Egy letűnt korra emlékezve: Age of Apocalypse

AoA

Minden azzal kezdődött, hogy Charles Xavier fia, Légió, elhatározta, hogy megöli Magnetót. Persze nem a jelenben, hanem húsz évet a múltba visszautazva, mert ha nem áll senki Xavier útjába, akkor képes lesz megvalósítani álmát egy olyan világról, ahol ember és mutáns békében él egymás mellett… és akkor talán több ideje marad a fiára is. Légió ugyanis nem sok atyai szeretetet kapott, és ennek következtében világéletében problémás fiú volt, többszörösen hasadt személyiséggel, akinek minden egyes személyiségszilánkja más képességgel rendelkezett. Nemrégiben azonban sikerült ezeket a szilánkokat egyesíteni, és így máris hihetetlen hatalom birtokába került: egyebek mellett képessé vált az időutazásra.

Így hát Légió két évtizedet utazik vissza az időben, hogy végezzen Erik Lehnsherrel, mielőtt még Magneto válna belőle. Persze követi őt négy X-men is (Vihar, Jégember, Psziché és Bishop), mert egyrészt a terv morális szempontból már alapból megkérdőjelezhető, másrészt meg az egész univerzum létét fenyegeti, hiszen mégsem helyén való, hogy az ember az időfolyammal babráljon. Legnagyobb pechjükre nem nekik sikerül megakadályozni Légiót Erik megölésében, hanem Charlesnak, aki saját életét áldozza barátjáért.

AoA poszter

Mivel nincs Charles, Magnetóra hárul a feladat, hogy megalapítsa az X-ment, amit barátja tiszteletére nevez el. Jóval nagyobb probléma, hogy a nagy összecsapás idő előtt felkelti egy ősi mutáns, En Sabah Nur, alias Apokalipszis érdeklődését, aki elérkezettnek látja az időt a világ meghódítására, holott várt volna vele még pár évet. Mivel ekkor még nem létezik sem az X-men, sem a Bosszúállók vagy a Fantasztikus Négyes, senki nem áll az útjába, hogy meghódítsa Észak-Amerikát.

Húsz évvel később a világ gyökeresen különbözik a miénktől. Franciaország és Közép-Amerika nagyja víz alatt. Brazília és a Közel-Kelet radioaktív pusztaság. Japán és Oroszország lakosságát az utolsó szálig kiirtották mutáns fanatisták. Észak-Amerikát Apokalipszis osztotta fel saját maga és négy lovasa között. A legtöbb ember Európa és Afrika lakható részén húzza meg magát, akik közül sokan az egykori Egyesült Államok területéről menekültek el a haláltáborok árnyékából. Kevesen mernek szembenézni az őrült diktátorral. Ezen kevesek közé tartozik Magneto X-menje.

Apokalipszis Kora

Azonban bármilyen elszántan is küzdenek, vesztésre állnak. Éppen ezért amikor felbukkan egy rejtélyes ismeretlen, aki arról kezd el hadoválni, hogy a történelemnek nem így kellett volna alakulnia, akkor nem küldik el nagyon a búsba, hanem fontolóra veszik a mondandóját. Ez az illető pedig nem más, mint Bishop, aki társaival szemben nem tűnt el az összecsapás után, hanem húsz évig egyedül járta a pusztaságot (mégpedig azért, mert ő egy másik idősíkból, egy távoli jövőből érkezett eredetileg), míg rá nem lelt Magnetóékra.

Ez az X-men azonban nem az általa ismert X-men. Megtalálhatók benne olyan ismerős személyek, mint Árnymacska, Kolosszus, Árnyék, Vihar, Jégember vagy Vészmadár, de mindegyikük jóval cinikusabb és sötétebb karakter eredeti megfelelőiknél. Árnymacska láncdohányos, Kolosszus egy kegyetlen tanár, Árnyék szíve mélyén megveti az összes vallást, Jégember pedig jóval nagyobb hatalommal bír, de ennek ára az embersége volt – egy ár, amit meg kellett fizetni a túlélésért.

AoA X-men

Akadnak olyanok is, akik a másik idővonalban soha nem voltak a csapat tagjai. Ezek egyike Kardfogú, Rozsomák örök ellensége, aki Apokalipszisnek köszönhetően kénytelen volt a tükörbe nézni. Mások, mint a térkapukat létrehozó Csillám vagy az alakváltó Morf, az életüket vesztették az eredeti idősíkban.

Vannak azonban olyan karakterek is, akik az egykori valóságban régi motoros csapattagok voltak, az új világban azonban nem tartoznak az X-menhez. Logan és Jean Grey akkor fordított hátat Magnetónak, amikor Erik egy félre sikerült rajtaütés után hátrahagyta az ifjú telepatát. Gambit azért neheztel a Mágnesesség Urára, mert elhappolta előle Vadócot. Küklopsz és Bestia pedig azért nem tagok, mert Charles helyett Apokalipszis egyik embere, Mr. Sinister vette őket a szárnya alá.

Rozsomák Apokalipszis Kora

Bishopnak nincs ideje megismerni ezt az új X-ment (és vica versa), ugyanis ketyeg az óra. Mind Apokalipszis, mind a vele szembenálló Emberi Tanács a végső összecsapásra készül, és ha ők nem pusztítják el a világot, akkor az majd elpusztul az instabillá vált időfolyamnak köszönhetően.

Így hát Magneto kénytelen mozgósítani az összes emberét, hogy helyretolják azt, ami egykor kizökent, és visszajuttassák Bishopot az időben, hogy megakadályozza Légiót. Ahhoz, hogy képesek legyenek időkaput nyitni, szükségük van a világűr másik pontján található M’Kraan kristály egy darabjára – ez a feladat Gambitre és tolvajtársaira hárul. A kristályt csak olyan személy tudja használni, akiben megvan hozzá a tehetség. Ez a személy Iljana Raszputyin, Kolosszus rég halottnak hitt húga, akit egy haláltáborban dolgoztatnak. Kolosszus, Árnymacska és az általuk tanított fiatal mutánsok reszortja lesz kiszabadítani Iljanát. Árnyéknak pedig kalózokon és emberi kegyetlenségen kell átvágnia, míg el nem jut az utolsó igazi menedékhelynek számító Avalonba, ami az Antarktiszen található. Itt él Sors, egy jós mutáns, aki képes betölteni a horgony szerepét a kapunyitásban.

Apokalipszis Árnyék

Azonban a történelem megváltoztatása csak egy kis részét teszi ki a történetnek. Vadóc csapata egy chicagói népirtást próbál megakadályozni. Higanyszál különítménye embereknek segít elmenekülni Amerikából. Logan és Jean Grey az Emberi Tanácsnak dolgozik, hogy aztán egyre ijesztőbb dolgok derüljenek ki megbízóikról. Küklopszot, Apokalipszis egyik legígéretesebb újoncát kétségek gyötrik – neki köszönhetően szabadul ki egy Nate Grey nevű pszionikus mutáns, akit pont Apokalipszis elpusztítására hoztak létre saját emberei.

Mint az a fentiekben látható, az Age of Apocalypse tökéletesen működik egyfajta epikus fantasy regényként is, hiszen megtalálható benne a világépítés, az azt bemutató utazás, a cselekmény rengeteg szálon fut, hogy aztán a végén mindegyik összeérjen, ráadásul a címszereplő főgonoszra is előszeretettel hivatkoznak Sötét Úrként. Az írók egy seregnyi karaktert mozgatnak, így az embernek már jól jönne egy névjegyzék, mint a Trónok harcában. (Kap is egyet, a második kötetben Apokalipszis egyik szolgája betör ura archívumába, részint önös érdekektől vezérelve, de mégis csak azért, hogy tisztában legyünk, ki kicsoda ebben a sötét korszakban.)

Astonishing X-men

Ugyanakkor az új idősík nem egy olyan hely, ahol jó lenne élni, vagy egyáltalán beutazni. Egy könyörtelen, beteg világ, ami nélkülözi nemcsak a high fantasyk, de a legtöbb poszt-apokaliptikus mű romantikáját is. Az alkotók kendőzetlen brutalitással ábrázolják Apokalipszis rezsimjét, ami szinte egy az egyben a náci Németországon alapul. Ráadásul az új birodalom eszméje testben és lélekben is megfertőz mindenkit, akár nyíltan szegül szembe vele vagy csak igyekszik semleges maradni. Ezen kívül az elejétől kezdve egyértelmű, hogy a világ a vesztébe rohan, így az Age of Apocalypse jóval pörgősebb, mint más alternatív valóságokról szóló történetek.

Az alkotók egyébként érdekes módon a “neveltetés kontra természet” örök kérdésében az előbbi mellett teszik le a voksukat. Az eredeti idősíkban Kardfogú például egy pszichopata volt, itt sérült, mogorva, de alapjában véve rendes fazon, aki az egyik legelkötelezettebb híve Magneto szabadságharcának, nem mellesleg az ifjú Csillám számára egyfajta apafigura szerepet tölt be. Ezzel szemben a mindig is rendes és jószívű Hank McCoy egy könyörtelen szörnyeteg, aki örömét leli abban, hogy kiszolgáltatott foglyokon kísérletezhet. Velük szemben Küklopsz azonban a annak ellenére is sokszor hallgat a lelkiismeretére, hogy gyerekkora óta Apokalipszis harcosának nevelték, így kivételt képez a fenti irányelv alól.

Sötét Bestia

Az Age of Apocalypse története húsz éve futott megannyi X-címen keresztül, amelyek néhány hónapig felváltották a korábbi címeket. Aktuálissá többek között a jövőre moziba kerülő X-men: Apokalipszis is teszi, de rajongóknak ezen kívül is kötelező darab. A történet, a világépítés és a karakterek ma is megállják a helyüket – az egyik kedvencem mind közül az a dilemma, hogy Magnetónak és Vadócnak született egy Charles nevű fiuk, aki, ha sikerrel járnak, megszűnik létezni. Márpedig nem a gyerekeinkért harcolunk?

Egyetlen egy ponton nem öregedett szépen az Age of Apocalypse, ez pedig a történetmesélés: az alkotók túl sok helyen támaszkodnak írott szövegre, akkor is, ha egy kép jóval hatásosabb lenne száz szónál. Pár évvel később, az ezredforduló idején történt ezen a fronton egy nagy váltás többek között Warren Ellis és Bryan Hitch The Authority-jének köszönhetően, ami bevezette a szélesvásznú képregény fogalmát. Apropó, Warren Ellis megtalálható az írók között, ő meséli el Árnyék szálát.

X-men Age of Apocalypse

A másik hiba az utolsó gyűjteményes kötetnél szembetűnő. Az alkotók olyan szépen lezárják az utolsó Age of Apocalypse világán játszódó részben a történetet, amire a crossoverek korában csak kevesen képesek… hogy utána a helyrehozott valóságban játszódó első részben csak kapkodni tudjuk a fejünket, mert nem kapunk valódi lecsengést, hiszen már sodor is minket tovább a történet a következő nagy kalandba, ami teljesen független az eddigiektől.

Ám ennek ellenére az Age of Apocalypse kötelező darab, és nem csak azért, mert a kilencvenes évek egyik legnagyobb eseménye volt, hanem mert egy önmagában is élvezhető történet. A képregényt négy kötetbe gyűjtötték össze, az előzményeket pedig még egybe, mely az előzőekkel szemben inkább érdekesség, de ha valaki a teljességre törekszik, akkor megéri befektetni rá.

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: