Bevésődő oldalak – 300

Mai körülmények között átlagos, azaz gyönyörű képregény. 2007-ben, első magyar megjelenésekor viszont bombaként hatott. Elvétve volt pár nagyalakú, igényes magyar és francia kötet a piacon, Sörmesterek, Bilal, Ptiluc, de sokkal rizikósabb volt a képregénykiadás, a csalfa remény általában nem hozta vissza a befektetett matekot (Korcsmáros-Rejtőt leszámítva). Zack Snydernek legalább ezt köszönheti a magyar néző- és olvasóközönség. Ha nem lett volna a film, valószínűleg az utóbbi években jelentette volna csak meg valamelyik kiadó, annyira költséges kiadvány.

Mindenkinek személyes élménye volt a 300, igazi gyűjtő nem hagyhatta ki. Személyes élményem, hogy kihagytam. Nagyon drága volt, addig sajnáltam rá a pénzt, míg kétszer annyiért nem kezdték árulni. Aztán háromszor. Négyszer. Ötször annyiért. Menjetek a fenébe!

Most vége az üzérkedésnek, a felvert áraknak! A Szukits kiadó úgy érezte, több mint egy évtized után ideje azokhoz is eljuttatni a történetet, akik lemaradtak róla. És azóta felnőttek páran. És az igazi, vén gyűjtő is megveszi, hogy összehasonlíthassa oldalanként, panelenként, vonalanként azzal, amihez személyes élmény köti.

Frank Miller sokunknak adott ilyen élményeket. A Semices korszakban különösen hatott az Adósság és becsület különlegesen egyszerű rajzával, egzotikusan ható panelezésével a többi történet közt, de már akkor feltűnő volt a sajátos újszerűség.

Miller mérhetetlen virtuozitással kezelte fénykorában az egészet és a részleteket. A karakterek személyisége, mint egy kúszónövény kiteljesedik az aprólékosan kidolgozott környezetben. Akár Batman, akár Kitty Pride, Rozsomák, Fenegyerek, akár Marv, akár Leónidasz. A befogadó jókora együttérzéssel szórakozza át magát a humanista szerző ötletein. Miller mélyen megértő és emberi. Főbb műveiben teljesen eltérő szöveghálót és szókészletet használ, ez talán természetesnek tűnik, de látjuk, hány és hány képregény szól eltérő korokról ugyanolyan sémanyelven.

Író és rajzoló, az absztrakció több fokán képes kifejezni magát, realista rajzoktól a karikatúraszerűen stilizáltakon át egészen árnyszínházszerű grafikákig változatos eszközöket használ képregényeiben. Előképei vannak, de a fekete-fehér, fény-árnyék hatásra épülő kontrasztos illusztrációk, a Sin City mégis őt tették népszerűvé. Maradandó hatású oldalképeket alkot, mestere a panelkezelésnek, legyen szó kétoldalas, féloldalas, hárompaneles, változó számú vagy épp szabályos (és kreatívan hipermutált) tizenkét-paneles oldalaknak. Kreatív panelkezelését a legtöbb képregényiskola-könyv tanítja.

A spártaiak történetét általános iskolából és középből is ismeri mindenki. Legalább egy mondatot biztosan. Egyébként is, fiúknak gyerekként hősöknek tűnnek, hiszen mindenki katonázott, vezetett győztes csatákat ólomfigurákkal vagy műanyag bábukkal. Miller egy 1962-es amerikai filmfeldolgozás (A 300 spártai) gyerekkori megtekintését tartja fordulópontnak életében Többek közt rájött, hogy a halhatatlannak hitt hősök is halandók.

Azoknak, akik nem látták a filmet: a perzsa isten-uralkodó, Xerxész úgy dönt, leigázza Görögországot. Követet küld Leónidaszhoz, Spárta királyához, aki egy mémben tovább örökítve a jelenetet belöki a perzsákra egyáltalán nem emlékeztető szerecsent egy feneketlen kútba, amiből ezután nem fog inni senki…

Xerxész jön.
Leónidasz a korrupt tanács beleegyezése nélkül elindul 300 harcossal és a hozzájuk csatlakozó 6700 fős vegyes csapattal, hogy egy jó szoros helyen megállítsa a „milliós sereget” De egy hülye szabály miatt, miszerint spártai nem lehet testileg torzult, vagyis “sidekickként” se alkalmaznak Quasimodókat, bukják az egészet.
Árulás!
Pedig már Kőmíves Kelemen mintájára egész falat építettek kőből, ellenfeleik testét használva habarcsként. Szétszéled a csapat, csak a halni vágyók maradnak.

Leónidasz megsebzi az isten-uralkodót, most szitává lőnék, akkor szitává dárdázták a perzsa harcosok. Saját szemszögükből ekkor váltak hősökké a perzsák és a legyilkolt 298 spártai is, tehát volt egy pillanat, amikor mindenki hős volt, csak az egyik része élő hős, a másik része pedig az európai történelemben örökké fennmaradó, halott háromszáz.

Mai szemmel: a spártaiak konzervatív hazafiak, önmaguk kiválasztottságát hangoztatják, hogy egyedül ők védik meg a hazát a hódítóktól, betolakodóktól, portyázóktól, Athén elpuhult, “fiúkedvelő” hely, melyre szót se érdemes pazarolni. Mindenki más barbár.

Abban a korban, és helyenként ebben a korban is a hazaszeretet természetes módon egyet jelentett a hon fegyveres védelmével, a személyes élet feláldozásával a haza védelme, megmaradása érdekében. Hősként tiszteljük az elesetteket és megmaradtakat, és örülünk, hogy nekünk ebben nem volt részünk.

Mi a hétköznapi hősöket látjuk magunk körül.

Állítólag írt, és rajzolt már több rosszat is Frank Miller, a 300 az jó.

Bevésődő oldalakkal.

Lénárd László

Cím: 300 (2. kiadás/Szukits)
Szerző(k): Frank Miller, Lynn Varley
Kiadó: Szukits
Ár:

5990 4493 Ft

Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: 88 oldal
Megjelenés: 2019.11.15.
Megvásárolható: Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás: szukits.hu
Bevásárlólista: Loading

Facebook Hozzászólások