosabb ellenségévé vált. Two-Face a szerencse bajnoka lett, áldozatainak sorsa ugyanis csak egy pénzérme feldobásán múlik (az érme egyik oldala ép, a másik megrongált: az élet és halál közti döntés igazságosságát jelképezi Two-Face számára). De lássuk, hogyan is született pontosan ez a karakter!

A karakter drámáját Bill Finger-nek köszönhetjük, aki 1942-ben papírra vetette a The Crimes of Two-Face című történetet, amit Bob Kane rajzolt meg és a Detective Comics 66. számában közölt le a kiadó. Eszerint Salvatore Moroni, egy hírhedt maffiafőnök az egyik ellene indult tárgyaláson savval önti le Kent arcának egyik felét. Batman nem tudja megakadályozni a tragédiát és a sav teljesen elcsúfítja Kent arcát. Habár a helyettes államügyész megpróbál visszatérni munkájához, arcának látványától kirekesztettnek érzi magát és ezt úgy akarja megtorolni, hogy bűnözővé válik.
Mivel Superman családneve is Kent volt, a keveredés elkerülésének okán a DC szerkesztői Two-Face eredeti nevét Dentre változtatták, ahogy Salvatore Moroniból is Maroni lett később.

Évtizedek teltek el, mire ismét el kellett mesélni a pontos eseményeket, ugyanis a Year One-éra miatt rákényszerültek az alkotók, hogy komolyabban megalapozzák a karakter pszichológiai hátterét, mint ahogy azt Bill Finger kigondolta.

1990-ben a Batman Annual 14. számában jelent meg a The Eye of the Beholder című történet, amiben Two-Face születésének körülményein mit sem változtatva, de az előzményeket és a történések utózöngéjét Andrew Helfer igyekezett a korhoz és az elvárásokhoz igazítani. Egy kifejezetten sötét hangvételű történetet kapunk (Chris Sprouse remek képeivel), amiben Harvey Dent már alapvetően egy skizofréniára hajlamos emberként lett ábrázolva, tragédiája pedig csak elősegítette elnyomott énjének felszínre törését.

Kis kikacsintást téve a mozgóképes eredettörténetek felé is, egyértelmű, hogy a Helfer által felvázolt karaktert ültette át Bruce Timm a Batman: The Animated Series 10. Two-Face című epizódjába. Viszont ebben a történetben Timm bátran szakított a Maroni-sav-Harvey eseményszálakkal és megalkotta saját eredettörténet-verzióját.
Eszerint Harvey már pszichológushoz jár, hogy a benne rejlő gonosz énjét valahogy kezelni tudja, mert hirtelen haragja miatt félő, hogy sorra elveszítené a pereket.
Amikor a helyi maffiafőnök, Ruperth Thorn kideríti, hogy Dent-ben rejtőzik egy másik személyiség is, egy gyári titkos találka során megfenyegeti a helyettes államügyészt, hogy kitálal a sajtónak, ha nem adja fel a küzdelmet a maffia ellen. Harvey-ból pikk-pakk előtör a gonosz és tombolni kezd. Ennek következményeként a gyár felrobban, és Dent arcának egyik fele égési sérülésektől roncsolódik meg. Az epizód forgatókönyvét Alan Burnett jegyzi, rendezőként pedig Kevin Altieri dolgozott ezen a részen, amiben egyébként az animáció grafikája is az egyik legtökéletesebb lett az egész sorozatban.

Mivel Two-Face a mozgókép műfajában nagyon ritkán jelent meg, ezért mindenképp meg kell említeni Joel Schumacher (száradjon le a kezem, ha ebben a cikkben még egyszer leírom a nevét) Batman Forever című filmjét, amiben Tommy Lee Jones alakította a bűnözőzsenit(?), és most tegyük félre, hogy mennyire pocsék lett ez a film, foglalkozzunk csak a karakter itteni történetével. Igen, az alkotók visszatértek Two-Face képregénybeli eredetéhez, de még az 1942-es változathoz, ahol Batman bent ül talpig maszkban a tárgyalóteremben, de nem sikerül megmentenie barátját a tragédiától. Mivel a filmben egy híradós felvétel formájában kapjuk az információkat, ezért meg kell elégednünk azzal a magyarázattal, hogy Harvey Batman-t hibáztatja, amiért az nem volt képes megmenteni. Mi van? Ezzel akarták 1995-ben megmagyarázni Two-Face motivációját? Már túl volt a világ addigra a fent említett történeteken (meg sok másikon, amiben flashback-ben újra meg újra visszatér a tárgyalási jelenet) és ilyen szarsággal akarták kiszúrni a nézők szemét? Döbbenet.

Szerencsére Jeff Loeb és Tim Sale 1996-ban korrigálta ezt a hihetetlen malőrt és a The Long Halloween-nel próbálta enyhíteni a Batman Forever okozta agysejtpusztulás fájdalmát. Mivel Loeb nem egyestés kalandban gondolkozott, hanem egy egész évet (sőt, másfelet) átölelő eseményfolyamot mesélt el monumentálisnak számító képregényében, ezért nem csoda, hogy egycsapásra kiütötte a Batman-kánonban addig biztos helyen álló Helfer-verziót a ringből. Loeb és Sale a lehető legdrámaibban közelítette meg Harvey Dent és Salvatore Maroni közös jelenetét, amit azt hiszem nem fog tudni senki túlszárnyalni a jövőben.

Mivel Loeb és Sale tökélyre vitték Harvey Dent eredettörténetét, ezért a képregény médiumában azóta sem nyúlt hozzá senki (kíváncsi vagyok, hogy a New 52-érában mi lesz a karakterrel). Viszont Christopher Nolan a The Dark Knight során egy egészen más verziót tárt a nézők elé 2008-ban, ami messze elkerülte a karakter egyszerűségében nagyszerű eredetét, és a történetbe belekeverte Jokert is, akinek nem kis mértékben köszönheti Two-Face az őrületét. Itt egyébként (ha valaki esetleg nem látta volna… Van egyáltalán ilyen?) nem sav, hanem benzin és tűz okozza Harvey arcának roncsolódását (mit roncsolódását? majdnem a fél arca hiányzik a manusnak), amiben közvetve Maroni karakterének is van szerepe, de közel sem annyi, mint a képregényekben.

És, ennyi. Már így is több eredettörténetet láthattunk a kelleténél, de mindegyik megéri a maga pénzét, ha másért nem, akkor az érdekesség kedvéért mindenképp. Akárhogy is, Two-Face egy nagyon izgalmas karakter, ha egy jó író kezébe kerül. De lehet, hogy csak azért gondolom ezt, mert valahányszor kávéért megyek az automatához a munkahelyemen én is dobálom a pénzérmét út közben. Igaz, soha nem megrongált felületűvel indultam útnak, így még egy halálos áldozata sem lett a kávézásaimnak…

Tálosi András (Spuri) | 5panels.kepregeny.net | 2013. március 15.