Beégett képek #9: Blueberry és az aranytöltényes szellem

No, ennek is már negyven éve lesz az idén. A Pilote 557. számában zárult le Blueberry hadnagy addig leghosszabb kalandja, pedig bizony nagyon úgy nézett ki, hogy ennek sosem lesz vége. Sem a szerzőknek, sem az olvasóknak nem lehetett sürgős a dolog, hiszen az addig legizgalmasabb történet volt Az aranytöltényes szellem, amelynek már az előzménye, Az eltűnt német aranybányája is egészen új távlatokat nyitott a western képregény előtt. De úgy látszik, rászólhattak Jean-Michel Charlier-ra és Jean Giraud-ra, hogy most már elég lesz a jóból, hisz így sem fog már beférni a sztori egy szabványméretű 46 oldalas albumba.
Kicsit elkapkodottnak is tűnik a befejezés, egyetlen oldalban varrták el a szálakat a szerzők. De ha már így kellett történnie, azt igazán mesterien csinálták, pár képbe kondenzálva a történet tanulságait. Mindegyik külön-külön is beégett az emlékezetembe, ám az utolsó a leginkább.

Valami egészen speciális jelentőséggel bírt számomra 1970-ben, hogy egy ilyen erős és komplex mondanivaló is belefér egy képregénybe. Blueberry végre elkapta a szökésben lévő Prositot, aki a galádul megszerzett aranyból éppen készült hajóra szállni, és visszatérni Európába. A jó hadnagyot megvesztegetni sem sikerült, a gazfickó el fogja nyerni méltó büntetését. És ekkor egy rongyos kisfiú felkapja az egyik elejtett aranyrögöt, és felmutatja a még kisebbeknek. “Látjátok, gyerekek? Ez arany!”. Hátborzongató belegondolni, hogy Prosit gyilkos mániája, gátlástalan átgázolása mindenkinek, aki az útjába állt, talán pont egy ugyanilyen pillanattal kezdődhetett.
A teljes történet az előzményével együtt magyarul is elolvasható a Fekete-Fehér Képregényantológia 1.-6. számában.

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: