Camp-ingezés Barbarellával

Az első kötethez hasonlóan hamisítatlan WTF-pillanatokat nyújt a Barbarella-sorozat második kötete, A percfaló dühkitörései. Oldalanként hármat-négyet.

A finomabban megfogalmazott „mi a franc akar ez lenni” kifejezés nem feltétlenül negatív vagy pejoratív, ebben az esetben sem az. Inkább csak az elme meghökkenését jelzi egy eddig ismeretlen tartományhoz érve. Mondhatjuk úgy is, hatvan évvel az eredeti megjelenése után erősen a Barbarella felnőttes olvasmányból bájos kis hülyéskedéssé változott, ahol a „bájos hülyéskedés” kifejezés ugyanúgy nem pejoratív, inkább csak két szóba szuszakolt benyomás a szerző, Jean-Claude Forest zsúfolt, áltudományos fantasztikus ötletparádéjáról.

Ars poeticával felérő mondatokkal (és képekkel) indít a kötet.

Barbarella, mi adta önnek a csodás ötletet a Delirium-circus megalapításához?

Megéreztem, hogy ezen az őrült bolygón képesek bármit megtapsolni…

Azt mondják, az ön produkciói a legszexisebbek és legveszélyesebbek az egész naprendszerben…

Ha a fentieket átalakítjuk a szerzőre, a következő fiktív interjúcskát kapjuk.

Jean-Claude Forest, mi adta önnek a csodás ötletet a lázálomszerű Barbarella megalkotásához?

Megéreztem, hogy ebben a korszakban, az 1960-as években, ebben a gyorsan változó kulturális térben létre tudok hozni olyan művet, ahol nem a történet, a forgatókönyv számít, hanem a következetesen ábrázolt, önazonos, szabad szellemű és szexi főszereplő egy folyton átalakuló, verbális és vizuális ötletektől hemzsegő, fantasztikus környezetben.

Lássuk, mit ír a wikipedia erről a stílusról:

A camp egy mesterkélt, túlzásokat alkalmazó, szinte minden művészeti ágban (film, zene, irodalom, képzőművészet, divat, smink, stb) alkalmazott kifejezési forma, amely a rossz ízlés szubkultúrájára épül. Gyakran tartalmaz ironikus elemeket, jellemzője a hatásvadász, a tüntetően extravagáns vagy nőies viselkedés és megjelenés, a kitalált és modoros színészi játék, a mesterkéltség, a játékosság és a teatralitás…
A camp az 1960-as években része volt az akadémiaellenes populáris kultúrának, és népszerűsége az 1980-as években elősegítette a művészet és a kultúra posztmodern nézeteinek széles körű elfogadását.

Barbarella a carpe diem, éld meg a jelent jegyében galaxisokon át kíváncsiskodik, forog, pörög, csábít, minden bajból kivágja magát. Szellemszerű naiva, Brigitte Bardot senkitől meg nem rontható alakja, semmi nem hagy foltot rajta. Lénye támadás a prüdéria ellen. Szex és a morál – nála nincs kapcsolat a két dolog között.

Mondhatnánk, hogy természetét tekintve valójában férfi, hiszen bár nyitott és odaadó, de alaptulajdonsága a felfedező kíváncsiság, lényege a kötöttségektől mentes élet, az örökös szabadságvágy, a függetlenség iránti erős igény.

Jean-Claude Forest egy világszerte gyorsan népszerűvé vált, habkönnyű, parodisztikus, campy sorozatban ábrázolja a Kíváncsiság örök fiatal Szellemét. A rendező, Roger Vadim akkori felesége, Jane Fonda főszereplésével készült nagyszabású filmadaptáció szinte egy az egyben hozza a stiláris jegyeket, de a képregény jobb. Még ha látjuk is, hogy mára az egész anakronisztikus, hogy bizonyos szempontból már megjelenésekor eljárt felette az idő, hiszen azóta rengeteget fejlődött a sci-fi, sokat változtak a nemiség sztereotipiái, annyi a befogadói rácsodálkozás, a WTF-momentum a művet olvasva, hogy megéri megismerni a Nero Blanco Comix gondozásában ezt a klasszikust.

Lénárd László

Cím: Barbarella #2
Szerző(k): Jean-Claude Forest
Kiadó: Nero Blanco Comix
Ár: 2700 Ft
Formátum: kötet
Terjedelem: 80 oldal
Megjelenés: 2018.10.28.
Megvásárolható: Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás:
Bevásárlólista: Loading

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: