Csillagok háborúja: Az utolsó Jedik

A nyolcadik epizód ott veszi fel a fonalat percre pontosan, ahol az előző rész véget ért. Rey találkozik Luke-kal, az Első Rend pedig nem kicsit pipa a feltunningolt Halálcsillag elvesztéséért, és rögtön az Ellenállókra támad. Ennél többet pedig új Star Wars filmek terén nem illik mondani történetet illetően, különösen, mert Az utolsó Jedik inkább csak megidézi A birodalom visszavágot, de nem követi, ahogy Az ébredő Erő tette az Egy új reménnyel.

Így Rey is kénytelen szembesülni azzal, hogy Luke Skywalker se nem Yoda, se nem Obi-Wan Kenobi, sokkal inkább Jeff „Töki” Lebowskivá vált az eltelt évek során. Pedig annyiban hasonlít tanáraira, hogy nyugdíjas éveit egy félreeső bolygón tölti remeteként, igaz, ha már választanom kellene, akkor a szigetvilág, mint a mocsár vagy a sivatag. Reynek nem kis kihívást jelent, hogy a cinikussá és megkeseredetté vált öreget rávegye a tanításra.

Kylo Ren sincs könnyű helyzetben mentort illetően, miután a kudarcait követően kiesik Snoke Legfőbb Vezér kegyeiből. Ugyanis ahogy a Jedik karrierje egy távoli bolygón végződik, ugyanúgy a fasisztoid gonoszokat is csak és kizárólag egy eltorzult, az erőben hihetetlenül jártas öregember vezetheti, aki el akarja tiporni a vele szembeszegülő idealistákat. Mint amilyen Poe Dameron, Finn vagy az újonnan érkező Rose Tico (Kelly Marie Tran), akiknek Rey nélkül maguknak kell megoldást találni az őket üldöző Csillagrombolók problémájára. Állítólag egy kaszinóbolygón él is egy ember, aki segíthetne rajtuk.

Apropó, kaszinóbolygó, az új világok mind-mind ügyesen idézik meg A birodalom visszavág planétáinak hangulatát úgy, hogy ennek ellenére sajáttal rendelkeznek. Így mocsárvilág helyett kapunk egy szigetvilágot, hósivatag helyett sósivatagot, a kaszinóépületekről pedig egy bizonyos szerencsevadász felhővárosa juthat eszünkbe. Mindezt úgy, hogy ezek az áthallások homázsok, és sosem érződnek lopásnak.

Ugyanakkor hamár világalkotásnál tartunk, az az egy kicsit lóg a levegőben, hogy az Első Rend hogy a fenében maradhat ekkora erőfölényben az Ellenállókkal szemben, különösen, miután éppen elvesztették azt a csodafegyverüket, amivel elpusztították a galaxis központját. Legalább a pusztítás által közvetetten érintett bolygóknak nem kellene azonnal felvonulniuk Leiáék mellett?

Ezt leszámítva azonban az alkotók tisztességesen odatették magukat, a történet tele van fordulatokkal és ötletekkel, mindegyik karakternek megvan a maga helye (egyedül Luke háttértörténeténél éreztem azt, hogy ekkora balek ember nem lehet), és a végső csatánál is csak egy pillanatnyi döccenő van, amikor azt érezzük, hogy a második felvonást csak azért tették bele, mert már szerepelt az előzetesben – de utána teljes gőzzel robog tovább a cselekmény.

Az utolsó Jedik talán a legerősebb Csillagok háborúja film, ami A birodalom visszavág óta készült, és nem kicsit azért, mert ahogy elődje tette, úgy ő is kicsit kitágítja a világot és árnyalja a már meglévő karaktereket.

Megjegyzés: én azért együttérzek a fordítókkal. Lehet, hogy így visszatekintve már egyértelmű az egyes szám, de pont a cím bejelentése után röppent fel, hogy hát a Jedi egyaránt jelenthet az angolban egyes és többes számot. Mire kiderült, miről is van szó pontosan, már számos ország többes számmal fordította le (és lehet, hogy ilyenkor nem ártana egy kicsit gördülékeny együttműködés a stúdió és a forgalmazók között).

Facebook Hozzászólások