Eredj már! – Rozsomák: Eredet

Az első szóló film Loganről szinte minden szinten elhasalt, és csak azért nem tekintjük a legrosszabb X-men adaptációnak, mert nem olyan rég a Sötét Főnix letaszította trónjáról. Volt azonban valami, amit jól csinált: néhány perc alatt elmesélte Logan eredetét a XIX. századtól napjainkig. Ezt pedig sokkal hatásosabban és erőteljesebben tette, mint a Rozsomák: Eredet című kötet, ami a film első öt percének ihletforrásául szolgált.

Persze nagyon nehéz jó eredettörténetet vagy előzményt írni, hiszen már ismerjük a hősöket, így legtöbbször inkább érződik az adott alkotás túlmagyarázásnak vagy újabb rókabőrnek. Teljesen más, ha egy titokzatos figuráról beszélünk, aki jóformán üres lap – ott csak arra kell vigyázni, hogy nehogy leromboljuk a karaktert övező misztikusságot, inkább csak kicsit visszavegyünk belőle. Ehhez nem árt tudnunk, mi is ragadja meg az adott hősben az embereket, és azzal is tisztában kell lennünk, hogy hova akarunk kilyukadni.

Paul Jenkins történetén egyiket sem érezzük elég erősen, sőt, inkább az a benyomásunk támad, hogy az elején teljesen látványosan játszik el az elvárásainkkal. Nézd csak, nem is belőle lesz majd hősünk, hanem teljesen másból! Kit érdekel? Egy előzményt nem feltétlen a csavaros fordulataiért olvasunk el, hanem azért, hogy kicsit több időt töltsünk el kedvenc karakterünkkel. Az pedig különösen nem segít, ha az adott fordulat minden, csak nem csavaros.

Kár, mert egyébként Jenkins nagyon elkapta a Brit Kolumbiai bányászváros hangulatát, ahol szépen ötvöződik Jack London és Charles Dickens hagyatéka. Csak az első fejezetek és azok hozadéka mind visszafogják a történetet. Van például egy kifejezés, úgy hívják, bathos, amit a pátosszal szembe állítva hozott létre egy bizonyos Alexander Pope. Röviden és tömören azt jelenti, amikor katarzis helyett a nézőkből hitetlenkedő nevetést váltunk ki. Amikor tragikus hős helyett bohócot csinálunk karakterünkből. Nos, Rozsomák megszületése csordultig van tele bathosszal, minden egyes szereplő arckifejezése, testtartása olyan, mintha egy hetvenes évekbeli Hanna-Barbera rajzfilmből vették volna.

És ezeknél a jeleneteknél a még egyébként nagyszerű Andy Kubert is megbicsaklik, aki pedig Richard Isanove-val együtt a kötet valódi erénye. Egyszerűen hihetetlen, hogy milyen hangulatosak a rajzai, ami által mintha mi is ott lennénk az észak-amerikai fagyos fenyvesekben. Miatta érdemes beszerezni a kötetet, ugyanakkor van valami szívfájdító abban, amikor azt érezzük, hogy a rajzolók sokkal jobban odatették magukat, mint az írók. Kicsit olyan, mint amikor jó színészek szerepelnek rossz filmekben. Éppen azért, mert képregényről beszélünk, ahol nem csak a rajz, de a megírt dialógusok és történet is számít. Nem egy jó pont, ha olvasás közben végig azon tűnődök, hogy mennyivel jobb lenne az egész albumként.

Igaz, sok rajongó előszeretettel hivatkozik erre a képregényre, amikor el akarja marasztalni a filmek Farkas-fordítását. Hiszen ha a fordítók olvasták volna a történetet, akkor tudnák, hogy azért kapta a hősünk a nevét, mert valaki megjegyzi rá, állhatatos, mint egy Rozsomák. De egy pillanat… Logan nem egy farkasfalkával vadászik éjjelente? Nem egy egész mellékszál szól arról, hogy a falkában inkább otthon érzi magát, mint az emberek között? Nem egy rozsomákba fut bele, ami tényleg egy magányos jószág, hanem farkasokkal barátkozik. Ha ezt a képregényt nézzük, ennyi erővel a magyar neve lehetne Toportyán is.

Kár érte, pedig néha kifejezetten jó kosztümös történetet olvasni jelmezes helyett. De ez nem az a történet.

Pusztai Dániel

Nagy Marvel Képregénygyűjtemény #36
Rozsomák: Eredet
Szerzők: Bill Jemas, Joe Quesada, Paul Jenkins, Andy Kubert, Richard Isanove
Kiadó: Hachette
Megjelenés: 2019. május

Facebook Hozzászólások