Batman: Préda – Űzött denevér

Történetileg a Préda egészen logikus folytatása Frank Miller Első évének: a Sötét Lovag a bűnözőket félelemben tartva járja az éjszakai utcákat, miután szövetségre lépett Gordon felügyelővel. De vajon hogyan reagál jelenlétére a többi rendőr, a polgármester és a közvélemény? Doug Moench erre a kérdésre épített egy ötrészes sztorit 1990-ben, a Tim Burton-féle adaptáció sikerén felbuzdulva útjára indított sorozatban, az azóta befejeződött Legends of the Dark Knightban, ami a jelmezes detektív korai bűnüldöző éveinek krónikája volt.

Gotham rendőreinek egy része legszívesebben rács mögött látná a denevért, már csak azért is, mert korántsem imponál nekik, hogy helyettük végzi a munkájukat, ily módon sokszor tehetetlennek tüntetve fel őket. Egy tévéműsorban a polgármester ígéretet tesz az önbíráskodó igazságosztó törvény elé állítására, a feladattal pedig éppen Gordon felügyelőt bízza meg, akinek a célra egy speciális osztagot kell létrehoznia. A helyzetet bonyolítja a nem teljesen épelméjű pszichiáter, Hugo Strange is, aki megszállottjává válik Batman leleplezésének, és ennek érdekében egyre szélsőségesebb módszerekhez folyamodik, míg végül a saját démonaival is küzdő Sötét Lovagra vadászatot hirdet a rendőrség.

Az első rész tele van izgalmasabbnál izgalmasabb lehetőségekkel. Moench bepillantást ígér az emberek véleményébe Batmannel kapcsolatban, Strange pszichoanalízisén keresztül érzékelteti a főhős kételyeit (“Lehet, hogy igaza van?”), kihangsúlyozza sötét jellemvonásait, bizonytalanságát, és az őrület határán való egyensúlyozását, és újfent bemutatja, milyen életre szóló traumát jelentett számára szülei halála. Kár, hogy ezek a motívumok mind csak a cselekmény közvetlen szolgálatára valók, és nem a karakter igazi elmélyítésére: a közvélemény csak addig érdekli az írót, amíg annak segítségével szökevénnyé nem teheti a főszereplőt, akinek önmagával kapcsolatos kétségei háttérbe szorulnak, épelméjűségének kérdése pedig legfeljebb akkor kerül szóba, amikor egy hallucinogén anyag hatása alá kerül. Ezen kívül Strange őrületének ábrázolása sem megy tovább az első részben látottakon, és az újabb ellenségként felbukkanó Éjszaka Ostora is sematikus figura, pedig abból is többet lehetett volna kihozni.

Marad tehát maga a cselekményé és a hangulat, és ezekkel szerencsére nincs is semmi probléma. Moench következetesen, és a feszültséget állandóan fokozva viszi előre a történetet, hitelesen ábrázolja, milyen nehéz operálnia Batmannek a városban, miközben rendőrök vadásznak rá, és még járműve sem áll készen. Ő is és, és az őt egy szükséges rossznak tituláló Gordon is kutyaszorítóba kerülnek, és az eset könnyen mindkettejük pályafutásába kerülhet, ami szép folytatása az Első évben a két karakter közt ügyesen megrajzolt párhuzamnak. A koncepciót, miszerint Gotham olyan mélyre süllyedt a mocsokban, hogy már csak törvényen kívüli (illetve azon felüli) eszközökkel lehet küzdeni a megmentéséért, egy csipetnyi noir-hangulat erősíti, amihez a femme fatale-ként (sajnos a cselekmény szempontjából igencsak feleslegesen) megjelenő Macskanő szolgál dekorációként.

A magyar származású Paul Gulacy rajzai a történet jellegéhez illően komorak, az arcok markánsak, az akciók elevenek és abszolút hitelesek – valójában ezen a téren nincs mibe belekötni, viszont külön érdemes kiemelni a színeket. Steve Oliff az elvárásokkal ellentétben nem burkolja Gothamet örök feketeségbe, sőt, olykor meglepően élénk árnyalatokat találunk a bőkezűen mért paneleken. De, még ha éppen sok szín jelenik is meg egy oldalon, akkor sem valami tarka katyvaszt, hanem a szemnek jóleső harmóniát kapunk, a jellegzetesen sárgás-barnás hátterek pedig még valami sajátos ízt is kölcsönöznek az egyébként is remek külcsínnek.

A Prédának vannak hibái, amik főleg azért jelentkeznek, mert Moench nem használja ki a kiváló első rész potenciálját, és mert egy-két mellékkarakter vagy céltalanul (Macskanő), vagy szintén a lehetőségeket figyelmen kívül hagyva (Éjszaka Ostora) lődörög a lapokon. De ezekkel a hibákkal együtt is egy élvezetes, izgalmas képregényt kapunk…

7/10

Olórin, 2008. április 1.

Legends of the Dark Knight #11-15
Eredeti megjelenés: 1990  
Első hazai megjelenés: 2007, Képes Kiadó
Második hazai megjelenés: 2019, Eaglemoss
Alkotók: Doug Moench, Paul Gulacy

Facebook Hozzászólások