Beszélgetés a Rocksztár leszek, Mama! alkotójával

Az elmúlt egy-két év egyik legreménytelibb internetes képsorával jelentkezik megbízható ütemben Németh András. A Rocksztár leszek, Mama! első két szériáját (és az időközben született kapcsolódó finomságokat) egy éve kiadta a Comics mania kiadó, azóta már lefutott a második kettő széria is. Érett már a helyzet arra, hogy kérdéseinket nekiszegezzük az képregény alkotójának.

Sztripjeidből nekem az jön le, hogy nem ma kezdted a képregényezést, mégis, amikor először láttam a Rocksztár Mamát – bevallom őszintén – mégsem tűnt ismerősnek a neved. Mesélnél egy keveset előéletedről?

Nem ma kezdtem a képregényezést, a kétezres évek elején néhány hazai viccesebbnek szánt magazinba dolgoztam először. Ezek egyébként egész jól kifizető dolgok voltak, emlékszem egy számítógép-garnitúrát is fel tudtam pofozni azokból az egyébként erotikus tartalmú kis képregényekből és illusztrációkból. Ma, ha nem lenne főállásom, tuti, hogy ezzel foglalkoznék. Szerintem rengeteg alkotó dolgozik álnéven külföldre ilyen-olyan erotikus képregényes tartalmakon. A hazai képregényes életet is jó ideje szemmel tartom, a Rocksztárral én is szerettem volna bizonyítani, egyrészt a képregényes, másrészt a zenész szakma felé.

Mindig jó hallani, ha egy alkotó figyelemmel kíséri kollégáinak munkáját is. Persze, amilyen kicsi pocsolya a miénk, ez nem olyan nehéz. Mégis: számodra kiknek a munkái a legizgalmasabbak az elmúlt egy-két évből? Megígérem, ezt követően beszélhetünk rólad is.

Inkább úgy összességében mondanám, hogy vannak nagyon profi rajzolók az Akadémiában (Szövetségben), a Randomban és a 5 Panelsben is. Ha jól mértem fel, akkor 2012-ben ez a három meghatározó csoportosulás van a hazai képregényes életben. Fehér Zoltán, Ács Zsolt, Futaki, Oravecz, Pilcz, Vass, Koska, de még sorolhatnám, elég sok ügyes arc tevékenykedik. Jó látni, ahogy ezek a csoportosulások versengenek egymással. Nem voltam rendezvényeken az utóbbi egy évben, így frissnek számító képregényes munkát nem is nagyon tudnék kiemelni.

Nagyon tetszik a képregényedben az, hogy sikerül megragadni egy elég jelentős szubkultúrát és tényleg nem olyan iskolás módon közelíti meg, a poénok is onnan eredeztethetőek, azaz nem valami alibi szüzsé. Elég vacak mostanában az országos terjesztésű rockzenei sajtó, mégis kialakult egyfajta közös munka a Rock élettel. Honnan jött ez, mit kell tudni a lapról?

Egy webképregényt indítottam, de már az elején tisztában voltam vele, hogy nyomtatásban, egy erős partnerrel nagyobb babérokra törhetek. Nem kellett sokat keresnem, Nyerges Tamás, a Rockélet főszerkesztője tényleg kajálta a képregényt, és azóta is együtt dolgozunk. Ez a zenei programmagazin kéthetente, huszonezer példányban jelenik meg, és nem azért, hogy reklámozzam, de nagyon szépen fejlődik. Pedig még csak pár évfolyam van a háta mögött. Tamással remek kapcsolatot ápolok, sokszor teljesen szabad kezet ad a képregény elkészítésében, néha pedig több témát is feldob, amire lehet építeni. Ilyen főszerkesztőt kívánok mindenkinek. De komolyan. :)

Úgy láttam a Facebook oldaladon, hogy rajongóid között talán még többen vannak azok, akik a zenei színtér kapcsán fedeztek fel. Ők mennyire vevők a nyomtatott könyvedre? Működik az nálad, mint a Napirajznál, hogy az alapvetően netes cuccot nyomtatásban is viszik?

Elég szép tábor összegyűlt már a facebook-on, de azt nem tudom követni, hogy ki honnan jött. Azt tudom, hogy ha kétszer ennyit foglalkozhatnék a Rocksztárral, akkor kábé négyszer ennyi követője is lehetne. Az elején nagyon toltam a népszerűsítést, ezer levelet elküldtem. Én úgy látom, hogy elég sok alapvetően nem képregényolvasó is olvassa a képregényt, ami azért jó, mert ez volt az egyik célom az induláskor, hogy új területeket hódítsak meg. Ugyanakkor nem tagadom, hogy a webes közlésnek, a színes zsebkönyv formátumnak és árnak, az olvasótábor összetételének, a fogyasztói hozzáállásnak, és részben még ezer más dolognak köszönhetően nincs annyi eladott példány, ahány rajongó. De nem akarok kifogásokat – olyan képregényt kell csinálni, amit meg is vesznek; tehát egyre jobb Rocksztár képsorokat kell gyártani. Úgy érzem egyébként, hogy le lett rakva egy jó alap, egy brand, amire okosan kellene építkezni.

Most már beszéljünk a képregényről! A karaktereket konkrétan kikről mintáztad? Azon felül, hogy megtestesítenek egy-egy rocker archetípust, úgy sejtem, egész konkrét ihletőid is voltak.

Nem fogok hazudni, főleg ösztönből lettek felállítva a karakterek, néhol egy kis tudatos alakítással. Ezért magam is meglepődöm, ahogy ráismerek a barátaimra, ismerőseimre a sztori és a jellemek alakulása közben. Alapvetően, jól mondtad, csak típusokat akartam felvonultatni, csak valószínűleg elég jól ismerem a típusokat, és ezért sikerültek jól. Érdekes ez egyébként, én úgy érzem, hogy sikerült jól kiegyensúlyozni a karaktereket. Nagyon kevés lenne az egész, ha csak egy karakter vinné az egész sorozatot. De úgy veszem észre, hogy nincs egy top-karakter, hanem mindegyiket szeretik valamiért.

Ezzel csak egyetérteni tudok… Kérdezném, hogy viszontláttad-e valamelyik ismertebb zenészt az egyes karaktereidben, de hülyeség, hiszen szereplőid eleve olyan rajongók, amatőr zenészek, akik a maguk módján utánozzák le Johnny Rottent, Fred Durstöt vagy bárki mást. :)
Hol látnád a karakterek számának felső limitjét? Van-e még valaki a tarsolyodban?

Szerintem a legnépszerűbbek azok a zenészek, akik különcök vagy szélsőségesek mondjuk külsőleg, a képregényfigurák meg ugyebár alapjáraton szélsőségesek. Így a hasonlóság tényleg nem kizárt. Két dolgot tartok nagyon fontosnak a figurákat illetően, az egyik, hogy legyen egy jó alapcsapat, ahol minden szereplő a hibáival és az erényeivel valamennyire kiegészíti (és kizárja) egymást, illetve legyen mindig egy utánpótlás, ami megbolygatja valamilyen szinten az alapcsapatot. Amelyik karakter nem működik, annak ki kell hullania. Nem korlátoznám be a szereplők maximális számát, de van egy egészséges határ, ha a főszereplők és a néha-néha felbukkanók számát nézzük. Van még sok karakter, akinek elő kell jönnie, úgyhogy attól nem tartok, hogy elfogyna az ötlet. Inkább az időhiány az, amivel küszködök.

Az időhiányra még térjünk vissza később, de még egy kicsit maradjunk a szereplőknél: számomra külön érdekes és vicces, ahogy téged, a jellemedet, gondolataidat viszontlátom, de érdekes módon nem egy szereplőt választottál szócsőként, hanem mindenkiből egy keveset alkalmazol erre a célra. Jól látom?

Ha így látod, akkor valószínűleg így is van. Nézd, nekem az volt az egyik célom a Rocksztár indulásakor, hogy csináljak egy kíméletlenül őszinte képregényt. Ahhoz, hogy ez vállalható legyen, meg kellett hozni bizonyos döntéseket. :) De a lényeg, hogy kicsit talán még így is vissza vannak fogva a karakterek, szerintem még jobban is el lehetne engedni őket. Igen, jobban belegondolva talán tényleg minden szereplőben benne vagyok én is egy kicsit.

Hogyan készül egy strip? Kezdjük az ötletnél! Tudom, az ötlet bárhol érhet, de mégis, van olyan, hogy leülsz és agyalsz egy poénon? Kényszerít erre bármi is?
Egy ilyen rövid stripnél gondolom semmi szükség forgatóra, fejben tarthatod az egészet, míg meg nem rajzoltad.

Amíg fut egy széria a blogon, addig készül a következő. Ha nem is tűnik túl összefüggőnek a történet, azért mégis tudatosan épül fel. Meghatározom a történet fő csapásirányát, aztán kibontom. Miután látom az egészet, tudok belerakni apró kanyarokat, kis fordulatokat, akadályokat. Ha ezek megvannak, akkor jön a nehezebb része; vicces epizódokra szedni az egészet. A rajzi része sokkal egyszerűbb, vannak sablonfájljaim, amiket megnyitok, és azokból “összedobálok” egy-egy részt. A humorgyűjtésre van két bevált módszerem, a neten napközben látott dolgokat egy fájlba gyűjtöm, a másik módszer pedig, hogy a társaságokban hallott szövegeket egy telefon-alkalmazással eltárolom, és másnap (másnap :-) ) összefésülöm a gyűjtős dokumentumomba. De persze a saját agymenéseket is mentem. Ebből a dokumentumból használok fel szövegeket egy-egy széria készítése során. A Rockélet stripek készítése külön van, azokat egyenként kell kezelni, így annyival egyszerűbb.

Előfordult-e, hogy egy ötletet, poént másnap is nagyon jónak találtál, de úgy érezted, hogy nem fér a Rocksztár leszek kereteibe?

Igen, vannak olyanok, amiket kár lenne kihagyni, de erőltetni még nagyobb kár lenne. Az ilyeneket félre kell tenni, hozhatja még úgy a sors, hogy jó legyen.

Melyik formátumot kedveled jobban, a klasszikus háromkockás stripeket vagy az egyoldalasokat?

Nincs különösebben kedvenc formátumom, szeretem mindkettőt. És szeretem a hosszabbakat, jó lenne a Rocksztárból is egy több oldalas egybefüggő sztori. Azt se bánnám, ha más írná vagy rajzolná.

Akár a sablonokat, akár az egyedi részeket mivel készíted? Elejétől számítógépen, rajztáblával készíted vagy van ennek hagyományos előzménye is?

A karaktereket papíron dolgoztam ki, több verzió is készült mindből. Aztán már Illustratorban készül az egész képregény.

Egy-egy képsornak mekkora hányada sablon és mekkora egyedi?

Az egész képsor sablon, a buborékokat és a beírt szövegeket leszámítva. Ezért tudott belőle ennyi elkészülni. Nekem ez egy hatalmas előny, hiába érzi ezt egy normális képregényrajzoló gépiesítésnek, nekem ez kellett a rendszerességhez.

Mennyi idő után érzed úgy, hogy egy sablon elkopott?

Jó kérdés. Én is érzem természetesen, hogy lassan-lassan begyepesednek a hátterek és a szereplők, de most dolgozok rajta, hogy ez ne történjen meg. Ez természetesen látható lesz később.

Gondolom, nehéz döntés lehetett, hogy mit áldozol be az időnek. Ha több időd is lenne erre vagy másként fogalmazva, ha az itthoni helyzet lehetővé tenné, hogy ezzel többet is foglalkozhass, mennyiben készülnének ezek másként?

Ha több időt szánhatnék a Rocksztárra, akkor akár napi frissítés is lehetne. Szerintem az irtó sokat dobna rajta. Illetve indítanék egy párhuzamos sorozatot, mondjuk konkrétan csak egyik-másik szereplőre specializálva. A facebook-on is nagyobb életet generálnék, és jobban foglalkoznék a kiegészítőkkel, pólók, bögrék, kitűzők.

Te kerestél kiadót vagy a Comicsmania talált rád?

A Comicsmania keresett meg, már az első széria kifutása alatt. Szóval, akkor még viszonylag az elején járt a dolog, de Orosz Laci, a Comicsmania kiadó vezetője már akkor látott fantáziát a képregényben. A második sorozat kifutása után jött ki a könyv.

Képregényes berkeken belül is kicsinek számít a Comics mánia a maga két kötetével, de számomra eddig hibátlanok (másik kötetük a Berlin – a szerk.). Mit lehet tudni a Rocksztár kötet fogadtatásáról?

A kötet az első két sorozatot öleli fel, ezen túlmenően vannak benne extra epizódok, például a Rockélet magazinból. És van benne exkluzív tartalom is, saját rajzok és rajongói munkák. A kötet fogyása természetesen lehetne jobb, de bízunk az áttörésben.

Mikorra jön össze egy újabb kötetnyi anyag?

Ha sorban megyünk, akkor az első két sorozat után a második kettő, tehát a negyedik befejezésével lehetne újra könyvet csinálni. De az elsőt jobban meg kéne nyomni ahhoz, hogy bele merjünk vágni a másodikba. Vannak akcióink, próbálkozunk, én bízom benne, hogy lesz majd második könyv is.

Hungaroképregényfiesztán voltál?

Nem voltam most Pesten. Rendeltem viszont cserébe 3 Goon TPB-t USA-ból, így jobban jártam, mint egy pesti úttal. :)

Maradt benned valami? Nem fogom megkérdezni a kedvenc együtteseidet és képregényeidet. :)

Nem, azt hiszem elég sokat kérdeztél, részemről teljesen rendben van. Előre is köszönöm, Zoli!

Én köszi az interjút!

Szabó Zoltán Ádám

Ajánlott tartalmak:
A Rocksztár leszek, Mama! honlapja
A képsor Facebook oldala
Szemlés kritika a Pinkhell 8-ról, ami közölt néhány képsornyit
Szerzőnk kritikája a Rocksztár leszek, Mama! kötetről az Új könyvpiacban
A kötet adatai a db.kepregeny.neten
Rockélet weboldala

Facebook Hozzászólások