Fekete-Fehér Kockás #1 – monokróm sokszínűség

A Kockás szerkesztői igazán figyelemreméltó energiakészletekkel rendelkeznek: mióta felélesztették a magazint, már a második új taggal bővül a lapcsalád. A havonta jelentkező magazin és a negyedéves rendszerességgel érkező különszámok után a hónapban elindult Fekete-Fehér első lapszáma két hónapig van kint az újságárusoknál, aztán a tervek szerint havilapként folytatódik.
A legnagyobb eltérés a színes és a FF Kockás közt a szerkesztési alapelvben jelentkezik: míg a hagyományos magazint nagyjából bármelyik korosztály kezébe nyomhatjuk, a FF hátoldalán külön figyelmeztet is minket a „KÉPREGÉNYEK FELNŐTTEKNEK!” felirat, hogy ne ezzel lepjük meg az általánosból hazaérkező porontyunkat.

Nem kell mondjuk nagyon tartani attól, hogy egy idősebb kamasz megáll a fejlődésben ettől a tartalommal színültig megpakolt 116 (!!!) oldaltól – a történetek inkább hangvételükben felnőttesek, nem külsőségeikben. Ettől függetlenül jól jön az a figyelmeztetés, mert mégiscsak van itt erőszak, gyilkosság, mérsékelten durva beszéd és fedetlen női keblek. Jobb ez így mindenkinek.

A tartalom ugyanolyan gondosan van összeválogatva, mint a színes testvérlapoknál: kapunk krimi, kaland és sci-fi képregényeket, ráadásul a terjedelemnek köszönhetően a legtöbb címből teljes epizódokat. Kapásból egy teljes Fantom történettel indítunk, a Semices sorozat ötödik számában megjelent Timpenni dombjai folytatásával. Nincs nagy baj akkor sem, ha ez a Lee Falk-Sy Barry klasszikus kimaradt az életünkből, A dobos bosszúja – amit az angol Norman Worker és a norvég rajzoló, Knut Westand készítettek a Fantomenbe – a maga 31 oldalával tökéletesen megáll önmagában is, különösebb előismeretek nélkül. Gyakorlatilag mindent felvonultat, amire egy hamisítatlan Fantom kalandban szükség van, a régi rajongók egészen biztosan elégedettek lesznek vele.

A következő 29+3 oldal a címlaplányé: Peter O’Donnell és Jim Holdaway kiváló krimi/kém-thrillerének, a Modesty Blaise-nek kapásból az első 114 stripjét kapjuk meg a La Machine történettel. Túl azon, hogy ez is egy képregénytörténeti klasszikus, kicsit meglepő, hogy mennyire élvezetes, pedig több, mint ötven éves stripről van szó. Mondjuk, James Bondból is a Sean Connery filmek voltak a legjobb, ugyebár. Apropó, James Bond: az extra három oldalnyi Kezdetben részben már ismerős lehet a rövid életű James Bond képregénymagazin olvasói számára, ugyanis a harmadik füzetében megjelent az eredeti strip „hagyományos” képregényre átszabott változata, de az eredeti változatot most olvashatjuk először.

A csillagok fogságában eredetileg a spanyol Cimoc magazinban futott részletekben, előreláthatólag mi is ilyen bontásban kapjuk a történetet, remélhetőleg egészen a végéig. Az Alfonso Font által írt és rajzolt posztapokaliptikus öko-sci-fi legrészletgazdagabb darabja a lapnak. A nem túl távoli jövőben, a novává alakult Nap gyilkos sugarai alatt játszódó történet ugyan nem indul be igazán, inkább egy kis világalapozásra szolgál ez a 12 oldal, viszont egyszerűen káprázatosan van megrajzolva.

Az első igazi újraközlés Bane Kerac Cat Claw sorozatának első számának újrafordított változata. Ennek az oka igazán egyszerű: a teljes sorozat közlése tervben van. A gyakran alulöltözött hősnő első kalandja még inkább emlékeztet egy – korhatáros – Marvel képregényre, de a tudatosan használt klisék erősen komikus hatása már itt is érződik, ami később a sorozat védjegyévé vált. A nagy méret remekül áll Kerac rajzainak, amik le sem tagadhatnák az idősebb Romita munkássága iránti rajongását.

A belga Benoit Sokal 23 albumot töltött meg a depressziós, kiégett, élvhajhász, folyamatosan bagózó és piáló antropomorf kacsája, Canardo nyomozó ügyeivel. Az À Suivre magazinban megjelent rövid történetek közül az első került bele a magazinba és tökéletesen hozza azt a viccesen abszurd hangulatot, amire számítottam azóta, hogy Sváb József Képregényiskolájában olvastam a karakterről. Kicsit beárnyékolja azonban az örömömet, hogy valószínüleg az alacsony felbontású anyagnak köszönhetően ez nem olyan éles és ropogósan fekete, mint a többi képregény a magazinban.

Elérkeztünk a fagyikehely tetejére finoman odahelyezett cseresznyéhez: a Rip Kirby strip még akkor is megvetetné velem a magazint, ha csak egyetlen csík kapna benne helyet lapszámonként. Ennek elsődleges oka a csodálatos Alex Raymond. Teljesen mindegy, hogy sci-fi, dzsungelkaland vagy realista detektív stripet rajzolt, olyan káprázatos eleganciával és kidolgozottsággal tette, ami magasan kiemelte a kor rajzolói közül. A Rip Kirby azonban nem csak ettől különleges: a ponyvák magánnyomozóitól eltérően hősünk nem egy csajozó szeszkazán és nem ugrik fejest a balhéba. Ehelyett okos és megfontolt, több időt tölt a nyomozással, mint ökölharccal vagy lövöldözéssel. Az esetei életszerűek és valódi emberi sorsokról szólnak. Igazán kiváló és egyedi strip, ami 1946-tól egészen 1999-ig futott, míg végül Rip nyugdíjba nem vonult – ugyanis a stripek többségével ellentétben itt öregedtek a szereplők az idő múlásával. Egy teljes ügy került bele a magazinba és a következőben váltja Corrigan, de nagyon remélem, hogy viszontlátjuk még.

A Fekete-Fehér Képregényantológiák óta nem volt még egy ilyen tartalmas és gazdag válogatáskötet a piacon – az újságárusoknál havilap formájában meg aztán egyáltalán nem. Jelenleg ez az egyik – ha nem a – legkiválóbb dolog, amivel egy felnőtt képregényrajongó meglepheti magát az újságárusoknál.

kóbor

Cím: Fekete-Fehér Kockás #1
Kiadó: Vitanum 
Megjelenés: 2019. október

Facebook Hozzászólások