Bloodlust (kritika)

Lassan öt éve annak, hogy a Bloodlust első, fekete-fehér füzete megjelent, hogy aztán a folytatást az alkotók, Fábián Péter és Kozmajer Viktor már színes borítóval hozzák ki, rá két évre pedig színesben indítsák újra sorozatukat, immár teljes mértékben színezett változatban. A ráncfelvarrás után is két évnek kellett eltelnie az új első és második rész között, így már csak a szerzők kitartása és türelme miatt is érdemes szemügyre venni, hol tart most a Bloodlust.

A történetet újraindították az alkotók az első két próbafüzet után, és sajnálattal mondhatjuk, hogy még mindig gyakorlatilag az expozíciójánál vagyunk egy olyan alternatív jövőben játszódó kaland-scifi-horror történetnek, ami a disztopikus-posztapokaliptikus világrendet vámpírokkal fűszerezi (becsatlakozva egy ismert zsánerkereszteződésbe, lásd például Richard Matheson I am Omega-ját és annak filmadaptációit, a Legenda vagyokkal bezárólag). Ez az olvasói bánkódás egyfelől nem az alkotók hibája, hiszen ők folyamatosan dolgoznak a sorozaton és annak kiadásán, nyilván a lelkesedésükből és anyagi lehetőségeikből erre a sebességre futja. Másrészt viszont érdemes lett volna – különösen a színes újrakezdés után, felmérve a kényszerűen lassú tempót – úgy alakítani a történetet, hogy az egyes füzetek önmagukban is teljesen megállják a helyüket. A Bloodluston azonban érezni, hogy Fábián és Kozmajer nagyobb léptékben, hosszabb sztorivonalban gondolkodnak, amit nyilvánvalóan nem érdemes számon kérni rajtuk, ennyire időszaki kiadványnál viszont kevésbé szerencsés.

Más kérdés, hogy a történet olyan mértékben azért nem csigázza fel az érdeklődést, hogy a hosszú kihagyások igazán fájdalmasak legyenek. Lehet, hogy ez is a felvezetés gyengesége, és a későbbiekben bőven tartogatnak még csavarokat az alkotók, ám egyelőre a fent említett alműfajok ismerőinek kevés meglepetést tartogat a Bloodlust: emitt a Szárnyas fejvadász vagy a Csillagok háborúja, amott A múmia visszatér vagy épp a Vampire szerepjátékok világa köszön vissza. Az azonban kétségtelen, hogy épkézlábnak tűnő, a főhősöket világosan kijelölő mese kezdődik az első két részben, amivel nincs különösebb baj azon kívül, hogy túlontúl ismerős. Ugyanakkor ez a konstelláció – vagyis egy jól bejáratott és működőképesnek látszó, a zsáner ismerőinek viszont kevésbé izgalmas történetséma használata – igen remek ifjúsági, divatosabb szóhasználattal élve young adult képregénnyé avathatja a Bloodlustot, ez a terület pedig egyelőre felfedezetlennek számít a fiatal magyar szerzők számára. Ebbe a kategóriába ma már gond nélkül beletartozik a mesei erőszak, érkezzen az akár a horror irányából, így Fábiánéknak sem kell mellőzniük a letépett fejeket, bőven elegendő, ha a válogatott megpróbáltatások után többé-kevésbé helyreáll a világ rendje – de ez még úgyis arrébb van.

Noha a történetből egyelőre keveset láttunk, az újrakezdést olvasva az máris megállapítható, hogy az alkotók nagyon sokat fejlődtek az eltelt évek alatt. Lényegre törőbb és kevésbé modoros a narráció, gördülékenyebbek a dialógusok, magabiztosabb a cselekményszövés, sokkal jobb az új részeket olvasni, mint a fekete-fehéreket. Fábián Péter rajzai pedig ennél is komolyabb változáson estek át: noha még mindig akad egy-két amatőrnek ható arcábrázolás, az új füzetek figurái elevenebbek, élnek a mozdulatok, arról nem is beszélve, hogy fokozatosan eltűnőben vannak a panelkezelés fogyatékosságai (a gegnek jó, de állandó eszközként zavaró „szakadozott” keret, az oldalak fekete alapszínébe belevesző, így kontúrtalanná váló képkockák). A színezés is egyre szebb, a második füzetnek egyértelműen ez a legprofibb aspektusa, ha a kiváló lapminőséget nem számítjuk. A legutóbbi rész minden tekintetben a legjobb az eddigiek közül, ebben található a legtöbb eredeti ötlet a történet szintjén is (a nyitópanel angyalszárnyas-viktoriánus vámpírja például nemcsak képileg ragyogó, és pontosan illeszkedik az említett young adult közönség fantáziájába, ha jól sejtem). Fábián és Kozmajer tehát valóban egyre jobbak lesznek – ha felvállalják az ifjúsági light-horror irányt, és bátrabban mozgósítják a fantáziájukat, a Bloodlust hiánypótló sorozattá válhat.

Kránicz Bence

Facebook Hozzászólások