Élőhalottak a halhatatlanok ellen: Nyugat + Zombik. Csepella Olivér interjú

Csepella Olivér Nyugat + Zombik című képregényéből még csak pár panel nyilvános, híre mégis futótűzként terjed az interneten. Lájkoljuk, megosztjuk, erről beszélünk a munkahelyen, kiadott példányokat látunk lelki szemeink előtt (amiket majd meg is veszünk persze): beindította a fantáziánkat. Talán azért, mert Olivér életre kelti halvány emlékképeinket Ady karikás szeméről és Kosztolányi csokornyakkendőjéről, amelyeket az irodalomkönyvek lapjain láttunk, és valószínűleg jól össze is firkáltunk. Beindította a fantáziánkat – talán azért, mert jó érzés verekedő költőket látni sárga díszletben. Na és persze azért is, mert tudat alatt már régóta vártuk, hogy saját zombiölőink lehessenek.

De honnan jött ez az egész? Mi fog a projekttel történni? Csepella Olivér, a Nyugat-magyarországi egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének végzős hallgatója válaszol a kilencedik.hu kérdéseire.

Az oldaladon más híres magyarokról is láthatunk portrékat, például Mátyás királyról, Petőfi Sándorról, vagy Bartók Béláról. Miért pont a Nyugat alkotóit választottad a diplomamunkaként készült képregényedhez?

A Nyugat körét leginkább a kiemelkedő teljesítmény köti össze, nem egy közös stílus vagy szemlélet. Így hitelesen adnak eltérő választ a krízisre, miközben persze csoportként is jól működnek. Ráadásul hihetetlenül menők.

A krízisre, azaz a zombitámadásra. Miért pont zombik támadnak? Miért pont a kiemelkedő teljesítményűek eme jeles csoportjára?

Gyilkos robotok, marslakók vagy vámpírok is lehetnének, de az elejétől egyértelmű volt, hogy a Nyugatnak zombikkal érdemes szembekerülnie. A nyugatosok az első világháború alatt is alkottak és mindegyikük megszólalása (vagy hallgatása) jellemző volt. Ez jó kiindulópont ha arról akarok mesélni, hogy mit kezdhet a gondolkodó ember a pusztításra törő tömeggel. Azért ne egy mélyenszántó képes esszére számítson a leendő olvasó, ez a történet gerince, ami összetartja. Jobban mondva “Kell, hogy legyen a regénynek egy olyan, szofisztikált rétege, amitől még a Termann utcai fiatal esztéták is citromot facsarnak a fitymájukra…” Hegyi György Winkler és Eldée a hajóra mennek című novellájának mottója.)

Van / mi a különbség Babits és Ady zombiirtó képességei között?

Babits Mihály pacifista, Ady Endre másnapos. A többit rátok bízom.

Van olyan nyugatos, akit különösen nehéz volt képregényhősként megrajzolnod?

Más-más problémák merültek fel figuránként. Ady és főleg Babits arányait elég bátran túloztam, de Karinthy fején nem volt mit. Illetve nem volt mit nem. Nagy a homloka, nagy az orra, nagy a füle, nagy a szája, nagy az álla, mindene nagy (és akkor még nézzétek meg szemből meg oldalról). Sok próbálkozás után rájöttem, hogy egyáltalán nem is kell karikíroznom, elég ha lerajzolom úgy, ahogy van.

A téma, a Nyugat, nem csak találó vizuális megjelenítést kíván, hanem azt is, hogy a szöveg visszaadja a felidézett írók, költők stílusjegyeit. Egy grafikustól nem magától értetődő, hogy mindez már a kisujjában legyen. A forgatókönyv és a szöveg tekintetben mi volt az alkotói módszered? Tanulmányoztad az egyes alkotókat, igénybe vettél segítséget, vagy egyszerűen már tényleg a kisujjadban vannak a nyugatosok?

A szereplők választékosan fogalmaznak, Babits visszafogottabban, Karinthy szlengesebben, de ódzkodtam a nyelvi játékoktól. Vannak persze utalások, meg kikacsintások, de ha erőltetném, abból legfeljebb egy rosszul felmondott Így írtok ti jönne ki. Az első trágár szó beszúrásánál azért kicsit megtorpantam, de egy desszertvillával fejbeszúrt élőholt táncosnőre mégis mit lehet mondani?

Egy költő/író stílusa talán több, mint ahogy fogalmaz.

Több eszközzel is jelzem a szereplők más kapcsolatát a szöveggel, például a szokásos verzál képregénybetűk helyett egy szép reneszánsz antikvát használok. De ez akkor is élő beszéd, és nem irodalmi nyelv. Az eltérő szemlélet itt sokkal fontosabb, mint az eltérő stílus, vagyis az hogy mit mondanak fontosabb annál, hogy hogyan mondják. Ha az ilyen formákra koncentrálnék az tényleg idétlen és hiteltelen lenne.

Van olyan képregény, amely a projekt készítése alatt a lelki szemeid előtt lebegett, vagy esetleg folyamatosan élőhalottként üldözött, és nem hagyott békén?

Ha valami üldözött, akkor az a határidő volt. Legtöbbet azt hiszem Mike Mignola és Guy Davis rajzait nézegettem meg akkoriban olvastam a Scott Pilgrim köteteket, de annak inkább a humora hatott rám. Hozzáteszem fogalmam se lenne a menő képregényekről ha nincs Felvidéki Miklós. Kösz Miki!

Az, hogy diplomamunkaként készült a képregény első része, jelentett-e számodra bármiféle megkötést? Nincs annál szabadabb dolog, mint amikor a fióknak dolgozik az ember…

Megint csak a határidő. Az viszont sokat számított, mert egyébként hajlamos vagyok a szöszmötölésre. Közben rengeteg segítséget is kaptam a tanáraimtól, különösen a témavezetőmtől Juhász Mártontól. Nem beszélve az osztálytársaimról és barátaimról, akik az utolsó hetekben még színeztek is nekem, hogy időre kész legyek.

Ki szeretnéd adni a Nyugat + Zombikat? A magyar képregénypiaci körülmények között milyen stratégiát képzeltél magad elé egy hét részes sorozat elkészítéséhez?

A végiggondolt stratégiám az hogy keresek valakit, aki kiadja. Először a zsarolásra gondoltam, de sajnos nincs a kezemben semmi terhelő.

Az utóbbi napok médiafelhajtása után kaptál kiadói ajánlatot? Erről lehet már mesélni valamit?

Kb egy hete került fel a képregény a cink.hu-ra, majd a többi portálra. Sokan megkerestek és sokan felajánlották a segítségüket, még kiadósok is, de ennél konkrétabbat még nem tudok mesélni.

A képregényes közösségnek már ismerős lehetsz  a Fa*zzine-ből. Milyen képregény-közeli munkákat készítettél még?

Mást nem. Mióta az eszemet tudom akartam egy képregényt rajzolni és az a képregény a Nyugat+Zombik. Egyébként klasszikus tervezőgrafikával foglalkozom (meg verssel és énekléssel).

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: