Ellentétek balladája

A mostani képregénydömping idején a Mi lett volna, ha… történetekkel Dunát lehet rekeszteni. Igaz, ezek kilencvenkilenc százaléka szuperhős-milettvolnaha, alternatív és alternatív-alternatív univerzumok, de hát a szuperhősök síkja amúgy is egy alternatív univerzum, nem?

Az egy százalékhoz, a “valós történelem alapú alternatív földi történelem”-témájú (biztos van erre szakszó) történetekhez tartozik a Nero Blanco Comix tavaly decemberben megjelent Akasztottak balladája című kötet. A Jour J (Aznap) című sorozat olyan témákkal foglalkozik, mint hogy mi lett volna, ha a németek nyerik meg az első világháborút, ha Kennedyt máskor lövik le stb. Ez a kötet a Jour J két összefüggő történetét (26-os és 34-es szám) tartalmazza százhúsz nagyalakú oldalon, és alapvetése, hogy az 1473-as nagy pestisjárvány után a mali birodalom befolyása alá kerül Franciaország. Mansza Musza nagykövetet és amazonjait Jeanne és társai, a Fehér Kompánia elkíséri Párizsba, majd ide-oda utazva nagyobb távlatokba kerül a történet.

Az irodalmiasabb jellegű történelmi képregényhez képest, melyben a karakterizáció erősebb a cselekményességnél, és amelyben szimbolikus történések, szereplők, tárgyak realizálódnak, jelen kalandos történelmi képregényben minden konkrét, a cél a történet érzelmi és etikai körülfestése helyett csak annak egyszerűbb és látványosabb elmondása.

Farkas Lajos gyönyörűen rajzol! Ez a következő felpattanó gondolat a kötettel kapcsolatban.

Mesterien. Nem lehet eleget és eléggé dicsérni. A magyar rajzolók sétányán ott ragyog egy újabb csillag.

Ilyen szép és franciásan realista épületeket, tereket, perspektívákat, ilyen hiteles és korhű történeti megjelenítést nem láttunk sokáig itthon magyar alkotótól – akaratlanul is felidéződnek Fazekas Attila legszebb lapjai amellett, hogy a Cs. Horváth-féle narrációs megoldással ellentétben itt sokkal több a vizuálisan betöltött felület, hiszen nincs külső narráció, csak párbeszédekkel és képekkel mesélnek a mesélők, Duval és Pécau. Illetve Farkasnak (a változatosan felépített oldalak mellett) kevesebb improvizációra van lehetősége, a mai francia piac műfaji szabályainak tökéletesen megfelelő oldalakat kell szállítania, elmondása szerint a szerkesztők rendkívül erősen megszabják a képi feltételeket. Mégis, ebben a műben van valami rokonság kettejükben, több, mint általában Futaki Attilában és Farkas Lajosban.

A kötettel kapcsolatban több fenntartás, a kiadással kapcsolatban egy elismerés megfogalmazódott bennem.

Az egyik bizonytalanság, hogy az első történet elsősorban a francia olvasóközönséget érdekelheti, vagy egy középkori európai és francia történelemben járatos külföldit, hiába van említve többször Botticelli, hiába szerepel benne a kötet címét kölcsönző Villon. A második felvonás is kicsit történelmileg túlnarrált.

Olyasmi, mintha Mi lett volna, ha Mátyás király alatt beszakad a koronázáskor a jég, és valamelyik egzotikus vármegye ura lesz a király? a magyar kötet címe, és ezt kell a környező országoknak eladni.

Oda kell figyelni olvasáskor, összefolyik a sok név, adat időnként. Az is lehet hátrány, hogy mindent a szereplők szájából hallunk. Egy átlagos műveltségű olvasót talán kevésbé köt le, mert nem hiszi el, hogy az átlagos műveltségű szereplők ilyen minőségű szövegeket képesek saját kútfőből előállítani. Ilyenkor lehetne valami hibrid narrációs megoldás, ez a sűrítési eljárás valahogy kicsit “írva van” érzést kelt.

A történetet egy alternatív, lelki minimalista második Jeanne D’Arc sorsának alakulásán keresztül látjuk, káprázatos havas tájak, pestis pusztította francia városok, Cordoba, tengerek és milettvolnaha-gazdagságú fejlett, afrikai települések között. Egy szerelem és az írók hatására politikai és vallási háborúba torkollik az egyszerű zsoldoslét, a Zöld Isten híveinek harcába a keresztény Franciaország és Európa ellen.

A másik dolog, hogy úgy érzem, ez nem az a fekete-fehér rajz, amely eleve fekete-fehérre van kitalálva. Nem a fény-árnyék hatások dinamikáján van a hangsúly, hanem a vonalas rajzokon. Lehet, hogy ebben tévedek, de inkább egy “színezésre felkészített”, azaz eleve színesre tervezett fekete-fehér kiadást látok.

Elismerés illeti a kiadót, megismertette legalább a képregényes közönséggel az egyik legtehetségesebb kortárs magyar rajzoló, Farkas Lajos munkáját. Lehet mondani, hogy színesben, kemény kötésben, nagy példányszámban is ki lehetett volna adni, de ezt valakinek fizetni is kell. Gondolom, a jelenlegi kiadó nem gátolna abban egy nagy kiadót, hogy kb. két-háromezer példányban, színesben, kemény-borításban nyolc-tízezer forint körüli darabáron piacot keressen a kiadványnak. Az a legfeljebb háromszáz vevő, aki a maximális jelenlegi példányszámot megveszi, tesztközönségként – ahogy írtam, megismerheti ezt a kimagasló rajzolót a franciáknál visszatérő téma (Franciaország leigázása) átlagosnak-jónak mondható darabjában, amelyet számomra az ő rajzai visznek a hátán. Ez az elméleti háromszáz vevő ugyanúgy támogatná a másik megjelenést.

Mindenesetre büszkék lehetünk a külföldi piacra hivatásszerűen dolgozó rajzolóinkra, kihúzóinkra, színezőinkre! Most őszintén hiszen ilyenek vagyunk, mindig saját személyében nagyon büszke arra, amit a honfitársunk önerőből elért külföldön. Gratulálunk!

Lénárd László

Akasztottak balladája
Szerző: Duval, Pécau, Farkas Lajos
Kiadó: Nero Blanco Comix
Megjelenés: 2018. december

Facebook Hozzászólások