Fantasztikus kalandok – olvasónapló

A betűk

Fazekas Attila beíró tehetsége elsőre feltűnik. Klasszikus szépségű képregénybetűket rajzol. Mai időkben talán azt mondják páran, nem számít, a digitális beírás éppen olyan szép. Van aki ezt mondja? Hogy ez csak elvi kérdés, mint a CD vagy a bakelit, az analóg technika a moziban vagy a digitális? Lehet. Hiszen egy jó képregénybeírónál szinte észrevehetetlenek a betűk közt a különbségek. Mégis, ha odafigyelünk, látjuk, hogy kézimunka, minden egyes betűt és hangot ember karcolt a papírra. Itt nem olyan az L, itt picit nagyobb a T. Egy ideig minden képregény így készült. Mint egy kódex. Még húsz éve is talán. Nem vagyok művelt magyar és külföldi beírók történetéből, amikor láttam Rusz Lívia eredeti, virtuóz beírásainak szabályos pauszhalmazát, azt kérdeztem, ezeket gépelni tetszett-e. Azért talán a digitális technikánál már nincs olyan, hogy elgyönyörködünk egy-egy betű vagy betűhalmaz formai szépségén képregényolvasás közben. Legfeljebb megállapítjuk, hogy milyen szép fonttal milyen szépen van beírva. Mint például az Incal. A címfestők meg romkocsmákat és cukrászdákat dekorálnak krétával.

A képek

A Fazekas-spektrum. Az egyik végén dinamikus-realista, francia hatvanas-hetvenes évek, Amerika jópár évtizedét felölelő hatások mellett. Amiket látott akkoriban? Ami hozzáférhető volt? Amit tanítottak? Mindez együtt? Hiszen ez teljesen ugyanaz a minőség, mint nyugaton. Az űr szinte Jack Kirby-sen szép, az űrhajók, a siklók, a városok, emberek, állatok, szörnyek, fegyverek, tömegek, a perspektívák, minden vonal a helyén. Nincs még egy ennyire klasszikus-nyugatias stílusban alkotó képregényrajzolónk. Minden színészt, minden gesztust, minden milliőt lerajzol nekünk. Rajzolhatna Thort, Pókembert, Dr. Justice-t, Rip Kirbyt, Flash Gordont, mindent tudna, ha akarna. Futaki valahogy keletiesebb, Németh Gyula rajzaiban érzem modern kiadásban ezt az esszenciális nyugatias stílust, hogy ha beteget jelentene ma egy amerikai kiadónál egy hasonló technikájú rajzoló, és Németh Gyula beülne a helyére, még jobb lenne, mint az eredeti. De Fazekasnak van jelenleg ötezer oldal előnye. Az lehet vagy harmincezer panel, mondjuk pár millió ceruzaív, ecsetvonás.

A másik véglet a mester művészetében a közönséges karikatúra-képregény. Sokszor visszataszítóra torzított alakokkal. A karikatúra lényege lehet az érzelmek eltúlzott ábrázolása, de számomra Fazekas képi spektrumának ezen végén lévő rajzokban sokszor nincs meg az a finomság, amit máshol érzékelek. Csúnya emberek csúnyán nevetnek, gesztikulálnak, meglepődnek, csalódnak, csodálkoznak. A karikatúra szatirikus, ez valahol időnként inkább vulgáris.

A kettő között van Fazekas Attila legtöbb műve. A legszélsőségesebb esetekben nincsenek karikaturisztikus rajzok, a képi gesztusok egy panelen se távolodnak el a képzelt origótól olyan messze, hogy igazi karikatúráknak nevezzük őket. Legtöbb művében alkalmaz eltúlzott gesztusokat, ezzel teremtve meg a legtöbbször látott Fazekas-stílust.

Van még egy „sietősebb”, lazább stílusa, amely ugyancsak szerethető.

A nyolcvanas évek nőideáljainak tökéletes képi ábrázolásaival való mindenféle kontaktus megtalálható itt-ott a műveiben.

A szövegek

Azért ugye nem kell védekezni, ha valaki szereti Cs. Horváth Tibor szövegeit? Szeretem az olyan mondatokat, hogy „A LÁNY, AKI SZINTE TELJESEN OLYAN, MINTHA FÖLDI EMBER VOLNA, PEDIG A KOZMOSZ EGY TÁVOLI, ISMERETLEN VILÁGÁNAK SZÜLÖTTE, VÉGIGNÉZ A CSOPORTON, MUTATOVON EGY PILLANATRA MEGÁLLAPODIK TEKINTETE, ÉS MINTHA MEGLEPETÉST, ÁMULATOT FEJEZNE KI, EGY LÉPÉST TESZ FELÉJE…” és ezt: „NAGY FEKETE SZEMÉT RÁSZEGEZI A TUDÓSRA. KÖSZÖNETET FEJEZ KI A TEKINTETE VAGY NEHEZTELÉST? HOGYAN IS FEJTHETNÉ MEG MURATOV, MIT GONDOL MAGÁBAN A LÁNY, AKI MINDENBEN HASONLÍT A FÖLDI EMBEREKHEZ, MÉGIS OLYAN IDEGEN.”

Nem érdekel, mi volt az eredeti változat, bár érdekel, mi volt a módszere a több száz regény és novella feldolgozásánál, de mint szövegekben nem találok az alaposságon és pontosságon kívül csak egy kis naiv bájt.

Jó a szövegritmusa, a képekkel együtt képregényt alakítanak ki.

A képregények

Hogy képregényként hogy működik együtt Fazekas Attila és Cs. Horváth Tibor művészete? Ezek a képregények először vagy napi csíkokban vagy két-három oldalanként jelentek meg. Később időnként füzetként. Az utóbbi években nagy alakú magazinokként vagy kötetenként.

Napilapokban, három képkockán simán működtek, sokszor eleve így lettek kitalálva, így képeznek művészileg is eredeti egységet, ez jól látszik a három paneles kompozíciókon. Tízezrek várták akkoriban a folytatásokat. Más a szövegtelítettség érzete, ha egy napra öt mondat jut. Persze meg lehet oldani mindent csak párbeszéddel stripekben is, de fogadjuk el, hogy ez is egy ideális forma egy sajátos olvasmányélmény átadására.

A Fülesben eleinte két-három oldalanként, majd valamikor csak egy oldalanként ment egy-egy történet. A mára megkopott példányszámú magazinnak egy időben ugyancsak rengeteg képregényes olvasója volt. Ez is könnyen fogyasztható volt, hiszen hetente nagyobb adagot kínált. Bár nekem úgy tűnik, hogy ami csíkokra lett kitalálva, az stripként is működik jobban, amit meg oldalra, oldalpárra komponálnak eredetileg, az úgy.

Füzetként már nehezebb dió egyik-másik Cs. Horváth-képregény a szövegtelítettség miatt. Kevesebb külső narrációhoz, meséléshez szokott olvasó már türelmetlenül leteszi.

Ha a hangsúly a képek és szöveg kapcsolatán túl a képek közti szüneteken van, ahogy Scott McCloud is felveti, akkor az adaptációs képregény ezen formája is jellemző, kutatható és kutatni érdemes mintákat mutat magára a képregény működésére vonatkozóan. És élvezhető.

A kötet

A Fazekas Attila életműsorozat harmadik része. Kemény kötés. Nagyalakú. Az amerikaiak HC-knél nagyobb, az Incalnál kisebb. A fényes, sűrű lapok miatt kifejezetten nagy tömegű, igényes kiadvány. Tartalmilag és képileg is vegyes antológia. Hét hosszabb művet tartalmaz. Egy eredeti és hat adaptáció, Cs. Horváth Tiborral és Kiss Ferenccel történt együttműködések eredményei. Hat rövidebb, „egyperces” történet, négy adaptáció, kettő nem. 1978-1997 között készült alkotások.

Egy társadalmi kérdésekkel foglalkozó szovjet, egy történelmi és egy erotikus jelegű androidos magyar sci-fi, magyar fantasy, a Neo zenekarhoz kapcsolódó sci-fi jellegű képregények, néhány angolszász szerző sci-fi rövidkéje.

Galéria, aztán egy Verebics János-készítette interjú Nemes Istvánnal és egy műelemzős Fazekas Attila-ismertető Kertész Sándor képregénytörténésztől. Számomra kerekebb volna a kötet, ha a galéria és a cikkek helyet cserélnének.

Jól ismerjük Fazekas Attila műveit. A kötetnek van azért pár érdekessége, emellett hiába jelent meg már a nagy része más kiadványokban, ez eddig a leginkább méltó egy életműsorozathoz.

Egy teljes Fazekas-spektrumot bemutat a dinamikus realizmustól a skiccesebb, absztraktabb alkotásokon át a karikatúráig.

Érdekességek

A Neo zenekar (Milkovics Mátyás és Moldvai Márk) eddig kiadatlan huszonnégy oldalas képregénye, melyet a fiókból szerkesztett önálló művé György Zoltán segítségével az alkotó. Nem adaptáció, illetve szöveg nélküli képregény, így megmutatja, mire képes Fazekas Attila saját történetet alkotó társakkal. Igazán üdítő folt a sok-sok szöveggel működő többi mű között.

Kiss Ferenc egyoldalasai. Asimov, Bester, Bradbury, Pat Murphy. Egyik kedvenc novellám volt a Nyikorgó idegen, adaptálva talán ez a legsikerültebb.

A Cherubion Éj-trilógia adaptációja ugyancsak tőle. mely három, több száz oldalas regényt dolgoz fel 34 oldalon. Ez nyilván teljesen eredeti megközelítést kívánt.

A kötet érdekessége még, hogy az eredeti oldalak vizualitásához legközelebb álló megoldást választott a szerkesztő, György Zoltán és stábja. Az általános kiadványszerkesztéssel ellentétben itt kevésbé húzták fel a kontrasztot, hanem szinte szürkeárnyalatos az eredetileg fekete-fehérre tervezet anyag. Tusvonások, fehérezések látszanak, az alkotó folyamat máskor eltakart részei. De azt hiszem, ezt csak érdeklődők veszik észre, nem zavaró, hanem érdekes látni.

Fazekas Attila

Amikor huszonéves éves lettem, azt hittem, már nagyon öreg lehet, ha ő alkotta gyerekkorom képregényeinek és Tarzan-könyveinek kedvenc rajzait. Meglepődtem, amikor először láttam rendezvényen. Rosszul mértem fel a helyzetet. Nem volt öreg. Még most is fiatal.

Úgy gondolom, néhány oldalának, más magyar képregényművészek más oldalaival együtt a Nemzeti Galériában a helye.

Egyszerre otthon van a hagyományőrző közösségben, magyar őstörténetet, mítoszokat, regéket, mondákat rajzol, és az amerikai merchandise-császár Star Wars-közösségben, hiszen ő rajzolta a máig legjobb Csillagok Háborúja-feldolgozásait.

Rajongói többen vannak, mint kutatói.

Negyvenhét év alatt ötezer oldal!

Lénárd László

Fantasztikus Kalandok
Szerző: Fazekas Attila
Kiadó: Magánkiadás
Megjelenés: 2019. május

Facebook Hozzászólások