Diabolik Italia

A múlt hetet úgy egészében egy kamionban zötykölődve tettem meg Olaszország és Magyarország között ingázva. Munkahelyváltás történt nálam ugyanis, és az új állás betöltése előtt a leendő főnököm kérése volt, hogy nézzem meg közelebbről is, hogyan és miként zajlik a munka. (Félreértés ne essék, nem sofőr leszek.:))

Mindenesetre jó kis tapasztalatszerzés volt, egyedül az bántott az első körben (úgy szerda magasságáig), hogy autópályán és lerakóhelyen kívül semmit sem látok Olaszországból, plusz mivel a titkos favorit, azaz a benzinkutas megállás sem játszott, így az sem tűnt valószerűnek, hogy láthatok képregényes standot valahol.

Aztán csütörtökön sikerült egy kisváros belsőbb részén megállnunk és várnunk, én pedig elindultam felkutatni a környéket. Nem is mentem messze, és rátaláltam egy kis könyvesboltra, ahol bal kéz felől megpillantottam a feliratot: Fumetti!!!

Az egyébként egészen jól felszerelt kis boltban egy egész falon sorakoztak a füzetek, fent a kötetek (képeket tessék nézni): a szokásos Bonellis cuccok voltak többségben, de amerikai megjelenésekből is jó néhányat kapni lehetett. Green Lantern, Pókember, ….. Az újságos polc felett egy könyvespolcon sorakoztak a keménnyfedeles Moebius kötetek (Blueberry), meg egyéb francia képregények, illetve egybegyűjtött, vagy éppen gyűjtői Diabolik kiadványok.

Jobbra, a sarokban pedig volt egy jó nagy doboz tele antikvár olasz képregényekkel, ahol nagyjából mindegyik kötet 1, maximum másfél euróba került. Vettem is gyorsan egy eléggé leharcolt Diabolikot, meg természetesen feltúrtam az egészet. Meglepő módon a többi (szinte) mind Tex volt (azt meg már Horvátországban vettem egyszer), így a választásom egy ünnepi kiadványra esett, ami a Bonelli kiadó 50. évfordulójára jelent meg, és a kiadó western képregényeit mutatja be igen részletes képanyaggal. Ráadásul végigmegy a zsáner történetén is, bemutatja a mintául szolgáló amerikai képregényeket, meg a világ fontosabb western címeit is. Tökéletesen megérte.

Végül még egy új Diabolikot dobtam a kosaramba. Nem tudok olaszul sajnos, de a képek alapján a Diabolik történetét könnyen meg lehetett érteni, nekem igazából egyetlen dolog tűnt fel: a rajzok itt-ott kísértetiesen hasonlítanak Fazekas Attila rajzaira. Tessék erről meggyőződni.

Szóval emiatt nem volt egy hétig frissítés a blogon. ;)

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: