Hajónapló – Fantomatika #1

A harmadik szám már az újságosoknál volt, amikor egy papírtorony közepén végre megtaláltam az első Fantomatikát. Hónapok teltek el, mióta megkaptam postán. Egy megszagolgatás után bekerült az irodai körforgásba, elkezdett vándorolni, valami stabil sarokban beszorult az egyre gyűlő papírhalom-satuba. Addigra megjelent kábé három interjú, öt recenzió róla. Most mit tegyek? Még egy sima recenzió? Rákeres valaki, már megtalál egy csomó alapos munkát. Semmit nem tudok hozzáadni az elhangzottakhoz! Te jó ég. Tegyek úgy, mintha csak úgy a kezembe került volna, és semmit nem tudnék a megjelent írásokról meg az egész „Fantomatika-jelenségől”? Végül is mondhatom, hogy nincs itthon internet, a könyvtár zárva, nem tudok hátterezni, és csak a mű érdekel. Meg a mű illeszkedése a többi mű közé.

A magyar képregénykiadásban jelenleg található minőségemelkedés egyik kiváló példája a 2017 októberében égi útjára indult Fantomatika. Addig és annyian rugdosták a képregény motorját, hogy remélhetően nem átmeneti jelenségként pár éve több jobb minőségű képregény jelenik meg, mint éveken át előtte. Ez a történetek, a rajzok, a papír, a kiadás minőségében „érezhető”, valószínűleg statisztikailag is kimutatható, de készülhet-e „minőségi statisztika” a mennyiségi mellett? Inkább csak érzi, látja, akit érdekel. A dolog a bevezetett minőségek (megbízható kiadók) mellett a szerzői vonalon is érezhető. Vannak átmeneti, el nem nevezett jelenségek (pl. szerzői képregény mögé beálló alapítvány, direkt ilyen célra alapított kis kiadó), a tudományos vonal erősödik, és idővel kialakítja a magyar képregény konstans technicus terminusait. Emlékszünk a pár évvel ezelőtti “kabátos” Hungarocomixra? A rendezvények is jobbak lettek a művek mellett.

Mai, érzelemtől fűtött, megdöbbentésekre épülő sajtónkban azt lehet mondani, hogy irgalmatlan grafikája van a Fantomatikának, hogy Sárosi Mátyás irgalmatlan grafikát szállít. Pedig az irgalmatlan azt jelenti, hogy nem ismer kegyelmet, és a kegyelemnek meg a rajzolásnak nagyon áthallásosan van köze egymáshoz. Egy ember lehet irgalmatlan, mikor kegyetlen, de egy grafika kihez irgalmatlan.

Mindenesetre megadja a papírnak, ami a papíré, a szemnek, ami a szemé. Sőt, megadja az elmének, ami jár, de épp ezért mondhatjuk, hogy ez a (nyolcvanas évekbeli ifjúsági lapokra emlékeztető) nyers, több eszközös, ösztönösnek tűnő és hibátlan képalkotás inkább irgalmas, mint irgalmatlan. Felemelő élmény találkozni ezekkel az alkotásokkal. Azt gondolom, a tizenhatos kiskarika a borítón elkél. Gyerekként megijednék tőlük. Vagyis 1984-ben, hétévesen megijedtem volna, pedig nagyon érdekelt volna, hogy mi ez. De akkor még voltak „félelmetes rajzok”. Lények az ágy alatt. Mesék.

Erdélyi a lap. Ismerem a Cimborát, de inkább ismerem a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek ifjúsági lapokban megjelenő grafikáját, az általában meghatározó európai alkalmazott-művészi rajzait, festményeit. Hiszen együtt éltem velük, magamba szívtam őket, és felismerem a hatásukat vagy újbóli, ösztönös megjelenésüket. Kortalan stílus, csak megjelenése egy kifejlett esztétikának.

Erre emlékeztet, ezt tölti ki bennem Sárosi Mátyás képi világa. Egy-egy képe műalkotás, de működik képregényként. Amit sose tudtunk meg nagy grafikusoknál, hogy az illusztráció mellett tudnának-e képregényt rajzolni, az most itt van. Sárosi Mátyás kiváló kép-képregénykomponista.

Szabó Kriszta pedig elragadó történetbe kezdett. Pontosan illeszkedik a fentebb vázolt nyolcvanas évek ifjúsági magazin tematikába. Interkozmosz, intergalaktikus barátkozástörténet, távolra vágyó földlakók és földlakókra vágyó földönkívüliek stb. Ez így elég naiv lenne (az is), ezért a ragasztóanyagnak, a rajznak, a szövegnek, a dinamikának olyan sűrűnek kell lennie, úgy kell ezt megírni, olyan erős szituációkkal és párbeszédekkel, ahogy épp megírta Szabó Krisztina. Amellett, hogy merít az ötvenes-hatvanas évek sci-fi aranykorából, előadásmódja autentikus, és a téma ellenére nem avítt, hanem kellemes.

Az első számmal megelőlegeztek egy kiváló nyomdaminőségű, príma szerkesztésű ifjúsági-felnőtt sci-fi képregényt, mely idősebbeknek nosztalgiával telített örömet szerez, fiatalabbaknak pedig eredeti izgalmat ígér.

Lénárd László

Facebook Hozzászólások