Elhunyt Szatmáry “Öcsi”

Tegnap elment közülünk Szatmáry “Öcsi” József, akiről jóbarátja, Kiss Ferenc az alábbiakat írta még tavaly, a Galaktika magazinba:

1952. július 31-én született a Bánságban, Temesvárott. A család három fiúgyermeke közül ő volt a középső, és becenevét Puskás “Öcsi” után kapta. Az ötvenes évek közepén édesapja a Szabad Szó magyar nyelvű napilapnál dolgozott, így a fiúk olvasmányairól gyakorta tudósított. A lap 1957. február 7-i számában jelent meg “A derű a családban” című cikk, benne: “Nagy volt az öröm, amikor az első Napsugarat meghozta a posta…” A négyéves Öcsinek különösen a hátsó lapon lévő dalos madarak tetszettek meg.
Szerencsére Öcsike nem az ornitológia, hanem a képregények szerelmesévé vált. Nemcsak az erdélyi lapokban (Pionír, Napsugár, Jóbarát stb.) kereste a kilencedik művészet produktumainak rendszertelen felbukkanását, hanem a francia Vaillant-ban, később a Pif Gadget-ban is. Előnyös földrajzi fekvésénél fogva a Bánságba eljutottak a képregényeket (is) közlő magyar lapok csakúgy, mint a vajdasági kuriózumok (Buksi, Jó Pajtás, Magyar Szó stb.).
Miután elvégezte a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetet, a kalandvágyó fiatalember háromszor is megpróbálkozott azzal, hogy átszökjön Romániából Magyarországra. Először csak a jószerencsén múlt, hogy nem lőtték agyon a buzgó román határőrök, másodjára egy besúgó értesítette a hatóságokat. Csak 1983-ban, egy névházasság révén – mely ötezer márkába került – sikerült átkerülnie hozzánk.
Itt a Dél-Pesti Vendéglátó, majd az Autóker foglalkoztatta, mint dekoratőrt, Öcsit viszont az foglalkoztatta, miként tudna bekerülni a magyar képregényes életbe. A bűvös inga című munkáját az Új Mi Világunk közölte 1985-ben.
1988-ban ő rajzolta meg a Daphne képregényfüzet első és egyben egyetlen számát, melyben D. Németh István és Lőrincz L. László egy-egy adaptációja kapott helyet.
1993-ban ismerkedett meg e sorok írójával a PeCsa (Petőfi Csarnok) bolhapiacán, és egy életre szóló barátság vette kezdetét. Együtt alapítottuk meg a hamvába holt Comixpack Bt.-t, mely Fazekas Attila Botond magazinját volt hivatott feltámasztani – nem sok sikerrel. Látogatások Rusz Líviánál, konyakozás Zórád Ernővel, Bukarest és Temesvár, Tokaj és Badacsony: lerészegedések és kijózanodások, minden belefért.
A Kalóz névre hallgató, máig is megjelenő kalózkiadvány ötlete az ő fejéből pattant ki.
A vurdalak családot a Füles Éjjeli Bagoly közölte még 1994-ben. Ugyanebben az évben a Mennydörgés a múltból című sci-fi képregény közlése a Szerencse Magazinban a harmadik rész után félbeszakadt.
Most, több mint negyedszázad múltán újra itt A vurdalak család, melyet Öcsi barátom festett ki a Galaktika számára.

Nyugodj Békében!



VAN MÉG MÉG MIT OLVASNI: