Green Lantern: Rebirth – Zöld feltámadás

A mainstream szuperhős-képregényeknek mindig is egy problémás pontjuk lesz az állandó retconálás. Valahogy ezeknek a történeteknek az írói nem tudják megállni, hogy ne piszkáljanak bele egymás korábbi munkáiba, sokszor mindenféle tisztelet és átgondoltság nélkül. Elég, ha csak az utóbbi éveket vesszük, és akár a Marvel, akár a DC háza tájára evezünk, bizony itt is, ott is van okunk egy kiadós szemöldökráncolásra. Az egyik ilyen Geoff Johns Green Lantern minisorozata, a Rebirth, ami egy hatrészes kimagyarázása az ezüstkori Zöld Lámpás, Hal Jordan, megtébolyodásának, és társai ellen fordulásának (ahogy azt az 1994-es Emerald Twilightban láttuk). Ráadásul a szokásos „mindenki lop mindenkitől, de főleg a két nagy egymástól” elvének megfelelően, mindez a Marvel Főnix-karakterének mintájára történt, á la „nem ő volt, hanem egy parazita lény, aki az ő nevében cselekedett”. Mégis, mi jó sülhet ki ebből? A Rebirth kicsit olyan, mint Ed Brubaker Amerika Kapitánya a 40 éves halálból visszahozott Buckyval. Kizárt, hogy működjön. És ennek ellenére van pofája működni.

Kyle Rayner, a Hal Jordan utáni Zöld Lámpás, űrhajótöröttként, sebesülten zuhan a Földre, és csak annyit tud kinyögni, hogy Parallax jön. Közben a Return of Supermanben elpusztított város, Coast City újra megjelenik a Föld színén, legalábbis többé-kevésbé – az épületek, Hal Jordan régi otthonának kivételével, mind hiányoznak. Maga Jordan, aki ezidőtájt a csaknem mindenható Spectre, a bosszú szellemének gazdateste volt, egyre kevésbé képes uralni erejét, a JLA pedig közben nyomozást indít Coast City ügyében. A helyzetet súlyosbítja a földönkívüli Zöld Lámpás, Kilowog és az univerzum egyik őrzője, Ganthet felbukkanása, majd Jordantől függetlenül megjelenik Parallax és még Sinestro is – a szálak pedig összefutnak.

Vitatható, hogy szükség volt-e az Emerald Twilightban megőrült Hal Jordan feltámasztására, hiszen a The Final Night című, 1996-os crossover gyönyörűen lezárta történetét. A Föld önmagát feláldozott megmentőjeként megváltást nyert, és mindezt sokkal szebben és sokkal kevésbé giccsesen oldották meg, mint ahogyan hangzik. Jordan sztorija tehát kerek volt, de ennek ellenére sem hibáztathatjuk Geoff Johnsot, mert visszahozásával nagyszerű munkát végzett – annak ellenére, hogy minden érv ellene szólt. Rutinosan felvonultatja a DC Univerzum színe-javát, és segítségükkel egy olyan nagyszabású, lendületes és fordulatos történetet varázsol elénk, hogy hirtelen eszünkbe sem jut a retconálás miatt morogni. Az események több szálon futnak, szerepet játszik bennük az összes Zöld Lámpás, aki számít (még Guy Gurdner is visszakapja gyűrűjét), akcióba lép a JLA, és persze a rengeteg csata és haddelhadd között szépen végigvonulnak mindennek a személyes aspektusai is, úgymint Jordan találkozása régi szerelmével, az ő és a Batman közti konfliktus kibontása (a félelem – félelem nélküliség szembeállítása kitűnő ötlet), vagy a Zöld Íjásszal ápolt baráti kapcsolatuk érzékeltetése. Egy hatrészes minihez képest rengeteg dolog történik a Rebirth-ben, így nem lehet egyszerűen elintézni annyival, hogy ez itt Hal visszatérése – az ugyanis egy annál grandiózusabb sztoriba van becsomagolva. És részben ezért is működik olyan jól, mind érzelmek, mind akció szempontjából.

Johns magabiztos kézzel fogja össze a múltbeli eseményeket, a retconálás esetleges problémáit hibátlanul simítja el, kitér mindenre, a sárga szín jelentőségétől kezdve Jordan „besorozásán” át a megőrüléséig. Az egészet úgy építi fel, és úgy simítja bele a kontinuitásba, mintha ez már 20 éve el lett volna tervezve, és minden író ennek megfelelően dolgozott volna. Aztán mindezt egy látványos, epikus, erőteljes fináléra hegyezi ki, ami minden szuperhős-rajongó igényeit maximálisan kielégíti. Igaz, nem árt némi előtanulmányt végezni hozzá, mert aki bizonyos képregények (pl. The Return of Superman, Emerald Twilight, The Final Night, The Day of Judgment) nélkül fog bele a Rebirth-be, az gyorsan elveszhet a sztori csavarjai, a tucatnyi karakter és a múltra való utalások tömkelege között.

A minit Ethan Van Sciver illusztrálta, aki az arcok, és a dialógusok terén nem különösebben kiemelkedő, viszont fantasztikus érzékkel képes hangulatot teremteni (ld. esős jelenetek) és akciót rajzolni (és mellesleg nagyszerűen jeleníti meg Batmant is). Jordan és Sinestro összecsapása például fantasztikusan látványos és nagyszabású, a Zöld Lámpások végső rohama a fináléban pedig az ő tehetségének köszönhetően is oly katartikus. Szóval igen, bárcsak minden retcon ilyen intelligens, jól átgondolt és előremutató lenne, mint a Rebirth. Johns tudta mit csinál (és az ebből a miniből kinőtt új Green Lantern sorozatot követve nyilvánvaló, hogy tudja mind a mai napig), képregénye minden szempontból egy rendkívül szórakoztató alkotás.


Megjelenés: 2004-2005 (hat rész)
Történet: Geoff Johns
Rajz: Ethan Van Sciver

Olórin, 2008. október 18.