Batman: Az első 70 év

A Denevérember aranykori szárnypróbálgatásai

Ha megvizsgáljuk a keletkezés körülményeit, láthatjuk, a Bill Finger által hozott ötletek nélkül Batman megjelenése közel sem lenne olyan egyedi és karakteres, mint a közösen alkotott változat. Az első vázlatok és az előzetes koncepció egyértelmű tetszést váltottak ki a National Comics szerkesztőségében; Bob Kane a fellegekben járt az örömtől, amiért sikerült elérnie, hogy új, saját karakterének történetei megjelenhessenek a „Detective Comics” lapjain. Mivel az írásra nem vállalkozott, és úgy tűnt, Fingerrel közösen remek kreatív alkotói folyamat van kibontakozóban, Kane felkérte barátját, dolgozzanak együtt tovább az új figura színrelépésén. Papírra vetve a végső vázlatokat, Finger és Kane elkezdtek dolgozni a legelső Batman történeten. Míg Kane alapkoncepciója a bűnügyi történetek és ponyvaregények hatására egy erőszakos önbíráskodóról szólt, Finger további hatásként beemelte Sherlock Holmes, Douglas Farbanks és Doc Savage karakterét, mint az egyik legfontosabb esszenciát. Így lett pillanatok alatt a bűnözőket kegyetlenül, puskával levadászó denevéremberből a briliáns detektív, csavaros bűntények megoldója, hősies, bátor kalandor: Batman.

Bill Finger 1914. február 8.-án született Manhattanben. Érdekesség, hogy a későbbi alkotópáros, Kane és Finger ugyanabba a középiskolába jártak, ám megismerkedésük későbbre datálható. Kane már különböző újságokban publikált, mikor egy partin belebotlott Fingerbe, aki akkor cipőbolti eladóként kereste a kenyerét. A két fiatalember hamar talált közös témát; a ponyvahősök, detektívtörténetek iránt érzett szenvedélyük alapozta meg barátságukat, közös munkájukat. Kane, aki saját comic stripjeiben épp kezdett kifogyni az ötletekből, felkérte Fingert, hogy végezzen árnyékmunkát a „Rusty and Pals” és a „Clip Carson” képregényeken. Az akkori kiadói szokások, előírásoknak megfelelően, ha a rajzoló nem tudott előállni újabb saját történetekkel, írói segítséget kért, ám annak nevét nem tüntették fel az elkészült műveken. Nem volt ez másképp a Batman esetében. Bár rengeteget adott hozzá a karakterhez, gazdagította újabb szereplőkkel a világát, és írta meg legelső történeteit, Bill Finger neve hosszú évtizedekig egyetlen Batman-képregény oldalán sem szerepelt. Bob Kane eladta a kiadónak karakterét, és a továbbiakban lemondott minden őt illető szerzői jogról, a kérése ellenben az volt: jelenjen meg a „Bob Kane” név minden denevéremberes megjelenésen.

Finger sosem kérte ugyanezt sem a kiadótól, sem alkotótársától és barátjától, viszont a kérdésekre válaszolva mindig őszintén elmondta, ő hogyan emlékszik a Köpenyes igazságosztó keletkezésének történetére, illetve mely új szereplőket hozta létre egyedül. Julius Schwartz, a ’60-as évek legendás szerkesztője a levelezőrovatban hangot is adott abbéli meggyőződésének, miszerint Fingernek is járna az elismerés és a nyilvánosság, ezért a ’65 februárjában megjelent, „Batman” #169-ben leírta, tudomása szerint Batman világából mely részek megalkotását köszönhetjük neki. Kane önérzetének ez sok volt, úgy érezte, becsületsértés történt. Bár mindig is támogatta a Schwartz által megkezdett „új külső, új irány” (new look) szerkesztői koncepciót, nyílt levelet írt a denevérember rajongóihoz, melyben határozottan állította, egyedül neki tulajdonítható Batman, Robin, Joker, Macskanő és a további fontos és népszerű karakterek kitalálása, és igaztalannak nevezett minden ellenkező híresztelést, véleményt. Ez botrányt robbantott ki, melynek egyik leghangosabb résztvevője a Bob Kane utáni első rajzolók egyike, Jerry Robinson volt. Bírálta Kane-t, amiért az nem ismerte el Finger teljesítményét, ráadásul ő maga is vitába keveredett, méghozzá Joker születésének körülményei kapcsán: mai napig határozottan állítja, maga is részt vett az ördögi bohóc megalkotásában. Kane-t sokan bírálták, amiért nem volt hajlandó elismerni Finger-t egyenjogú partnerként. Sajnos az igazi elismeréseket Bill Finger már nem érhette meg; 1974. január 18.-án elhunyt. Számos posztumusz díjat, elismerést kapott, évekkel később pedig már Kane is enyhébben fogalmazott egykori társával kapcsolatban. Saját bevallása szerint lelkiismeret furdalást érzett mikor eljutott hozzá Finger halálhíre, amiért nem ajánlotta fel, hogy az ő neve is ott szerepeljen a Batman-képregények oldalain.

Térjünk vissza 1939-be, mikor is a „Detective Comics” 27. számában először feltűnt a denevérember, méghozzá a „The Case of the Chemical Syndicate” („A vegyi szindikátus esete”) című történetben. Batman első megoldásra váró esete egy gyilkosság, mellyel először az áldozat saját fiát vádolják. A képregény Bruce Wayne és Gordon beszélgetésével kezdődik, majd a felügyelőt a bűntény helyszínére riasztják.
Számtalan, a mai napig ismert és alkalmazott jellemzők már ebben a legelső, rövid történetben megjelennek. Ilyen például a nemtörődöm milliárdos üzletember álcája, illetve az, hogy Batman a rendőrségen keresztül informálódik a bűnesetekről. Ez a tizenöt oldal két ökölharcra is lehetőséget ad, így máris megmutatkozik Batman egyik legfontosabb készsége, a történet végén pedig az olvasó szeme láttára öltözik át Bruce Wayne Batmanné, és derült ki a világ számára, ki is rejtőzik a denevér álarca alatt.

Az első történet beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ám a második Batman sztori nem tudott túl sok újdonsággal szolgálni. Sullivan főszerkesztő ezért megbízta Gardner Foxot, írjon néhány történetet, mely kilép a bűnügyi eseteket feldolgozó ponyvák világából a fantasztikum felé. Gardner Fox (1911. május 20. – 1986. december 24.) akkoriban a kiadó igazi igáslova volt. A gazdasági válság miatt a National Allies piacvezető kiadó létére sem tudott sok írót foglalkoztatni, a jó teherbírású, fiatal és ambiciózus Fox pedig egyszerre számos címet volt képes a hátán vinni. Az új író hozta új iránynak köszönhetően a Köpenyes igazságosztó nem sokáig érte be piti bűnözők hajkurászásával. Hősünknek már harmadik megjelenésekor egy igazi kihívással, történetének első szuperbűnözőjével, az „őrült tudós” karakterének igazi archetípusával, Doctor Death-el kellett szembenéznie.
Bár Batman kalandjai évekig tizenöt oldalas, egymástól független rövid történetekből álltak, az amerikai kiadványtörténet korai pontján máris néhány kivételre bukkanunk, mivel Fox ez alatt a korszak alatt írt néhány kétrészes történetet, melyek átíveltek a különböző megjelenéseken. Doctor Death a következő Detective Comicsban vissza is tért, hogy bosszút álljon a főhősön – míg az egyéb visszatérő gonosz karakterek előzmények nélküli sztorikban törtek borsot Batman orra alá. A brooklyni író rajongott a Lugosi Béla-féle Drakula filmekért, így Batman útja már ’39-ben Magyarországra vezetett. Bruce Wayne akkori jegyese, Julie Madison hipnózis hatása alatt majdnem megölt valakit, terapeutája ezért a kezelés részeként, hosszú európai vakációra küldte; „Magyarország, miért ne? A varázslat és a farkasemberek földje…” olvashatjuk a „Detective” 31. számában.

Két hónappal később igazi mérföldkő érkezett el Batman karrierjében, a „Detective Comics” #33-ban ugyanis először jelenik meg előttünk a legendás ikon eredettörténete; Bruce Wayne visszaemlékezik egy tizenöt évvel azelőtti estére, mikor egy szörnyű tragédia az egész életét megváltoztatta. Egy mozielőadásról hazafelé tartva egy kisstílű rabló lelőtte Thomas és Martha Wayne-t, a kis Bruce szeme láttára. A fiú megesküdött szülei sírjánál, hogy bosszút áll halálukért, és megtisztítja Gotham városát a bűntől, ezért a következő éveket testének és szellemének edzésével töltötte. Egy este, apjának dolgozószobájában ülve a bűnözők természetén merengve rájött, hogy a rablók, gyilkosok gyáva, babonás népség, ezért ha hatékonyan akar rajtuk ütni, meg kell félemlítenie őket. Egyszer csak egy denevér repült be a ház ablakán; Bruce Wayne ezt ómennek vélve elhatározza, denevér álruhában fogja megvédeni a várost a bűntől.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16