Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Az év legjobb science fiction és fantasy novellái külföldi éves gyűjteményeskötet úgy tűnik, az azt itthon megjelentető Gabo kiadót is megihlette, ugyanis tavaly megjelentetett egy teljesen saját kiadványt ugyanezzel a koncepcióval, kizárólag magyar alkotóktól. Összesen tizenkilenc hazai szerzőtől olvashatunk fantasztikus novellákat ebben a kötetben 331 oldalon, Kleinheincz Csilla és Roboz Gábor szerkesztésében. Szerencsére ez elég feszes terjedelmet követel meg, így nincs idő bő lére ereszteni, mint ahogy azt sok írás tette Az év legjobb science fiction és fantasy novellái 2016-os kötetében.

A minőségre pedig nem lehet panasz, korrektnél rosszabb írást nem találunk a kötetben, és szerencsére akad néhány igazán zseniális is közöttük. A legjobb kétségtelenül Moskát Anita Mesterhazugság című novellája, ami egy olyan világban játszódik, ahol a kimondott igazság pusztító erővel bír. Moskát Anita egyik legnagyobb erénye, hogy képes érzékenyen ábrázolni a karaktereit annak ellenére, hogy kendőzetlenül mesél az emberi kegyetlenségről.

Brandon Hacket – alias Markovics Botond – novellájában elszabadult Mesterséges Intelligenciák hódították meg a világegyetemet. A stílus és a történetmesélés leginkább George R. R. Martin Álomdalok című novelláskötetének sci-fijeit juttatta eszembe a minden elrugaszkodottsága ellenére is lényegre törő dramaturgiájával, valamint a vázlatosságuk ellenére realisztikus szereplőkkel.

László Zoltán Világvégék novellájával simán megnyerte a legdepresszívebb magyar szuperhőstörténetet alkoholizmusba menekülő szereplőivel és a hálátlan közhangulattal, pedig ezen a téren a mérce amúgy is magasan volt – ennél már csak egy öngyilkoshajlamú Rozsomák lenne nyomasztóbb. Lőrinczy Judit Macskakövek írásában az egyre fáradtabb Van Gogh vadászik nyugalmukat nem lelő holt lelkekre. Minden sötétsége ellenére is kedvesen, emberséggel mutatja be szereplőit.

Farkas Balázs A nevetés íze történetében a stand-up comedy árnyoldalát járja körül őszintén, amin személy szerint nem kevés hatást véltem felfedezni Neil Gaimantől. Tallódi Julianna Féligaz novellája kellemesen álomszerű. Veres Attila Fekete talánja kegyetlenül és szívbe markolóan mesél a városi és falusi élet találkozásáról. Erdei Lilla A jégkorszak tanúi írása egy eddig jellemzően angolszász alműfajt – poszt-kiberpunk történetet az antropocén korszakról – jellegzetesen magyar karakterekkel mesél el. Buglyó Gergely Hét perc és egyetlen pillanat novellája pedig kifejezetten aranyos, még ha kicsit ki is lóg a többi novella közül, inkább egy fiataloknak szóló fantasy antológiában lenne a helye – ettől függetlenül határozottan szeretetreméltó, hogy nem akar többnek, másnak látszani, mint ami, hanem őszintén felvállalja magát.

A többi novellára sem lehet panasz, ráadásul elég széles a paletta ahhoz, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót. Bátran ajánlom mindenkinek, aki kedveli a spekulatív fikciót, és aki szeretne ötletes, színvonalas történeteket olvasni hazai szerzőktől.