Egy jó tál spagettifantasy – Dragonero #1

Igazán nem lehet panasz az olasz kiadványokra a hazai színtéren: a Dylan Dog sikerén febuzdulva a Dampyr is megkapta a jól megérdemelt második esélyét, és egy harmadik, frissebb sorozatba is belekezdett a Frike, a Morgan Lost-ba. Ezek hangvételben, témában elég közel állnak egymáshoz, így csak egy szeletét mutatják az olasz képregények ezer arcának. Ezen hivatott változtatni a megújult GooBo kiadó a Dragonero sorozattal, mely minden ízében egy igazi kardos-varázslós fantasy, sőt, kicsit még több is.

Igazi „öregiskolás” fantasy képregényekben nem dúskálunk, és a Dragonero a zsáner rajongóinak bizony kellett, mint egy falat kenyér. A történetmesélés, a karakterek, a világ mind-mind jól bevált receptek alapján lettek gondosan összerakava, és az eredmény egy sodró lendületű matiné mozi lett, egy szombat délutáni Ator, vagy valamelyik Lou Ferrigno-s fantasy könnyedség az ebéd utáni lustálkodáshoz. Persze az, hogy jól bejáratott toposzokat halmoznak egymásra még nem lenne garancia arra, hogy a végeredmény is jó lesz, de már az első kötetből érezni, hogy itt egy precízen megalkotott világban járunk, amiben az első kaland – ami a múltbéli visszatekintéssel inkább 2-in-1 – olvasása közben is otthonosan mozoghatunk. A karakterek vannak olyan érdekesek, mint amennyire sablonosak: gyakorlatilag egy „általános” szerepjátékos kalandozócsapatot kapunk, személyiségük mégis frissességet kölcsönöz nekik.

A rajzolás profi, tökéletes összhangban van a történettel, egy ilyen sztorit bizony legalább így kell megjeleníteni. A szépen kidolgozott, fekete-fehér panelek nem csak pörgetik előre a történetet, némelyiknél érdemes megállni és hosszasabban elmerülni benne. Ebben még az sem akadályozza az olvasót, hogy nyomás terén gyengébben teljesít a kiadvány, mint ahogy kéne, de egy nyomdaváltással úgy néz ki a következő kötetre ezt is sikerül orvosolni. Mert jön a következő kötet, szerencsére a kiadás tempója igazodni látszik a történet lendületéhez, és a nyári börzén már meg is kapjuk a folytatást. Amit az első kötet elolvasása után nagyon várunk!

Kóbor Róbert

Facebook Hozzászólások