Egy bolygón két teremtővel – Élet és Halál #2: Prometheus

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az ige. Aztán megteremtette a dolgokat, embert, állatokat, mindent. Krisztus születése után majd kétezer évvel, a nyolcvanas évek végén-kilencvenes évekre értek ide Erich von Daniken teóriái, az ufóészleléseket részletező amerikai könyvek, a Harmadik típusú találkozásokban látott „kicsi szürkékkel”. Most már legalább 52 földönkívüli fajról tudnak az avatottabbak, a magas szőkéktől egészen különös formákig. Köztük nem eggyel szerződéseket kötöttek a nagyhatalmak kormányai – írják hetente megjelenő konteo-lapok. Ki volt Ádám és Éva, és hol volt az eredeti Paradicsom? – ezekre is választ adnak ezek a magazinok.

Ha a Prometheus-t nézzük, a Tervezőkben ugyanúgy múltunkra és lehetséges jövőnkre ismerhetünk, mint Daniken feltételezéseiben. A félistenszerű lények lehettek éppúgy az inka űrhajósok, a Felvigyázók vagy matuzsálemi emberek, és a genetika technikai fejlődésénél fogva az ember egyszer megint lehet olyan nagy és élettanilag tökéletes, mint a Tervezők a filmvásznon vagy képregényben.

Félidejéhez érkezett az Aliens-Predator-Prometheus-saga Élet és Halál ciklusa. Négy kötetből a másodikat vehetjük kezünkbe a Szukits kiadótól, mely elsősorban a Tervezőkre koncentrál.

Az előző részben a Wayland-Yutani egy felderítő osztagot küldött az LV-797-re, ott a ragadozók kiirtották a szakasz nagy részét, a megmaradtak találtak egy idegen űrhajót, aztán ezzel elindultak a Ganymede-űrállomás felé.

A Tervezőktől még mindig hiába várjuk – ahogy a filmekben megszokhattuk, elég hallgatag népség –, hogy TED-előadást tartsanak az emberhez mérten elképesztő genetikai tudásukról, amellyel vélhetően szerves-szervetlen ötvözetű űrhajót képesek létrehozni, amellyel életet alkottak élettelen bolygókon, vagy felgyorsították az élet folyamatait. Nem tudjuk, miért nem állnak szóba velünk, és miért, gyűlöletből, szánalomból vagy közömbösen pusztítanának el minden embert, akivel találkoznak.

Nem tudja a képregény főszereplője, Paget kapitány és kompániájának az előző kötet után életben maradt tagjai se. De ahogy a múltkor „foglyul ejtett” idegen űrhajó egy félisten felébredése után saját pályát választ, és leszáll az LV-223-as számú bolygón, nem sokat filozofál, nem tehet mást, mint hogy követi a gyorsan pörgő eseményeket, különben mindenki meghal.

Az LV-223 központi szerepet játszik a Prometheus-mitológia eddigi részeiben, ismerős lehet a Ridley Scott-féle filmből és más képregényekből. Katonai bázis lehetett, a fekete lötyi kísérleti telepe.

A két részre szakadt egység végül találkozik, és az idegen, kietlennek tűnő bolygón némi emberi támogatás, valamint egy váratlan fajtájú lény segítségével kell kitalálniuk valamit xenomorfok és néhány Tervező ellen. Azt már tudjuk, hogy az alienek az ő műveik, vélhetően az ember is, azt még nem, hogy a predator-fajt is ők kutyulták-e az élet vizéből.

Cseberből vederbe – két szóval le lehet írni a megmaradt USCM-egység helyzetét, és a már meg sem lepődünk érzetű cliffhangert, mely átvezet a harmadik, az Aliens alcímet viselő részig.

Dan Abnettnek a karakterépítésre nem sok esélye van ilyen gyors reagálásra késztető helyzetek közt, de Paget kapitányt és bandáját az előző részben megismertük. Az olvasó néhány, a fentebb már részletezett tudás birtokába juthat a Tervezőkről az örökös üldöztetés akciójelenetei közben. Andrea Mutti rajza passzol a történethez, bár az arcokkal időnként kezdhetett volna többet.

Ez a rész arra jó, hogy kíváncsivá tesz bennünket a folytatást illetően. Vagy ez azt jelenti, hogy erősen várjuk a befejezést?

Lénárd László

Élet és halál #2 – Prometheus
Szerzők: Dan Abnett, Andrea Mutti, Rain Beredo, David Palumbo
Kiadó: Szukits
Megjelenés: 2019. március

Facebook Hozzászólások