Egérút

A diplomamunkából készült, papíron megjelent képregény-kiadványok száma csúcsot döntött idén.

Ez azt jelenti, hogy az elmúlt évtizedekben így olvasható művek száma elérte az ötöt, ebből kettő idén jelent meg. Bulgakov, Kiss Ferenc és Fekete Imre tizennyolc oldalas műve, a Kutyaszív előbb a Fülesben, majd a Beszélőben volt olvasható (1997, 2004), Stark Attila Kulo Cityjét a Roham adta ki, a Nyugat+zombik-mizériára, így Csepella Olivérre mindenki emlékszik, László Márk Szellembohóca a neten is megvan, de érdemes a papírnyomatot befogadni.

Kérem, segítsen, akinek tudomása van többről.

A legújabb képregény Bátorfi Ada műve, így iparművészetis, soproni egyetemis, momés diplomamunka mellett metropilitan egyetemest (képalkotás szak) is kézbe vehetünk, a szórás nagyságán elmélkedve. Illetve azon, hogy ezen művek sajátossága, hogy iskolai keretek között, témavezető(k) segítségével, együttműködésével készülnek. A Kell, hogy legyen kiút vezetőtanára (nem tudom, ez egészen pontosan megegyezik-e a témavezetővel vagy a konzulenssel) a méltán rengetegszeres Alfabéta-díjas Csordás Dániel.

Ha már kielmélkedtük magunkat, lássuk a művet.

Az első törvény minden befogadáskor, hogy nem szabad előítéletesnek lenni. Na, ide keveredett még egy kis elmélkedés. Az első szemrevételezéskor (borító, belső címoldal) ugyanis nem kelt bizalomgerjesztő benyomást, mintha el se akarná adni magát. Átlapozáskor már szándékoltnak tűnik a nyomasztás, nyilvánvalónak a szerzői szándék – ha nem vagy elég bátor, ne vedd meg.

Hegyi Olivér Dia című, szándékoltan gyerekesre-kamaszosra stilizált művével együtt, és egészen más módon tartozik a pszichologizáló életszakasz-művek közé. Míg amaz rengeteg párbeszéddel és egyéb szöveges formákkal (sms, levél stb.) rendkívül mélyre ásva mesélt egy elképzelt és megelevenedett kamaszlány lelkéről, Bátorfi Ada szinte szűkszavúan, a minimalista, néhol költői(es) hatású szövegháló mellett színekkel és szimbolikusan ható rajzzal dolgozik, témája pedig egy lány és családjának kapcsolata, nem a kamaszviszonyok. Lehetne napló is, de a gépi beírás nem ezt a hatást erősíti.

A hiperfrusztrált anya, a feleség arca torz, ahogy a nem kívánt öccsé, az apa és a beszélő lány arca szabályos. A játékizé és az átváltozott apuka egészen fura formák. Jelenetek, helyszínek olvadnak egymásba, mint a dohányfüst a környezetbe. Bár epizodikus, akár egy (a kötet „történetéből” következő) pszichoanalízis során felidézett emlék-jelenetek sorozata, a határok elmosódnak az egységek között. Az elfolyatott akvarell-színek koszos alapszínek legtöbbször, ha nem éppen nem sivár-sárgák és szemét-szürkék. Egységben téma, rajz, szöveg.

Rövidsége és tömörsége, valamint a nyomasztásfaktor miatt marad emlékezetes a Kell, hogy legyen kiút. A szerkesztés jó, a rajz is eléri a célját, de a képkeretek, és ezen képkeretek elhelyezkedése, egymáshoz való viszonyuk, a köztük való távolság gyakran esetlegesnek hat. Úgy vannak elhelyezve, hogy kitöltsék az oldalt, nem képregényesen kreatív a ritmizálás.

Az angolszász nevekre kicsit idegenül füleltem, lehet, hogy angolul készült a dolgozat eredetileg?

A Nero Blanco Comix kiadót dicséri, hogy olyan művet is kiad, mely egy esetleges alkotói pálya kezdeteként még nem tökéletes, ám témája és alapereje miatt felmutatható.

A Kell, hogy legyen kiút jelentheti azt, hogy őrülten szeretnénk elkerülni, hogy olyanok legyünk mint a szüleink, aztán mégis olyanok leszünk, de kell, hogy legyen kiút.

Lénárd László

Cím: Kell, hogy legyen kiút
Szerzők: Bátorfi Ada
Kiadó: Nero Blanco Comix
Megjelenés: 2019. október

Facebook Hozzászólások