kilencedik.hu / Cikkek / Dark Horse 08/XII

Dark Horse 08/XII

2009. január 8. | |  
Megoszts

Umbrella Academy: Dallas #2

December általam legjobban várt képregénye minden kétséget kizáróan az új UA szám volt, ami, gondolom így látatlanban sem árulok el nagy titkot, de ismét tökéletesre sikeredett. Gerard Way a Dallas első száma után, ami ugye egy nagyszerűen megírt, inkább az alapokat megfestő, ismétlő, de egyúttal új problematikát is kereső darab volt, a második részben a tőle már megszokott pontossággal és fiatalos lendülettel járja körbe az új bonyodalmat: most Number Five lesz a(z egyik) hunyó. Az Umbrella Academy előző története sem nélkülözte a véres jelenetek bemutatását, ám a decemberi szám elején néhány panel után arcunkba is kapjuk egy vendéglős végtagok nélküli, megkötözött képét. Number Five előzőleg megejtett mészárlása miatt két új szereplő, egyelőre teljesen ismeretlenek keresik őt, miközben a családtagok sem tudnak jóformán semmit sem a hollétéről, és legfőképp arról, hogy miért tette azt, amit. A pusztításnak és a nyomában maradt elképesztően sok holttestnek köszönhetően a város nagy része, beleértve természetesen a rendőrséget is, hősünk nyomában van, aki éppen egy Marilyn Monroe-t idéző csimpánzasszonyság társaságában tölti az idejét. Az elhangzottak alapján talán az Apocalypse Suite nyúlásának tűnhet a Dallas, azzal a különbséggel, hogy Violin helyett a kistermetű Number Five a hunyó, pedig merőben más konfliktusról beszélhetünk. Az egész már következménye a monumentális Violin-pusztításnak, így annak minden momentuma megtörtént az UA-univerzumban, annak minden előnye és hátránya visszaköszön a történetből. Az új alaphelyzettől már megcsömörlött Spaceboy, a csapat vezetője, így képtelen ellátni feladatait. Pedig elég sötét viharfelhők tornyosulnak a fejeik fölött, még szerencse, hogy némelyiküknek van még felelősségtudata. Az egyre fokozódó feszültség még korántsem érte el tetőpontját, de a csapattagok hozzáállása nem lesz elegendő a közeledő veszély legyőzésére. Ez a lebegtetés nagyon jól megy az írónak, ismét szórakoztatóan lehet végigpörgetni a legújabb képregényét. A két idegen, akik fejükön egy-egy deformált állatmaszkot hordanak, hozzák a menetrendszerű cliffhangert, ami már tényleg csak hab a tortán. Number Five titokzatos konfliktusa az előző részben a robotokkal csak ízelítőül szolgált erejéről, most viszont a Spaceboy és Kraken veszekedése közben elhangzottak alapján világosan kitűnik, hogy legerősebb tagjuk maga Number Five, és hogy örülhetnek, hogy az ő oldalukon áll. Az már más kérdés viszont, hogy Kraken erre a sejtelmes és elgondolkodtató “senki sincs a mi oldalunkon”-nal válaszol.
Ismét zseniálisat alkotott a Gerard Way, Gabriel Bá és a színezői szerepet felvállaló Dave Stewart trió, azt pedig mindenki helyezze el magában valahova, hogy állítólag már folynak a tárgyalások (értsd: beszélgetések) egy esetleges Umbrella Academy mozifilmről, mert annak most úgyis szezonja van.

Goon #31

Elérkezett hát a nagy finálé, ami jó időre az egyetlen Goon-nal kapcsolatos élményünket fogja jelenteni. De erről később. A 31. szám a már jó régóta sodródó történetfolyam nagyon élvezetes lezárása, aminek oldalain megfelelő egyensúlyt tartanak az alig szövegezett, lendületes képsorok, valamint az információs éhségünket enyhítő, agyonírt panelek.
Labrazio az előző szám végén egy nagyon hatásos képkocka keretében már megtalálta a megfelelő(?) alkalmat a Goon és társai elleni nyílt támadásra, ami igencsak eldurvul, de természetesen meg is oldódik az aktuális füzetben. Labrazio és Goon ellentéte többek életébe kerül, így talán már érthető, hogy az eddigi tendencia elérte csúcs-, avagy mélypontját (nézőpont kérdése), és ez a füzet teljesen mentes a humor bármely fajtájától is. Erre lehet még magyarázat az, hogy az író és rajzoló Eric Powell igencsak kezdett belefáradni a folyamatos munkába, vagy hogy egy ekkora volumenű sztorit csakis egetrengető, a jövőt talán jócskán befolyásoló véggel érdemes megírni. Ez minden kétséget kizáróan sikerült neki: minden egyes megkezdett szál megoldódik, természetesen nem happy az end, bár ez is csak nézőpont kérdése.
A Goon-szál és az amellett legfontosabb Buzzard-szál egy flashback képsor közepette folyik egymásba, miközben az előző számban elejtett, Buzzardra éhező szörny is elnyeri méltó büntetését, mindezt előbbi szereplő furfangos elméjének köszönhetően. Goon mellett talán ő a legszomorúbb karakter az egész Goon-univerzumban, amit csak még jobban erősít az, hogy nem tudja meg, ki átkozta meg őt, utolsó reménye is szertefoszlik. Ugyanez a reményvesztettség sorjázik a többi oldalon is: értelmetlen halálesetek, a szerettek elvesztése, egyedül talán Labrazio és bandájának elpáholása kompenzálja ezeket. Ez a szám egy gigantikus verekedés híradója, szinte minden oldalon látunk egy-egy ökölcsattanást, vagy épp fejszesuhintást, csak éppen mindez nyakonöntve egy hatlamas adag szomorúsággal.
A szomorúság a karaktereken kívül minket, olvasókat is hatalmába keríthet, ugyanis a füzet hátuljában megbúvó Powell-levélből megtudjuk, hogy az idén havi magazinná vált Goon a továbbiakban tarthatatlan, most egy kis vakáció következik az alkotónak, hogy aztán újult erővel vesse bele magát kedvenc melákunk történeteibe. A kiadónál már régóta csak monthly Goon Year-nek emlegetett szakasz tehát lezárult, és bizton állítható, hogy egy időre a kiadó egyik, ha nem a legjobb címe szünetel. Ha előbb nem is, a márciusi Havi Dark Horse-hírcsokorban biztosan szerepelni fog még a karakter, hiszen akkor, stílusosan péntek 13-án tartják a tíz éves Goon születésnapját!
2008 egy csodás év volt!

Oldalak: 1 2 3 4

Kategóriák: