Az új, a félelmetes Lucky Luke

Félek Lucky Luke-től? Miféle új betegség ez?

Mégis, amikor a Francia Intézet januári képregénynapján a kiadóvezető felajánlott egy példányt a legújabb, a franciával egy időben megjelent Egy cowboy Párizsban című Lucky Luke epizódból, megütközve vettem magamon észre, hogy legbelül némi ódzkodás, sőt Óckodás mocorog és ellenkezik.

Nem Párizstól aggódtam, vagy Villám Vili első tengerentúli látogatásától, a kötet felé nyúló kezem azért remegett meg, mert eszembe jutott az előző Jul által írt epizód, amit olvastam. Évekkel ezelőtt semmi bajom nem volt Talpraesett Tommal, a Morris vagy Goscigny, de a mások által is írt részek szinte mindegyike tetszett. Komikus-kalandos-történelmi vonalon Asterixet jobban bírom, de a No.1. cowboy mindig Lucky Luke marad (megosztva Clint Eastwooddal), a kedvenc lószínész pedig best ever Jolly Jumper.

Az ígéret földje című epizódból (Lucky Luke #28) az rémlik, hogy a történet érdekes, de túl sok az aktuális utalás, túl nagy a mediális-asszociációs háló, amiben percemberek, érdektelen emberek is felbukkannak “l’art pour l’art”.

Aztán belegondoltam, és kiderítettem, hogy az amőbák humora felett van egy szinttel a német humor, mellette a japán, svéd, felettük a francia, afelett az amerikai avagy amerikai zsidó, még magasabban a pesti avagy pesti zsidó humor, majd a véres angol és a száraz angol, s legfölül hofigéza. Az arabok nem viccelnek. Kínaiak, észak-koreaiak kiváltképp sokat mosolyognak.

A franciáknak zseniális komikusaik vannak, Robespierre-től és Dantontól kezdve Louis de Funes-ig, de a humoruk mára, már amivel én találkozok vagy találkoznék, ha nem venné el a kedvem épp ezt ecsetelve egy-egy filmkritika, suta lett, erőltetett.

Ezért félek már időnként Lucky Luke-tól.

Most vagy mások is mondták ezt a kiadónak, vagy épp csak Jul-nek, vagy csak visszafogta magát, de az Egy cowboy Párizsban egy-két picit kizökkentő és nem vicces utalástó-poéntól eltekintve átlagosnál kicsit jobbnak is mondható.

Auguste Bartholdi a francia fővárosból érkezik a képregényes vadnyugatra, hogy a Manhattan-sziget csücskére a franciák által ajándékba tervezett Szabadság-szobrot reklámozza, de hamarosan bajba kerül. Lucky Luke menti meg a skalpját a csejenek elől, és Jollyval együtt.hamarosan kísérője lesz a keleti partig, majd Párizsig és vissza.

A fő karakterrel, Auguste-tel könnyű azonosulni, hasonló figurák számos alkalommal szerepeltek már. Ártatlanul-naivan árkon-bokron át határozottan csetlik-botlik célja felé, és az általa keltett kalamajkákat mindig Luke oldja meg. És a Szabadság-szobor-téma rengeteg kalamajkát megér. Természetesen valakinek célja, hogy a szereplők útját minél rögösebbé tegye, lehetőleg tönkre, aztán a végén a kovács leüti Hangjanixet, hogy ne énekeljen az ünnepi vacsoránál.

Ez a történet úgy kezdődik, ahogy a többi végződni szokott. És nem egészen úgy végződik, ahogy a többi szokott. Apró történetvezetési nüanszokat látunk Jul megoldásaiban, egy csak franciák által érthető poént találtam, és egy verbális Donald Trump-utalástól eltekintve a korabeli francia hírességeket szerepeltet Eiffeltől Hugo-ig, ami jó (mármint, hogy találkozik velük Lucky Luke, ez mindenkinek jó).

Achdé rajza nagyjából annyira hű Morris-hoz, mint Garisa Zsolt Korcsmáros Pálhoz a Rejtő-képregények esetében, azaz vannak olyan ízek az alapanyaghoz keverve, melyek az eredeti stílus tisztelettel megtartása mellett feltűnnek a kicsit is avatottam ízlelőbimbóknak. Egy-egy vastagabb, digitálisnak tűnő ecsetvonás tűnik fel, egy-egy olyan figura, amely kicsit kilóg “a szolgai másolás hatálya alól”, egy-egy különösebb perspektíva vagy oldalbeosztás, ami eddig nem volt jellemző.

A színező, Mel munkája is méltó az elődhöz, teljesen a hagyományok jegyében készült.

Párizs szép, a Diadalív diadalmas, a vadnyugat vad, a kalandok kalandosak, a harmincnegyedik honosított kötetben minden teljesen jó.

Ha így folytatják, újra nem félek majd, hisz gyerekkoromban többek közt épp Lucky Luke-től tanultam meg, hogy minden problémával szembe kell nézni. Tudom, hogy nehéz, de a francia humorral is.

Lénárd László

Lucky Luke #34 – Egy cowboy Párizsban
Szerzők: Jul, Achdé
Kiadó: Pesti Könyv
Megjelenés: 2019. január

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: