Bemutatjuk a 15. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál külföldi vendégeit

Francia vendégünk, Pécau 1980-ban eldöntötte, hogy a szerepjátéknak fog élni, és azóta világokat épít kalandkönyvben, képregényben, sorozatban.

Nicolas Mahlerből folyik az irónia és a humor, akár az osztrák Marabunak is nevezhetjük. Nicolas máris kifejezte abbéli tetszését, hogy létezik olyan színű fagylalt, mint amilyen színű a fesztiválra magyarul megjelenő kötetének borítója.

Vittorio Giardino pedig az egyik legjobb képregényes megfigyelő: részletgazdag rajzaiban minden apróság érdekes — több évtized rajzolói tapasztalatát hozza.

Minden infó a képregényfesztiválról a kilencedik.hu fesztiválos wiki-oldalán.
Folyamatosan frissülő Facebook esemény oldal: facebook.com/events/277850026480525/

Jean-Pierre Pécau

A párizsi születésű Jean-Pierre Pécau már fiatalkorától érdeklődött a történelem iránt. Olyannyira, hogy két éven át történelemtanárként dolgozott, ám 1980-ban megragadták a képzeletét a Franciaországban akkoriban megjelenő első szerepjátékok, és egy hirtelen váltással a Dungeons & Dragons játékokat importáló céghez ment dolgozni. Hamar specialitásává vált a történelmi hátterű alternatív világok építése, és számos lapozgatós kalandkönyvet is írt.

A következő állomást a pályáján a televízió jelentette, néhány francia gyártású sorozaton dolgozott. A képregényekhez véletlenül vezetett az útja, amikor az egyik általa kifejlesztett játék illusztrátora felvetette, hogy ebből az univerzumból képregényeket kellene írni. Bár az eredeti ötlet nem valósult meg, Pécau végül mégis megbízást kapott a Delcourt kiadótól egy Nash című, SF témájú képregénysorozatra. Rá egy évre egy még nagyobb szabású terv megvalósításához láthatott hozzá, ez volt az Arcanes. Ebben már elkezdte kombinálni érdeklődési területeit, a történelmet, azon belül is az ukronikus fordulatokra alkalmas pillanatokat, a jó és rossz szerencse szerepét a jövő alakításában, mindezt a tarotra emlékeztető kártyák jegyében. A 10 részes fősorozatot egy 6 részes továbbgondolás követte, majd 2005-től eddigi főműve a Titkos történelem című roppant összetett, az Arcanes képzeteiből kiinduló „mágikus összeesküvés”.

2010-ben bekapcsolódott a Fred Blanchard által elképzelt és Fred Duval által kifejlesztett Jour J („Azon a napon”) című sorozatba, amelynek minden epizódja más és már korban játszódik. A történeteket hármasban írják, Pécau fő feladata a párbeszédek kidolgozása. Szintén Blanchard ötletéből indult ki Az év embere című, ugyancsak változó történelmi korokban játszódó sorozat, Pécau ebből is írt már öt részt. Ezeken kívül még tucatnyi rövidebb, 2-3-4 részes képregényt is írt. Bár egyszerre több képregényen is dolgozik, Pécau nem főállású író, ideje másik felében a Jean Jaurès Alapítvány webmestere.

Pécau már három képregényalbumon dolgozott együtt Farkas Lajossal, amelyek közül kettő tavaly év végén magyarul is megjelent egy kötetben, Akasztottak balladája címen.

Vittorio Giardino

Vittorio Giardino olasz képregényalkotó, 1946-ban született Bolognában, ahol később villamosmérnökként végzett, majd ezt a pályát elhagyva 31 évesen úgy döntött a képregényrajzolásnak szenteli életét.

1981-ben megalkotta Sam Pezzot, az olasz magánnyomozót, melyet 1982-ben egy új karakter, Max Fridman, az ex-titkos ügynök követett; első kalandjának helyszíne a második világháború előtti Budapest volt. A Magyar rapszódia meghozta számára a nemzetközi sikert. A képregényt 18 országban jelentették meg, és klasszikusként tartják számon.

1984-től kezdve Giardino számos rövid történetet alkotott, ezenkívül a fiatal és szexi lány, Little Ego történetét is megjelentette, akit Winsor McKay Little Nemo in Slumberland című kultikus képregénysorozata inspirált. 1991-ben Giardino újabb karakterrel jelentkezett: Jonas Fink. A képregény 1995-ben elnyerte az Angoulème Alph-Art díját a legjobb idegennyelvi mű kategóriájában. 1999-ben visszatért korábbi karakteréhez, és No Pasaran címmel új Max Friedman-történetet alkotott, melynek színtere a spanyol polgárháború.

Giardino vizuális művészete és történeteinek eredetisége a klasszikusok közé emelte a képregényes szcénában. Művészeti stílusa a francia ligne clairet idézi, mely Hergé nevéhez köthető.

A 15. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon Vittorio Giardino Magyar rapszódia (Frike Comics) című műve jelenik meg.

Nicolas Mahler

Nicolas Mahler osztrák karikaturista és animátor. 1969-ben született Bécsben, ahol a mai napig él és alkot. Osztrák, német és svájci újságoknak, folyóiratoknak és antológiáknak rajzol. Az elmúlt években több mint húsz könyve jelent meg Franciaországban, Kanadában és az USA-ban. Flaschko képregényeit rajzfilmként adaptálták, és különböző európai rövidfilmfesztiválokon szerepelt.

Kratochvil című képregényét marionettdarabként Svájcban Ausztriában és Franciaországban is bemutatták. 2003-ban Rudi Klein és Heinz Wolf társaságában megalapította Kabinett Passage-ot, egy képregényeknek szentelt múzeumot a bécsi múzeumnegyedben.

Mahler több irodalmi művet adaptált képregényként, ezek közé tartozik az Alte Meister (Régi mesterek), ami az azonos című Thomas Bernhard regényből készült; Alice in Sussex, ami az Alice Csodaországban c. Lewis Carroll-regényen alapult, illetve a Der Mann ohne Eigenschaften (A tulajdonságok nélküli ember), amely Musil regénye alapján készült.

Mahler további művei szatirikus hangnemben készültek: Kunsttheorie versus Frau Goldgruber (Goldgruberné és a művészetelmélet), Die Zumutungen der Moderne, Pornographie und Selbstmord (Pornográfia és öngyilkosság) továbbá Franz Kafkas Nonstop Lachmaschine (Franz Kafka nonstop nevetőgépe). Ezekben a képregényes szcéna és a hétköznapok abszurd tapasztalatit, élményeit is feldolgozza. 2006-tól Mahler a Titanic szatíramagazin által lett ismert a német olvasók körében, 2014–2016-ig ebben a havilapban is publikált.

A 15. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválra Goldgruberné és a művészetelmélet (Nero Blanco Comix) című műve jelenik meg.


FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: