Felejtés ellen: képregény a berlini falról

Öt történet, öt olyan sors, amely a rosszemlékű berlini falhoz kötődik: egy Berlinben bemutatott új képregény a hidegháború idején élt berliniek szomorú tapasztalatait dolgozza fel.

A megosztott főváros drámáinak ez az eredeti ábrázolása a fiatal nemzedékeknek szól, azoknak, akik jobbára még nem is éltek abban az időben.

A szerzők, Thomas Henseler és Susanne Buddenberg fiatal illusztrátorok szemtanúkat hallgattak meg, fotók, könyvek, filmek, történelmi művek és irattárak anyagait böngészték át hangyaszorgalommal, hogy képregényük a lehető legpontosabban mutassa be a történteket. “Olyan szereplőket kerestünk, akik ma is élnek, és olyan színhelyeket, amelyek ma is léteznek” – tették hozzá.

A hatalmas anyagból öt történetet választottak ki, az 1961 és 1989 közötti históriák “a fallal kapcsolatos legkülönbözőbb jellegű helyzeteket mutatnak be” – mondta Susanne Buddenberg.

1961-ben a fiatal Ursula Malchow és férje, aki ápoló volt, a nyugat-berlini Lazarus kórházban dolgozott. Tanúi voltak számos kelet-berlini menekülési kísérletnek, amelyek közül több is a kórházban végződött. 1962. szeptember 4-én a 41 éves Ernst Mundt szemük láttára vesztette életét, amikor megpróbált átmászni a falon, hogy csatlakozzon Nyugat-Berlinben élő édesanyjához: egy keletnémet határőr golyói ölték meg.

Malchow asszony ma 75 éves és jelenleg is a kórház közelében él. Az ő történetét is feldolgozta a Berlin, megosztott város című képregény-kötet.

“Minden, ami ebben a könyvben van, igaz” – mondta meghatottan az asszony a berlini fal emlékmúzeumában rendezett sajtóbemutatón. “Személyes históriákat akartunk elmesélni, a tényleges színhelyeket kívántuk ábrázolni, egyfajta történészmunkát igyekeztünk az olvasó kezébe adni” – mondta Henseler.
Háttér
Ez az időszak nem olyan távoli, de sokan már elfeledték. A II. Világháború után, a hitleri birodalom veresége nyomán Németország területén két állam jött létre, az egyik oldalon a kommunista Kelet-Németország, hivatalos nevén a Német Demokratikus Köztársaság (NDK), a másikon a Nyugat által támogatott Német Szövetségi Köztársaság.

Az NDK hatóságai 1961. augusztus 13-án lezárták a háború nyomán ugyancsak két részre szakított Berlin keleti és nyugati övezetének határát, először szögesdrót-kerítést, majd betonfalat építettek a választóvonalon. Így akarták megakadályozni, hogy az NDK lakói fővárosukból tömegesen “átsétáljanak szabad világba”, hiszen a választóvonalon lévő berlini utcák másik oldala a nyugati övezethez tartozott, ahonnan már biztonságosan el lehetett jutni az NSZK-ba.

Szerepel a könyvben Detlef Matthes esete. A fiatal kelet-berlini a tiltás ellenére fényképezte a berlini falat és annak környékét, mert nagyon kíváncsi volt a város nyugati felére. Érdeklődését hatheti elzárással “jutalmazták” a kelet-berlini hatóságok. Megörökítették a rajzolók a Holzapfel család merész szökését is: a hitleri birodalom hajdani légügyi minisztériumának, a mai pénzügyminisztériumnak az épületéről ugrottak le a fal túlsó oldalán várakozó rokonokhoz egy hátizsák segítségével.

Az áldozatok száma pontosan nem ismert, de a fal fennállásának évei alatt legalább 125 szökési kísérlet végződött halállal, több mint 60 esetben a keletnémet határőrség lövései ölték meg a menekülőket.

A két alkotó elmondta: az volt a célja, hogy közel hozza a megosztott város hétköznapjait, és ezzel érzékeltesse a keletnémet diktatúra jellegét a mai fiatal nemzedéknek. “A fiatalok közül sokan nem ismerik ezt a múltat, pedig nem telt el azóta olyan sok idő” – fogalmaztak.

A berlini egyetem június végén összesen 7500 14-16 éves diák bevonásával készített felmérést erről a korról: a megkérdezettek alig egyharmada minősítette diktatúrának a Német Demokratikus Köztársaságot.

A berlini fal politikai értelemben 1989. november 9-én omlott össze, amikor a keletnémet hatóságok – néhány nappal Mihail Gorbacsov reformer szovjet vezető NDK-beli látogatása után – a demokratikus tömegmozgalom nyomására kénytelenek voltak felnyitni a határátkelőket.

Ez megadta a kegyelemdöfést a Német Demokratikus Köztársaságnak, Németország 1990. október 3-án újraegyesült, az NDK megszűnt létezni, a keleti területek pedig csatlakoztak az ország nyugati részéhez, az NSZK-hoz. (MTI)

Facebook Hozzászólások