Európai kismesterek #1 – Cserep kapitány

A Comicsmania kiadó új sorozatának bevezető része szemrevaló kiadvány. Mivel új sorozat, érdekes lehet a külső, a vizuális körítés. A borító szerkezete arányos, színekben szép, alul-felül keretezett, a fedlapi borítókép-montázs a vastag kontúros, kiemelt, festett fő alakkal és a halvány háttérrel erős, szembetűnő. Viszonylagos rövidsége ellenére gerinces a kiadvány, így igényesebb, mintha tűzve volna, könyvszerűbb, jobb kézbe venni. A sorozatlogó kissé komolytalan, a szöveges mód helyett egy képes logó fokozottan feldobná a címlapot.

Kik az európai nagymesterek? Párat kapásból mindenki felsorol, leginkább néhány franciát, olaszt, angolt, egy-egy spanyolt, belgát, hollandot, szerbet, s mi még ide sorolunk képileg pár magyart az adaptációs korszakból. De a kismesterek? Kik lehetnek azok? Anélkül, hogy megkérdezném a kiadót, a tippem egyelőre az, hogy mindenki, aki hazájában (vagy hazáján kívül szűkebben) elismert, közkedvelt, népszerű alkotó (vagy az volt). Ennek részben ellentmond a következő szám beharangozója: Igor Kordey lesz a szerző, aki viszont „kvázi világszerte” ismert. Életkortól, tapasztalattól is függhet a dolog, hiszen ezt a címet valamivel ki kell érdemelni – még a kiadó részéről is.

Ezért is fontosak a nemzetközi fesztiválok – mint a Budapesti Nemzetközi Képregény Fesztivál – a kiadvány megjelenésének helyszíne. Ilyenkor, főleg a (nagy- és kismester) vendégeken át, kicsit benézhetünk egy másik képregénykultúra termeibe. Voltak meghívottaink úgy népileg a lengyelek, hollandok, észtek és a finnek is, szerzőként pedig volt már francia, olasz vendég is. Bár akkor Pertti Jarla ismeretlen maradt (ez a műve is először jelenik meg finn után magyarul), egy szerzői vonalon nagyon erős ország képe rajzolódhatott ki a látogatók előtt, olyané, ahol idősebbek és fiatalok egyaránt kísérleteznek képpel és szöveggel.

cserep-borito

Pertti Jarla Cserep kapitány című képregénye komoly hangvételű történelmi mű. Ahogy Jarla írja a Cserep kapitányról: „Ez az első kísérletem komolyabb történetmesélésre. A mű lassan, 2005 és 2013 között készült.” A komoly történetmesélés sikerült. Sajátos a narráció, a mű legelején és legvégén rövid, száraz történelmi tényeket találunk a mű tartalmának/szereplőinek körülményeiről, magában a műben viszont kevés a narráció, az időt, helyet, egyebet jelölő szövegek, leíró részek minimálisak. Emiatt jobban oda kell figyelni, a szerző többet bíz a képkockák közti szünetekre, mintha jobban a szövegre támaszkodna. A megértés a képi részletekben rejlik. Az, hogy a mű ennyi ideig készült, nem tudom, miért volt fontos, az alaposság látszik rajta, azonban egy képzettebb író/rajzoló egy-két év alatt (adatgyűjtéssel) szerintem elkészít egy hasonló színvonalú munkát.

Hogy a finneket miért érdekli az orosz történelem – adja magát, a nagy medve ölelésében éltek időtlen időkig. A Cserep kapitány az orosz polgárháború idejéből (1918-22) mesél el egy (azért sok háborús könyv/film után annyira nem meglepő) drámai, megdöbbentő, pár napos epizódot. Se a vörösök, se a fehérek indítékai, szándékai nem nyilvánulnak meg a műben, a történet nem erről szól. Valahogy még a honszeretet is közönyösen van előadva. Minden megy tovább a maga értelmetlen útján. Nem groteszk, mint a 22-es, nem érzelmes, mint más művek, tényszerű a közlésforma.

Fórumokon, itt-ott sokan üdvözölték a kiadványt. A tavalyi, magyar szerzőktől származó első világháborús kiadványokban található rövidebb sztorik mellé illik ez a hosszabb mű. A Comicsmania kiadó vegyes portfóliója pedig egyre színesebb. Szimpatikus, sok témával, korosztállyal, különböző “műfajú” művekkel jelenik meg a piacon, látszik, hogy vezetőjének szívügye a képregény.

Lénárd László

A Comicsmania kiadó megújult honlapja.

Facebook Hozzászólások