2011. augusztus 31. sok szempontból is mérföldkő volt az amerikai DC Comics kiadó számára, hiszen megjelent a Flashpoint (Fordulópont) nevű minisorozat 5. része, amely lezárt egy jelentős korszakot a DC szuperhősök univerzumában, illetve megjelent a Justice League 1., amely a Fordulóponttal ellentétben egy egészen új világ alapjait fekteti le, arról nem is beszélve, hogy ettől a naptól minden képregényük egyszerre elérhető printben és digitálisan is. Elsőre úgy tűnhet, hogy egy teljes relaunch zajlott le a DC Univerzumban, azonban erről szó sincs, annak ellenére, hogy a kiadó újraindította az összes képregényét (még a legrégebbi Action Comicsot és a Detective Comicsot is), számos korábbi, nagy horderejű történet része maradt az aktuális kánonnak. A jelenlegi és elkövetkezendő Geek Life posztokban konkrét képregényeket megvizsgálva elsősorban igyekszem megvilágítani, hogy pontosan mi is történik Superman és Batman világában, másodsorban szeretnék kedvet csinálni az újraindított képregények elolvasásához.
Habár elsősorban az újraindított címekre szeretnék koncentrálni, úgy gondoltam, hogy nem mehetek el szó nélkül azon sorozat mellett, amelynek célja, hogy – főleg a régi olvasók számára – magyarázatot adjon arra, minek köszönhető a teljesen új status quo a DC Univerzumban. Azért szól ez kifejezetten a régi olvasóknak, ugyanis a DC nem titkolt célja, hogy teljesen új olvasóréteget rántson be az újraindított képregényekkel, így a Fordulópont (és elvileg bármilyen más korábbi képregény) ismerete egyáltalán nem feltétel ahhoz, hogy az új füzeteket maradéktalanul élvezni tudjuk. Ennek ellenére úgy gondoltam, hogy érdemes a korábbi korszakot lezáró minisorozattal is foglalkozni, így a speciális DC-összeállításom első alanya a Fordulópont sorozat.
A Flashpoint első része 2011. májusában jelent meg, míg az ötödik rész augusztus 31-én került a nagyközönség elé. A sztoriért a DC kreatív igazgatója, Geoff Johns felelt (ő tette népszerűvé a Zöld Lámpás karakterét is 2004-ben), míg a rajzokért a legendás Andy Kubert felelt — a kihúzást a 3. Számig Sandra Hope, majd Jesse Deiperdang végezte.
Főhősünk Barry Allen (a Flash), aki egy napon arra ébred az irodájában, hogy a világ teljesen megváltozott körülötte: régen halott anyja él, Irist, a feleségét más pasival látja, sőt, még a képességeit is elvesztette. Barry az egyetlen emberhez siet, aki segíthet neki, Batmanhez Gotham Citybe, ám érkezése után kénytelen szembesülni azzal a szomorú ténnyel, hogy nem csak az ő múltja változott meg, de az egész világ is, ráadásul a bolygó a teljes pusztulás felé halad, hiszen mind az amazonok (élükön Wonder Womannel), mind az atlantisziak (vezetőjük Aquaman) igyekeznek leszámolni az emberiséggel, persze csak az után, hogy megmérkőztek egymással.
Habár Geoff Johns kétségtelenül mestere a szuperhősképregények írásának, a mindent megváltoztató Fordulópontba részben beletört a bicskája. Igaz ugyan, hogy a nyitány alaposan felkelti az ember érdeklődését, illetve az univerzumot ért változások is többszörösen meghökkentőek, ennek ellenére a történet eleje túl lassú (Flash csak a harmadik epizód felére nyeri vissza a képességeit), a lezárás pedig kifejezetten összecsapott (az utolsó részben derül csak fény a változások okára, és még jut idő a megoldásra is). Az persze még csak hagyján, hogy a teljes DC Univerzum változását megmagyarázni hivatott esemény egy dupla oldalba van tömörítve, az igazán kiábrándító az, hogy maga a megoldás több kérdést vet fel, mint ahány választ ad. Bekerül a képbe egy eddig ismeretlen karakter, majd egyik pillanatról a másikra megváltozik minden, és mi ott állunk a történet végén, némileg csalódottan, abban bízva, hogy az újraindult képregények majd rávilágítanak a Fordulópont sötét foltjaira.
Ezen a ponton nekem önkéntelenül is az jutott az eszembe, hogy a DC biztosra megy, hiába hangoztatják, hogy a változások jól átgondoltak és véglegesek, épp a Fordulópont ködös megoldásai utalnak arra, hogy a háttérben ott a vészmegoldás arra az esetre, ha a soft reboot mégsem váltaná be a remélt elvárásokat, úgymint sok új olvasó és jelentősen megugró eladások. A dolgok jelen állása szerint lényegében egyetlen tollvonással vissza lehet majd csinálni mindent, ami a Fordulópont hatására átalakult, visszatérhetnek az eredeti számozások, kiderülhet, hogy az összes új cím csak egy újabb alternatív univerzum, és a DC tovább próbálkozhat majd a képregénypiacon történő megmaradással, persze csakis a Marvel árnyékában. Adja isten, hogy ez a lehetőség ne váljon valóra, ugyanis az minden szempontból hatalmas bukás lenne a DC számára, az olvasók csalódottságáról nem is beszélve.
Összességében tehát a Fordulópont csak egy közepes széria. A vizuális megoldások szépek, de semmiképp nem kiemelkedőek — persze Andy Kubert rajzai azért még így is bőven az élvonalba sorolandók, ám a végértékelés szempontjából nem is maga a külalak a meghatározó. Geoff Johns hiába bánik szinte tökéletesen Flash karakterével, a mindet megváltoztató kataklizmát egész egyszerűen képtelen volt érthető és értelmes mederben tartani. Hiába vannak a sorozatban zseniális, szívszorító és sokkoló momentumok, végeredményben csak egy látványos félmegoldást kapunk, ami a remek pillanatok ellenére is ürességet és kérdőjeleket hagy az olvasóban. A Fordulópontot jó szívvel nem tudom ajánlani senkinek, ugyanis a régi olvasókat csak frusztrálja majd a meglehetősen összecsapott végkifejlet, míg az új „páciensek” az egészet nem tudják majd hova tenni a múlt ismeretének hiányában.
Bateman 2011. Szeptember 12. bateman.hu
DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény #72 Flash: Fordulópont Kiadó: Eaglemoss Megjelenés: 2019. szeptember