Az exinas nyomában – Lucky Luke: Klondike

Az első Nyári Képregénybörzére a Pesti Könyv újabb Lucky Luke kötetet időzített. A Klondike bár 1996-ban jelent meg először, közvetlen folytatása a magyarul tavasszal kijött, eredetileg 1968-as klasszikus történetnek, A zöldfülűnek. Míg utóbbit a legendás páros, Morris és Goscinny jegyezték, a Klondike-t érthető módon (Goscinny 1977-ben halt meg) már más írók, Jean Léturgie (ő írta az Oklahoma Jimet is, illetve a Rantanplan spin-off albumokat) és Yann vetették papírra. A végeredmény szerencsére nem rosszabb, szimplán másabb lett a nagy elődnél, méltó folytatás.

A fonalat valahol ott tette le Goscinny a hatvanas évek végén, hogy Lucky Luke hathatós segítségével sikerült érvényesíteni az örökösödési procedúrát, és az angol nemes, Waldo Badminton átvehette a dédunokabátyja által rá hagyományozott vadnyugati földeket.

A friss kötet történetének helyszíne Klondike vidéke, a 19. század végi nagy aranyláz idején. (Erről készült a Discovery Channel fikciós sorozata is például.) Itt próbál szerencsét Jasper, az immáron szabadúszó exinas is, akinek váratlanul nyoma veszik. Lucky Luke és Waldo ezért felkerekednek, hogy megtalálják a kifogástalan ízlésű, hajlíthatatlan erkölcsű, időközben arannyal foglalkozó komornyikot. Jack Ready helyett hőseink életét ezúttal Soapy Smith, a híres csaló veszélyezteti. Az egykor valóban élt, drót nélküli távírójával szédítő, egyébként a maga szerencséjét megcsináló bandita Dawson város ura, ő tart kézben szinte minden, potenciálisan jövedelemmel kecsegtető tevékenységet, így az aranymosást is. Lucky Luke és Waldo Dawson városába érkezve forró nyomra lép – és még nem is említettük Mattie Silks-t, a bártáncosnőt, aki természetesen szintén élt egykoron.

klondike-borito

Az írók a köteten belül a road-movie és a “zárt” térben játszódó szituációs komédia arányaival játszottak. Míg természetéből fakadóan általában előbbi szokta kitenni a kötetek nagyobb részét, és a finálé játszódik az utazás céljának helyszínén, esetleg az egész kötet egy adott városban játszódó vígjáték, a Klondike-ben bár hatalmas távot tesznek meg a főszereplők, a célhoz mégis 20 oldal alatt eljutnak, a fennmaradó rész a küldetés teljesítésére fordítódik. Pedig a lovasrendőr sorozatos felbukkanása, illetve egyéb poénforrások akár hosszabb “utat” is kibírtak volna, Jasper felkutatására, Dawson városának, lakóinak bemutatására legalább annyi humorbombát tartogattak az írók. Az aranyláz mindig hálás téma.

Eddig is érdekesek voltak a rövid, kötetek végére szúrt plusz információk, fotók, a mostaniak viszont egészen fergetegesek. Soapy Smith, valamint Mattie Silks fényképe remek adalék, de az igazi nagy dobás a Chilkoot-hágón átkelő, tömött sorokban felfelé igyekvő szerencsevadászokról készült felvétel: utóbbi jelenetet a kötetben emlékezetesen parodizálták, az már más kérdés, hogy a valóságban ez a mutatvány több százuknak az életébe került.

Vérbeli komédia a Klondike. Ha nem is annyira okos, mint A zöldfülű volt, de bizonyos etapjaiban kifejezetten látványos, a visszatérő gegek, valamint a remek mellékszereplők gondoskodnak róla, hogy érdemes legyen később is elővenni.

Farkas Dávid

Facebook Hozzászólások