„Hangulatokról, állapotokról szeretek beszélni” – Interjú Oravecz Gergellyel

A képregényfesztiválok egyik visszatérő momentuma, amikor az előző naptári évben megjelent magyar képregényeket díjazzuk az Alfabéta-díjjal. Az átadó ceremóniánál azonban sokkal fontosabb, hogy képet kapjunk arról, milyen témák és irányzatok vannak jelen a magyar piacon. Miről szólnak a jelölt művek, mit gondolnak az azokat készítő alkotók. Az elkövetkező napokban azokkal a képregényalkotókkal közlünk interjúkat, akik idén, a 15. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon (2019. május 8-12) kaphatnak díjat.

Oravecz Gergely ismét rövid és szellemes képregénnyel került az idei Alfabéta-jelöltek közé: ez a Dolgok, aminek négy része a SzIFOnline webcomic rovatában jelent meg. A képregényről, dalszövegek képregény adaptációjáról és a közösségi médiáról Scheirich Zsófiával beszélgetett.

Scheirich Zsófia: Képregényeidet általában saját tapasztalataid ihletik, a Dolgok-ban is négy témát – Amiket mondok, Amiket gondolok, Amiket elfelejtek, Amik történnek – jársz körbe. Miért épp erre a négyre esett a választásod?
Oravecz Gergely: A SzIFOnline-on mindig más alkotót kérnek fel, hogy az adott hónapban csináljon valamit a webcomic rovatba, ami általában heti egy oldal képregényt jelent négy héten át. Nem akartam összefüggő sztorit rajzolni, ami oldalanként megszakad, mert szerintem az nem jó az olvasónak, ahhoz meg nem éreztem magam elég ügyesnek, hogy minden oldalt úgy építsek fel, hogy önmagában is működjön, meg egy nagyobb egész részeként is. Szóval inkább négy, egymáshoz nem kapcsolódó képregényt rajzoltam, amiket a sorozatcímmel kötöttem össze. Csattanót akartam mindegyiknek a végére, és ez a négy téma jutott akkor eszembe.

SZS: Mi alapján választod ki azokat az élményeket, amiket érdemes képregényként is lejegyezni?
OG: A megörökítés úgy hangzik, mintha valami krónikás lennék, de én csak direktebben használom fel a valóságot ahhoz, hogy valami humorosat vagy elgondolkodtatót rajzoljak, mint mások, akiknek valószínűleg több képzelőerejük van nálam.

SZS: Munkáidat főleg online publikálod. El tudod képzelni, hogy számtalan külföldi webcomicoshoz hasonlóan – például Sarah Andersen vagy Yehuva Devir – a közösségi médián keresztül publikáld életed képregényesített változatát akár napi rendszerességgel?
OG: Nem, mert elvi problémáim vannak ezekkel a platformokkal. Egyrészt nem vagyok oda érte, ahogy egy bizonyos és sajátos módon lekorlátozzák az észlelést és a gondolkodást, másrészt kifejezetten ellenszenves nekem a kvázi-megkerülhetetlenségük. Próbálom tudatosan egyre ritkábban használni őket. Az internetes publikálásban régen (és egy bizonyos fokig most is) az volt számomra szimpatikus, hogy ingyenesen és nagyon sokan hozzáférhetnek ahhoz, amit csinálok. De érzek egy határt magamban azzal kapcsolatban, hogy ez milyen felületeken keresztül történik.

SZS: Tervezel a jövőben nagyobb lélegzetvételű történeteket képregény formátumban elmesélni?
OG: Sosincs kizárva, de nem tervezek ilyesmit. Érdekes, mert főleg graphic novelek inspiráltak anno, de nekem valahogy a rövid forma áll kézre. Talán azért, mert inkább hangulatokról, állapotokról szeretek beszélni, és nem akarok annyira történetet mesélni. Szeretek sűríteni, ami nálam elég gyakran azt jelenti, hogy szó szerint sűrűk a képregényeim, rövid terjedelemben próbálok sokat mondani. Az én felfogásomban minden szónak és minden vonalnak jelentősége van, ami hosszabb képregényben talán kevésbé megvalósítható.

SZS: Személyes blogodon több képregényes formában feldolgozott dalszöveg-illusztráció is található, sőt készítettél már szövegkönyv-képregényt a Yellow Spotsnak 2012-ben. Nem gondoltál még egy olyan kötet kiadására, ahol kedvenc dalaidat mutatod be ilyen formában? Ha igen, egy ilyen válogatásba milyen dalokat tennél be?
OG: Ezek teljesen spontán születtek, általában zenehallgatás közben, sokkal kötetlenebb módon, mint a többi képregényem. Nem gondoltam kötetre, de most az áprilisi Műútban megjelent egy Joy Division- és egy Cure-dalszöveg-képregényem, meg aztán lesz egy Q KépregényÚjságunk Hudra Mónival (a 15. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválra jelenik meg, a szerk), amiben szintén benne lesznek ezek, és mások is. De hogy milyen szövegeket képregényesítenék még meg? Az összes Joy Division-számot, az összes Cure-számot a Pornography című albumról, egy rakás Clash-t, meg egy csomó régi magyar punkot. Szóval végül is azt folytatnám, amit elkezdtem.

SZS: Egyéb jövőbeli tervek?
OG: Már nem csak terv, hanem mindjárt valóság: a fesztiválra megjelenik egy kötetem Minden belefér címmel, ami az elmúlt kilenc évben megjelent képregényeimet gyűjti össze, sőt mi több, a Blosszának is lesz újranyomása, mindkettő a Szépirodalmi Figyelő kiadásában. Ezen kívül a már említett Q KépregényÚjság első számát is igyekszünk akkorra kihozni, ami egy underground szellemiségű lap lesz. Nyáron pedig minden valószínűség szerint a Dudich Ákossal közös Faith No More-képregényünk is megjelenik magyarul.