Bandukolás a lényegben: Sahraz-de

Nem feltétlenül igaz, de jól hangzó általánosítás, amit akár egy zarándokútra is lehet értelmezni: sok kis lépés az írónak, egy nagy lépés az olvasónak… A Sarkított kockák pályázatra az előző negyedév győztese küldött írást, ezúttal legtöbbünknek biztosan újdonságként megismerhető képregényről.


Sahraz-de

Egy mű utóélete, befogadása éppolyan fontos, mint létrehozásának körülményei. Egy korszak “(kép)irodalom” történetének legalább olyan fontos része, hogy mit és hogyan olvasnak az olvasók, mint hogy mit és miért készítenek az alkotók.

A saját szempontomból SERGIO TOPPI Sahraz-de című, grafikus eposzának jelentése annyiban bővült, hogy közel 600 km-t gyalogoltam ezzel a kötettel és még 3000 km-t utaztam. Aki zarándokútra megy, feltétlenül vigyen magával egy hátizsákot, amiben elfér 2 váltás póló, a maradék helyre pedig vásároljon képregényeket, lehetőleg kemény táblásakat és cipelje az út végéig. Így garantáltan plusz tartalommal telik meg a cellulóz adag. Habár a képregényt Spanyolországban pakoltam fel, valójában olasz alkotó az elkövető.

SERGIO TOPPI 1932-ben született Olaszországban. Először animátorként, majd illusztrátorként dolgozott. Első képregénye 1966-ban jelent meg. Készített háborús, történelmi, vallásos képregényeket, később részt vett olyan képregényes magazinok rajzolásában, mint a Ken Parker vagy a Corto Maltese. Francia és spanyol kiadóktól egyaránt kapott megbízásokat képregények rajzolására.

Sahraz-de című képregényének témája könnyebben beazonosítható spanyol megfelelője alapján: Sahrazad. Ha a megkönnyebbült sóhaj még ezek után se hagyja el az olvasó porhüvelyét, a válasz varázsszőnyegen érkezik, mint a képes történetek maguk: Seherezádé és az Ezeregyéjszaka meséinek parafrázisai jelennek meg előttünk

A kötet oldalai általában nagy kompozíciókból építkeznek. Szükség is van erre, hiszen egy homályba nyúló történet felidézése jól átélhető, ha kevésbé gyors ritmusú. A képregényben pedig az érzékelt idő csökkentése vagy növelése panelek számával illetve méretük változtatásával érhető el. Ezt a hatást erősíti a kevés szöveg is.

Az oldal cselekménye nem túl lebilincselő: a felső részben egy alak megfúj egy kürtöt, alatta pedig beillesztve helyezkedik el két állat. Ami mégis magával ragad (engem) az a képi megjelenítés. TOPPI egyik jellegzetes stílusjegye a különböző faktúrák gazdag érzékeltetése. A figura arcának ráncai, ruhájának redői, a bivaly kérges bőrének csurgatott, szálkázott bőre.

A rajzstílus másik jellegzetessége a különböző síkok, montázsok használata, mely ismerős kontraszthatást idéz fel: JOSÉ MUNOZ vagy FRANK MILLER hasonlóan durva ellentéteket használ formanyelvében. Nem véletlenül fedezhetjük fel a Sin city: A nagy mészárlás nevezetű produktum galériájában TOPPI egyik munkáját. Megláthatjuk, hogyan képzeli ő el a halálos, kis Miho-t.

A különböző, helyenként kacskaringós felületképzés és a különös montázsok hasonlóságot mutat(hat)nak a szecesszió egyik képviselőjének, GUSTAVE KLIMTnek eklektikus kompozícióival. KLIMT nyúlánk figurái, egymásba illesztett síkjai és színkezelése rokon vonásokat mutatnak TOPPI képeivel, különösen a festményeivel. A Sahraz-de ugyanis tartalmaz színes festményekből álló fejezetet is, bár ezekre is jellemző a grafikus vonalvezetés.

TOPPI rajzainak központi szervezőelve az ábrázolt formák egymást kiegészítő ellentéte, kontrasztja. Az efféle játék nem véletlenül kötheti le figyelmünket.

ROLAND BARTHES, francia kritikus, A jelek birodalma című munkájában a nyugati civilizáció egyoldalúságára és a keleti kultúra szemléletének különbségére mutat rá. A nyugati város szerkezetében a centrum a legfontosabb, legtelítettebb, legbeépítettebb. A japán főváros ezzel szemben egy „üres” középpontot, a császári palotát vesz körbe. Ezt annak illusztrálásaként mutatja be, hogy a létező kiüresített centrum úgy hozza mozgásba a jelölő-jelölt struktúrát, hogy az sohasem stabilizálódik. Az üres centrum tartja fenn a végtelen behelyettesítés játékát. Így ami nem létezik, az határozza meg a lényeget.

TOPPI kontrasztos rajzainak játékában ott a lehetőség a behelyettesítésre. Én már meg is találtam. Valahol a bölény mögött bandukolok a rozsföldeken, hátizsákomban Seherezádéval.

Jáger Attila

[poll=81]

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: