Egykor

Második kiadása jelenik meg az Egykor című regénynek, mely hemzseg a képregényes áthallásoktól.

Egyes vélemények szerint a képregény leszoktat az olvasásról, mely eddig bizonyítatlan teória (és amint azt a nagy Charlie Chan mondotta, a teóriák bevett szokása, hogy csődöt mondjanak). Ezen ajánlóval is próbálunk ellentmondani e téves feltevésnek, ugyanis kivételes lesz, mivel nem képregényről, hanem egy regényről szól.
Ambrose Montanus Egykor című műve egy rendhagyó világvég játék, mely keveréke a bölcselkedő gondolatoknak és a szatirikus ábrázolásmódnak. A világvégét elidézni készülő entitás észrevétlenül lopja be magát az emberek mindennapjaiba, beépülése fokozatos, és így mindenki számára természetessé, társadalmilag elfogadottá válik.
A folyamatra egy újságírónő lesz figyelmes, aki mindenképp szeretne fényt deríteni erre a nyugtalanító jelenségre. Ami egy képregényrajongó számára „érdekessé” teheti a könyvet az, hogy az újságíró társat is kap a nyomozásában. A társ pedig egy képregényrajzoló, Edvin Z. Orogenész, művésznevén Edzor. A történet folyamán Edzor nem csak érzelmileg, hanem teljes mértékben eggyé válik az alkotásával, hogy ebben a formában vegye fel a harcot a „gonosszal”. Persze maga a történet ennél szövevényesebb, mindenképpen ajánlott azoknak, akik kedvelik például Gaiman műveit.
Az Egykor második kiadása a Syllabux könyvkiadó gondozásában jelent meg. Az apropója talán még abban van, hogy a kiadás igyekszik az új kor igényeinek megfelelni, azaz elektronikus formában vásárolható meg.

“A pillanat becsukódott. Mint egy ablak, amelyik alig sejthető emlékként őrzi a külvilág emlékeit, de kitekintve rajta ugyanazt látni, mint ami odabent van. Ez az ablak mindenhonnan befelé nyílik.
Tökéletes csapda.
Ha valaki elhiszi, hogy ugyanoda tartozik, mint az ablak.”
(részlet az „Ablakba zárt pillanatok” fejezetből)

Kapcsolódó link:
Egykor (Syllabux kiadó)

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: