A DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény 11. részeként megjelent Batman: Halál a családban kötettel kapcsolatban már így is bőkezűen tudtunk kritikával és kiegészítő információkkal kedveskedni, most pedig egy szintén elég régi cikket halásztunk elő nektek nyomtatott testvérfanzinunkból, a Panel második számából:

Déja vu – Batman Annual #25

Hosszú kihagyás után újra jelentkezik a Batman sorozat évenkénti kiadványa, a Batman Annual. A jubileumi 25. részhez valami igazán fontos esemény illene, de persze az is igaz, hogy az annual kiadványok – „ünnepi”, „soron kívüli” jellegük miatt – soha nem vállalkoztak a „Batman-univerzumot” alapjaiban megváltoztató történetek elmesélésére. Ezt az ellentmondást – koncepcionális szinten – ebben az esetben jól oldották meg a füzet írói. „Meséljük el, hogyan sikerült Jason Toddnak, a második Robinnak visszatérnie a halálból!” – mondhatták, és valóban, ezzel a válasszal amúgy is adósok maradtak. Judd Winick erre a kérdésre egy hihetetlenül önkényes választ adott: Superboy az idő és tér fogságában nem bírta elviselni, hogy a Batman olvasók telefonos úton (több, mint egy évtizeddel a Big Brother elött!) kiszavazták Robint, ezért ütött egy jó nagyot a fogságán, ami elindított egy hullámot, amitől picit megváltozott minden, helyretette a dolgokat, így Robin mégse halt meg – teljesen. Nem mélyednék el jobban a történetben, főleg miután ha ezt az egyik oldalról nagyvonalúnak, a másik oldalról pedig hihetetlenül ostobának tűnő magyarázatot elfogadjuk (amolyan nem megkérdőjelezendő hipotézisként), akkor egy egészen jó és részleteiben kidolgozott történetet kapunk, amit nem érdemes itt elmesélni.

A képregény jelentősége azonban sokkal több a puszta történeténél. Felvet olyan kérdéseket, mint: mennyiben válik értéktelenné a Batman kontinuum egyik alaptörténete, a magyarul is közölt Halál a családban, továbbá: komolyan vehető-e akármi is, ami a képregények világában véglegesnek tűnik? Kezdjük az utóbbival, az rövidebb: minden más feltámasztós képregényhez hasonlóan kapunk egy cinikus, de egyértelműen nemleges választ, ami egész érdekesnek tűnhet azoknak, akik úgy gondolják, hogy a szuperhősös képregények kényelmes világnézetet nyújtanak olvasóiknak. Magában a képregényben is elhangzik: „Már megtanultuk, hogy az idő sokkal folyékonyabb annál, mint hittük.” A másik, ennél már jóval konkrétabb problémát nem lehet ilyen egyértelműen megválaszolni. Egyrészt maga a megkérdőjelezés is megkérdőjelezhetővé válik azáltal, hogy egy ennyire gyökértelen magyarázatot ad a második Robin feltámadására; a történetnek ez a része álomszerűen abszurddá válik – ezzel talán kikerülve a nagy klasszikus megtagadását.

A képkomponálás és a grafika is érdekesen viszonyul az Aparo féle eredetihez. Rögtön a borítón kezdődik a visszautalások sora: Batman és Robin ugyanabban a pozícióban található, mint a 15 évvel korábbi Halál a családban borítóján (itthon a Batman 1990/4. címlapján tűnt fel ez a kép). A DC házi borítófestőjének számító Jock még biztosabbra ment és alkotását „Jock-after Aparo” (Aparo után, Jock)-ként szignózta. Az „eredetire” is jellemző piéta-szerű kompozíciót Jock azzal toldotta meg, hogy az Aparo féle koromfekete hátteret kiegészítette egy felső megvilágítással, ami többrétű jelentést ruház a jelenetre: egyrészt Mária lehajtott fejével párhuzamosan Isten is letekint halott fiára, és együtt siratja, másrészt a felülről érkező fény reményt sugall, a feltámadást vetíti előre. (A szuperhősös képregények fura világára jellemző, hogy Isten szerepét sorsolásos úton váltogatják: ebben a történetben a feltámasztás isteni feladata Superboynak jut…) Belelapozva a füzetbe rögtön egy visszaemlékezéssel kezdünk: felelevenednek a Halál a családban csúcspontjának eseményei. Néhány eseményt más szemszögből, más dinamikával láthatunk. Egy példa: Az eredetiben Robin feszítővassal való meglincselését Joker és Robin feltételezett anyjának arcán követhettük végig, a fiút már csak nyugvó állapotban láthatjuk, ezzel kellő távolságtartást biztosítva mű és befogadó között. Ezzel szemben tárgyalt képregényünk már jóval explicitebben mutatja be az eseményeket: a jelenet az épület madártávlati képe után rögtön Robin véres arcának premier plánjával indít, majd a vérben fürdő Jokert és feszítővasát mutatja be igen érzékletes módon. A két történet nem csak a 15 év alatt bekövetkezett (?) olvasói ingerküszöb emelkedésével magyarázható, hanem azzal is, hogy a Halál a családban már címválasztásával is egyértelművé tette, hogy abban arról fogunk tájékoztatást kapni, hogyan hal meg Robin; tompítania kellett a sokkon, ugyanis a történet végén nincs feloldás. Ezúttal erre nem volt szükség, ugyanis ez a történet a felemelkedésről szól, így megengedhető (a borító jobb-felső sarkán ott van az az egyre apróbb szárnyas „A” betű!) a kín ábrázolása. Ez valamennyire szükséges is ahhoz, hogy megértsük/átérezzük Superboy indítékait.

Nem is kell sokat várni, máris jön a korábban hiányzó feloldás. Batmant és Robint megint egy korábbról ismerős pozícióban láthatjuk. A Jim Starlin és Jim Aparo által jegyzett egész oldalas képen Batman a robbantás helyszínén leszegett fejjel áll a karjában tartott halott Robinnal (a borítókép történetbe ágyazott változata). A Winick-Davis változatban ugyanez a kép található, néhány apró változtatással: a majdnem azonos szemszögből bemutatott képben Batman az ég felé kiált: „Él! Hála Istennek!” – ehhez azonban egy olyan mosoly társul, mely rögtön súlytalanná is teszi a jelenetet. Nem alaptalanul, ugyanis a narrációból kiderül, hogy mindez talán túl szép is lenne: Robin ugyanis tényleg meghal, el is temetik, és csak szép lassan támad fel. A történet nagy része tulajdonképpen ezt meséli el – már sokkal nagyobb hitelességgel.

Hogy az eredetire való finom utalások megnyugtatják-e a rajongókat, legalizálják-e a mostani történetet, vagy csak olajcseppek a tűzre? Ez azért is bonyolult kérdés, mert már az akkori történetet se fogadták kitörő lelkesedéssel (5271-en szavaztak annak idején Robin életbemaradásáért és 5343-an ellene). Mindenesetre a füzet nagy népszerűségnek örvend, ha az eladásokat vesszük figyelembe: az első kiadás néhány nap alatt elfogyott az üzletek polcairól, a második kiadás néhány hete jelent meg (új, nem annyira érdekes borítóval), internetes áruházakban és aukciós oldalakon pedig az eredeti ár 2-4-szereséért árulják az első kiadást.

Szabó Zoltán Ádám
A cikk eredetileg a Panel #2-ben jelent meg (2006. május)

Batman Annual #25 (DC Comics, 2006. március)
Író: Judd Winick, Rajzoló: Shane Davis
Kihúzó: Mark Morales, Színek: Alex Sinclair
Borító: Jock

Facebook Hozzászólások