Fazekas önmagáról mintázott kapitánya

Halmi Zsolt harmadszorra veszi a fáradtságot, hogy a Sarkított kockák pályázatra írjon és milyen jól teszi – én például nem tudtam, hogy Perseus kapitány kalandjaiból sorozat lett az idők folyamán.

Az Atlantica gyermekei

Fazekas Attila az élő klasszikus, az aranykor egyik kiváló grafikusa, aki megteremtette Magyarországon a populáris rajzstílust, ami az amerikai szuperhős képregényeket jellemzi. Az ő rajzstílusa újat hozott a hazai képregény gyártásba. Ugyanakkor az ő nevéhez kapcsolható a dekoratív képpanel elrendezés meghonosítása is, amit először a Perseus kapitány sorozatában figyelhetünk meg. Főhősét fiatalkori önmagáról mintázta. Első része a Fülesben jelent meg 1982-ben majd újra kiadták a Botond magazinban, 1989-ben, amiben több folytatás is követte a ’90-es években. A legújabb darabja szintén a Fülesben jelent meg a közelmúltban, Az Atlantica gyermekei címmel. Írója a többszörös Zsoldos Péter-díjas Bán János.

A történetben keveredik a fantasztikum és a tudományos-fantasztikum. Perseus kapitány szinte minden részében találkozik valamilyen formában az időutazással, vagy egy korábbi fejlődési szinten álló emberiséggel. Ez a tendencia megfigyelhető Az Atlantica gyermekeiben is. Egy bolygóra csöppen, ahol az emberek középkori szinten élnek, felettük idegen lények uralkodnak. Hasonló kultúra tűnik fel a Titkok bolygójában is, azzal a különbséggel, hogy ott mind robot, akik úgy élnek, mint az emberek. A történet az erotikát sem nélkülözi, ami nem áll messze Fazekas Attila munkásságától, elég csak a Szexy című képregényeire gondolni.

Fazeka Attila rajzaira az erőteljes kontúrok használata jellemző. Nincsenek nála finom vonalak, lágy tónusozás, mint mondjuk Zórádnál. A sötét foltok is egységes fekete kitöltésűek, nem vonalhálósak. Ha jobban megnézzük a rajzokat, megfigyelhetjük, hogy ezek a kontúrok modulálva vannak, és hol megvastagodnak, hol elvékonyodnak. Ami mégis a legszembetűnőbb, az a hagyományos képelrendezés megbontása.

De nézzük, hogyan jelenik ez meg Az Atlantica gyermekeiben, mondjuk az ötödik oldalon. Ezen a lapon, mind a dekoratív, mind a lépcsőzetes elrendezés megfigyelhető. Az egész oldalt egy nagytotál foglalja magába, ami a világűrben lebegő Atlanticát ábrázolja, ezen helyezkedik el lépcsőzetesen a másik három képkocka, ha nevezhetjük annak. A második panel egy kistotál Perseus hajójának belsejéről. Itt már megfigyelhetjük a hagyományos szögletes képpanelektől való eltérést. Kinyúlik teljesen a lap széléig, és a felső része felveszi a szövegbuborék alakját. A következő kocka teljesen beleidomul a nagytotálba. Itt már keretet sem használ a művész, egy egyszerű képaláírással választja el a teljes oldalas képtől. Az utolsó képbe ismét visszatérünk a hajóba, ahol egy premier plánban láthatjuk a kapitányt. Itt ismét a szövegbuborékhoz igazodik a panel, de már teljesen annak az alakját veszi fel. Szinte vibrál az indulat, ahogy Perseus kétségbeesetten próbálja letenni a hajót. Ezzel nem csak a kapitány indulatait, de a hajót ért találatokat is megjeleníti. A két utolsó panel jól szimbolizálja a harcot, a feszültséget.

A feszültség fokozása érdekében az oldalon párhuzamos montázst is alkalmaz a művész. Két esemény zajlik egyszerre, egymással párhuzamosan. Egyik a világűrben, a másik a kapitány hajóján. Ugyanaz a helyszín csak más térben helyezkedik el a két történés. Mindezt kameraváltásokkal oldotta meg Fazekas Attila, egyszer a világűrt mutatja, egyszer az űrhajó belsejét.

Az oldal vonalvezetése és elrendezése jól nyomonkövethető, esztétikus élményt nyújt. A képpanelek megbontása, a képekből való kilépés az egész képregényben megfigyelhető, szép egységes dekoratív megjelenést biztosítva. Ha jól emlékszem maga Fazekas Attila Szecessziósnak nevezte a Perseus sorozatát. Mindenesetre leszögezhetjük, hogy ilyen vállalkozásra csak egy évtizedek óta a pályán lévő képregényrajzoló képes. Nem hiába tették a rajzai nemzetközi hírűvé Fazekas Attilát.

Halmi Zsolt

[poll=77]