Bergeni élménybeszámoló (2011.)

Idén is, mint már az elmúlt 15 évben az esős Bergen pöttöm városa adott helyet az év egyik (a kettőből) legnagyobb képregényes eseményének, a Raptus fesztiválnak! Idén különösen sok támogatást kaphattak az államtól, mert elképesztő mennyiségű sztár alkotó lett meghívva! Na, de erre majd mindjárt visszatérek!
A fesztivál hivatalosan pénteken 16:00-kor nyitott, de csütörtökön és pénteken egy két jól ismert művész által tartott “storytelling” kurzuson vehetett részt az aki jelentkezett rá. Ennek okán a kedvesem és én fel is kerekedtünk és elhagytuk Oslót autóval, délután háromkor. A terv szerint a 7-8 órás vezetéssel az 500km szerpentines, gyönyörű fjordokkal tűzdelt utat megtéve, este 23.00 körül értünk volna oda Bergenbe!
A valóság persze teljesen másként alakult.
Az indulásunkat kapásból egy másfél órás dugó késleltette, majd azon átküzdve magunkat ismét 90 percig tartó várakozás útlezárás(hegyrobbantás miatt). Közben természetesen végig gyönyörű égszakadás kísért minket. Azután persze utolsó-komp-lekésés (az a fránya hegyrobbantás) és emiatt kocsiban alvás, másnap 5 kor kelés és még 200 km levezetése után leverten érkeztünk meg reggel 10-kor Bergenbe.
A kurzus délben kezdődne, én meg itt vagyok hulla fáradtan, 4 órás alvással a hátam mögött, a kurzusra teljesen felkészületlenül (állítólag egy röviden felvázolt és megskiccelt történettel kellett volna érkezzünk) egy hajszálnyira voltam attól hogy lemondjam az egészet és elmenjek aludni!! Mekkora hiba lett volna! Így utólag visszanézve életem egyik legjobb és egyben legfontosabb hétvégéje volt ez! Na de ne szaladjunk ennyire előre.

A kurzus a fesztiválnak is helyet adó épület egyik előadó termében volt tartva. Délben tizedmagammal vártuk izgatottan a kezdetét, míg néhány fiatal egyenként körbejárt és a résztvevőket interjúvolta. A kérdés:

    Melyik szuperhős lennél legszívesebben?
    Egyből rávágtam: “Rozsomák!“.
    A karmok miatt?” – kérdezte az emberke.
    Nem, azért mert van öngyógyító képessége és annyi sört ihat amennyit csak akar anélkül, hogy berúgna!

Ezek után még megkérdezték a nevem, korom és származásom, majd egy leányzó lekapta a fényképemet. Utána derült ki számomra, hogy életem első újságban való szereplését sikerült ily elegánsan elintéznem, ugyanis másnap megjelent az egész az egyik helyi lapban!

Ezek után a figyelmünk egy alacsony, őszes figurára és egy nagy darab vöröses hajú úriemberre esett. Howard Chaykin és Mike Perkins állt előttünk. Arild Wærness, a főszervező, egy elnézéssel kezdte találkánkat, majd egy levelet olvasott fel, ami Klaus Janson-tól érkezett. Neki kellett volna itt lenni a kurzuson Perkins helyett, aki csak beugrott, hogy Chaykin-t kisegítse. Klaus-t ugyanis New York-ban a repülőtér fele jövet “autó-el-térítették” és kirabolták ezért vissza kellett mondani a megjelenését! Bár nem tudom, hogy Ő milyen lett volna, de hogy senki nem bánta meg Mike jelenlétét, az is biztos! Egy remek embert és nagyszerű művészt ismertünk meg benne! Nyugodt modora jól kompenzálta Howard gyakran cinikus, de rendkívül szórakoztató stílusát. Chaykin, hírnevéhez illően egy remek nyitányt adott, majd megkezdődtek a jelenlevők bemutatkozásai, ami rendkívül mulatságosra sikeredett a sok különleges név miatt! Egy ideig, mindenkinek beceneveket adtak (Young guy 1, young guy 2, Good Lars, Bad Lars, engem például elneveztek kigyúrt Johnny Depp-nek, mert az volt a rögeszméjük, hogy hasonlítok rá, csak izmosabb változatban), de aztán persze mindenki nevét megtanulták!
A kurzus tartalmát leírni lehetetlen, elképesztő mennyiségű bennfentes információt, képregény-történeti ismeretet és vicces történetet hallhattunk tőlük. Mindenki kiment a projektorhoz, hogy egy saját készítésű képregényoldalt prezentáljon (nem is volt szükség a külön történetre, én is egy régebbi munkámat mutattam meg) amit ők előszeretettel elemeztek darabokra, hogy utána mindenki újratervezhesse és másnap ismét prezentálhassa. Akkor ők büszkén konstatálták a sok pozitív változást, bizonyítékként az eredményes munkájukhoz! Valószínűleg ők sem voltak még ilyen szituációban, hogy egy ilyen kis csapattal két napig összezárva képregényekről beszélhetnek, mert a viszonyunk nagyon személyes lett ezután az egész fesztivál ideje alatt! Mondanom sem kell, miden este egy közös vacsorával (amiből én sajnos csak eggyen tudtam részt venni) illetve ivászattal (ott már jobban képviseltettem magam) záródott.

Egészen elképesztő és felemelő érzés ilyen elismert művészekkel alkohol ittas állapotban eszmét cserélni. Szó esett képregényekről, nőkről, politikáról ami csak kell! Nagyon feloldódottan beszéltek bármiről, érdekes módon olyan volt mintha mindenki rég nem látott jó barát lett volna, még Chaykin cinikus és gyakran nyers modorú álarca is le-le kopott, és látszott hogy legbelül egy igen pozitív és rendes ember (de ezt el ne mondjátok neki, mert a fejemet veszi:))!
A különböző prezentációk alatt is a legklasszabb érzés volt amikor néha a nevünkön szólítva kiszóltak nekem illetve néhány másik társamnak a tömegbe!!! Ja, prezentációk! Csináltam kb. három órányi videót, remélem sikerül valahogy elintézni, hogy ti is láthassátok, nagyon érdekesek! Poén még, hogy Chaykin igen jól ismeri a magyar népet, amikor büszkén odamentem hozzá elmesélni, hogy az általa gyakran említett Alex Toth az egy magyar név és hogy Rick Magyar neve valójában mit jelent, ki lettem oktatva, hogy ő azt mennyire tudja, sőt! Mesélt arról hogy milyen magyarokat meg magyar nevű embereket ismert az élete folyamán meg különben is, az én nevemet meg már tudta a Casablancából!

Egyébként Howard saját elmondása szerint már húsz éve nem iszik, de azért Perkinst kisegítette két másik Mike! Mike Carey író és Mike Collins rajzoló, ők voltak a Három Mike Angliából! Carey-vel a képregények mellett nagyon sokat beszélgettünk a Londonban lezajlott zavargásokról, pont utána voltam ott, ő meg ott él. Egy nagyon barátságos figura, mindenről el lehetett beszélni vele, abszolút nyugodt és földhözragadt ember. Collins meg egy kicsit Gálvölgyi Jánosra hasonlító figura, aki hajnali kettőkor, amikor én már lehúztam a redőnyt vígan ment vissza a bárba hogy egy újabb sört kérjen! Mindketten adtak igen érdekes prezentációkat, Collins és Perkins a tuskihúzásról (ahol Collins a hiányzó Klaus Jansson-t helyettesítette felkérésre, és a tuskihúzástól való undorának többször is hangot adott “I hate inking!” felkiáltásokkal:)) és a sárkányok rajzolásáról beszélt együtt, Carey pedig fantasy és képregény írásról tartott előadást! Apropó, ő szervezett íróknak egy kis versenyt, amit Lars barátom nyert meg egy Daredevil történettel!

A fesztivál maga amúgy három szinten zajlott, és három különböző nagyteremben folytak párhuzamosan a prezentációk, ezért esélyem nem volt mindet elcsípni! Egy érdekesség: vendég volt még az Eisner Award-ra jelölt Axe Cop nevű web comic alkotópáros nagyobbik tagja a 30 éves Ethan Nicolle. Ő a történetek rajzolója míg az írásért a kisöccse, a 6 éves Malachai a felelős. Az ifjonc Skype-on csatlakozott hozzánk, suli miatt nem tudott bátyjával tartani. Egy nagyon vicces műsor kerekedett ki az egészből, mivel Malachai figyelmét nagyon nehéz volt lekötni. A legjobb az volt amikor valaki megkérdezte, hogy mi történne ha Axe Cop Batmannel harcolna? Ekkor ő szépen elecsetelte hogyan mutatna rá az általa kitalált karakter Gotham őrzőjére, és hívná életre a “meteor” szuper-képességét, ami lehozna egy igazi meteort az űrből és azzal zúzná szét a Sötét Lovagot! Persze óriási röhögés tört ki a sajátos gyermekded előadásra! Amúgy jó tudni, hogy a bátyja minden haszon felét félreteszi öccsének míg idősebb nem lesz, addig is pedig klasszikus videójátékokkal jutalmazza, mivel az az egyetlen dolog ami a képregényen kívül leköti!

Jelen volt még többek között Arild Midthun, a Donald Kacsa képregények híres norvég rajzolója. A Donald Kacsa óriási népszerűségnek örvend itt, gyakorlatilag már az első megjelenése óta. Ő még a sárkányos prezentáción is képviseltette magát, három Disney stílusban rajzolt sárkányt is rajzolt! Természetesen rengeteg amatőr képregény rajzoló is képviseltette magát, a mi kis csapatunk is nagyon sok érdekes emberrel teremtett kapcsolatot.

[toc]Hát igen! Remek 3 nap volt, de sajnos minden jónak vége szakad, nekem pedig vasárnap reggel indulnom kellett vissza a valóságba. A szombat estét még egy jó kis bulival zártuk, majd elbúcsúztam a hétvége alatt megismert képregény megszállottakkal és még kaptam néhány búcsú tanácsot Chaykintől és Perkinstől! Most pedig újra itt vagyok Oslóban, sok új tudással és fókuszáltabban mint valaha hogy elindítsam képregényrajzolói karrierem! Nagyon érdekes és motiváló volt személyesen megismerni ilyen nagy neveket, szóval, kedves kepregeny.net olvasók és más otthoni képregény írók/rajzolók, a legfontosabb tanács amit Mike Perkins-től és Howard Chaykin-től kaptam: Makacsul tartsatok ki az álmaitok mellett, nincs több kifogás és nyafogás! Tessék leülni a rajzasztal mellé és rajzolni, bármi történjék is!

Hát én azóta alig tudok elszakadni az rajztáblám mellől!

Klikkelj tovább, tucatnyi videó és rengeteg fotó vár rád!

Oldalak: 1 2 3 4 5 6

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: