Anno 1602

Egyszerű kérdés következik: mi a közös Shakespeare-ben és a Marvel Univerzumban? Egy laikus számára semmi, ezzel szemben a Marvel írói órákat tudnak mesélni arról, hogy milyen párhuzam vonható Hamlet és Hulk között. A megoldás a kérdésünkre ennél sokkal prózaibb: ez az 1602.
Igen, ehhez is Neil Gaimannek kell lenni, hogy a Marvel Univerzum negyvenéves fennállása örömére beszorozza ezt a számot tízzel, majd kivonja a forduló évéből, visszaröpítve minket a múltba. Ahhoz pedig pláne, hogy az egész koncepció működjön, és ne valami egetverő baromság váljon belőle. Azonban az 1602 nemcsak ezért különleges.

Ha az ember Neil Gaiman nevét hallja, egyből a Sandman világa ugrik be, a maga többrétegű, borongós mélységével, visszafogott, karakterorientált történeteivel. Néhányan már odáig merészkedtek, hogy Gaiman nem is ért máshoz, minden egyes elbeszélésével ezt az urban fantasy univerzumot bővíti. Erre frappáns válasz az 1602, ugyanis ez a mű minden, csak nem Sandman.

Erzsébet korában járunk, egy soha nem volt Európában. Szerte a világon üldözik a különleges képességeket birtokló boszorkányfajzatokat, az egyik legnagyobb uralkodót Otto von Doomnak hívják, őfelsége szolgálatában pedig olyan személyek állnak, mint Nicholas Fury és Stephen Strange. Furcsa egy világ ez, ugyanakkor egy valamiben ismerős lehet minden lelkes képregény-rajongónak: történetesen, hogy a végéhez közeledik. Az eget hetek óta villámok hasítják ketté, a királynő haldoklik, és egyéb ómenek adják a halandók tudtára, hogy közeleg az Apokalipszis. Az egyszeri emberek közül sokan igyekeznek erről nem tudomást venni, ami ékes bizonyítéka annak, hogy ők is csak módjával várták a világvégét, éppúgy, mint mi.
Akadnak ellenben olyanok, akik felfigyelnek az eseményekre, és igyekeznek megelőzni a közelgő fenyegetést, noha még azt sem tudják, hogy mi lehet a forrása. Természetesen közéjük tartozik Fury és Strange is, de akadnak még néhányan, akik titokban igyekeznek a saját malmukra hajtani a vizet.

Mert az 1602 világát számtalan oldal formálja azzá a titkokkal, intrikákkal és csodákkal teli világgá, mely a maga ismeretlen mivoltában mégis ismerős. Gaimannek ugyanis remek érzéke van ahhoz, hogy az ezüstkori Marvel univerzumát miként elegyítse a kora újkoréval, egyáltalán a szuperhős-mítoszt miként keverje bele a felfedezések korának legendáival. Ha csak az angol udvart nézzük, Erzsébet királynőnek a „mi” világunkban is fejlett kémhálózata volt, és előszeretettel támaszkodott asztrológusa, John Dee tanácsaira. Így az 1602-ben két legfőbb bizalmasa Sir Nicholas Fury és Stephen Strange, akik között kibékíthetetlen szakmai ellentét feszül. Feladatukat, jellemüket és életvitelüket tekintve nem változtak semmit: Sir Fury „itt” is lubickol az árnyak világában, kémhálózatán keresztül alig akad olyan tudás, ami ne jutna el hozzá, és mindenre képes, hogy megvédje országát és királynőjét. Stephen Strange pedig ugyanaz a magának való remete.

Még érdekesebb a helyzet az Újvilág esetén; a felfedezések korában járunk, amikor Amerika kontinensére az európai ember még épphogy próbálja megvetni a lábát. Egy hatalmas, feltérképezetlen vadon, ami történeti szempontokból hasonló szerepet tölt be, mint az űr az ezüstkori Marvel univerzumban. Egy olyan vidék, ami hemzseg a kincsektől, mágiától és szörnyektől. Ma már hajlamosak vagyunk mosolyogni őseinken, akik fejnélküli és féllábú emberekkel népesítették be az ismeretlen földeket, de hát nem ezt tesszük mi is a sci-fik által a világűrrel? Ahogy az akkori embereknek, úgy nekünk is szükségünk van a misztikumra; a misztikumra, amit az ismert világ határán túl helyezünk el. Ez pedig cseppet sem változik az idők során, csupán mi toljuk egyre kijjebb és kijjebb a határt. Szükségünk van a tündérekre és a manókra; ha a felvilágosult gondolkodás azt mondja nekünk, hogy nincsenek koboldok, akik gyereket rabolnak, asszonyokat csábítanak, jószágokat falnak fel, és egyébiránt az erdő legsötétebb zugában élnek, ahonnan lehetetlen eszközökön lovagolva jönnek elő, akkor mi biccentünk, a koboldok pedig alkalmazkodnak az új idők szeléhez. Továbbra is gyerekeket rabolnak, meg a többi nemes foglalkozásukat űzik, lehetetlen dolgokon közlekednek, és az örök homályban élnek, csak földönkívülieknek hívjuk őket. Az ember ezen jellegzetessége az, ami képes eltartani az olyan „szakembereket”, mint Däniken.

Éppen ezért Amerikában, amit sokáig a „Here Be Dragons” – vagyis: Itt Sárkányok Élnek – címkével jelöltek, a Vadföld dinoszauruszai keserítik meg a jövevények életét. A Fantasztikus Négyes tagjai a Bermudáknál tesznek szert különös képességeikre, melyeknél Gaiman még jobban kihangsúlyozza a négy alkímiai elemhez való kapcsolatukat, és nem egy földalatti szörnnyel mérkőznek meg, hanem az Éden kapuját elzáró sárkánnyal – vagy annak kisöccsével.

A bajok forrása is az első angol kolónián kezdődik, Roanokén, ami máris egy külön cikket érdemelne meg. A felfedezések ugyanis mindig döcögősen indulnak meg, az „ezüstkori” hasonlatnál maradva remek példa az Apolló 1. Ugyanígy a Roanoke kolónia sem volt éppen sikeresnek nevezhető: az Óvilággal folytatott kapcsolat ugyanis nem három hónapra, hanem három évre szakadt meg, ami bőven elegendő volt, hogy a telepesek szőrén-szálán eltűnjenek. Az erre hozott elméletek száma vetekszik a dinoszauruszok kihalására hozott válaszok mennyiségével. Amikor ugyanis végre valahára hajók futottak be az apró szigetre, csupán egyetlen csontvázat találtak, meg egy fura szót a falra vésve: Croatoan. Ami bőségesen elég ahhoz, hogy meglóduljon az emberi képzelet. Éhen haltak volna, vagy egy járvány vitte el őket? Őslakók támadtak rájuk, és tőlük ez a különös elnevezés, vagy a Croatoan annak a szigetnek a neve, ahová átköltöztek? A földönkívüliek vitték el őket (akkoriban még minden bizonnyal koboldsipkában), vagy a vikingek lidércei pusztították el a kolóniát az utolsó emberig? Az utóbbi kettő már képregénybe illik, ahogy Roanokéba bizony belebotlunk olyan címekben, mint a Spawn vagy a Vertigo füzetek.

Ha már a bosszúálló vikingeknél tartunk, egyre elfogadottabb az az elmélet, hogy nem a spanyol volt az első európai nemzet, aki az Újvilágra tette a lábát, hanem a nagyszakállú „szelíd csónakosok”, csak éppen nem rendezkedtek be hosszútávra. Akárhogy is, ehhez is nem kevés bizonytalanság, és ennek megfelelően rengeteg mítosz fűződik. Mítoszokra szükség van. Állítólag Athént Thészeusz alapította, őseinket a Kárpátokba egy turul kergette be, és már az űrutazás körül annyi legenda kering, ami kitölthetne egy mitológiai lexikont.

Akárhogy is, éppen így kerül a képbe Rojhaz, Amerika Kapitány itteni megfelelője, egy indián, nem kevés európai vérrel, és gondoskodik, hogy a telepesek ne pusztuljanak el az első tél során. Roanokénak ugyanis szüksége van a hősökre. Ami a Kapitányt illeti, ő jobban működik itt, mint a korábban látott megfelelői. Amerika Kapitányt ugyanis mindig jellemezte egyfajta morális felsőbbrendűség, egy lényegesen egyszerűbb világkép, nem kevés naivitás, valamint az átlagembernél jóval fejlettebb fizikai tulajdonságok. Tökéletesen beleillik ez a kép az indiánokról alkotott „nemes vad” sztereotípiába. Ahogy a Marvel Univerzumban Steve Rogers eszmei is kopottasnak hatnak, úgy az európaiak is egyszerűnek találják Rojhaz világnézetét.
Ő a védelmezője Virginia Dare-nek, a Roankoe kolónia elsőszülöttjének, aki, mit tesz Isten, szintén emberfeletti hatalommal bír: képes magára ölteni a létező és mitikus állatok alakját. Virginia Dare egy létező történelmi figura, csak éppen a mi világunkban nem élt hosszú életet (persze, ki tudja?); apja a királynő tiszteletére keresztelte el Virginiának, ami érdekes, ha belegondolunk, hány szuperhősnek a neve tisztelgés egy történelmi személy vagy jelkép előtt. Mindez, illetve a tény, hogy a varázslatos Újvilág angol kolóniájának első szülöttjéről beszélünk, egyenesen mutat abba az irányba, hogy Dare kisasszony jóval több, mint aminek első pillantásra látszik. Így Virginia összekötő kapocs a „képregényhősök” és a történelmi személyek csoportja között, ugyanis ő mindkettőhöz tartozik. Persze az sem hátrány, hogy Gaiman kiválóan ért a gyerekek ábrázolásához, így Virginia egyszerre ártatlan és „védenivaló”, ugyanakkor talpraesett és leleményes.

Ami az öreg kontinenst illeti, meghatározó szerepet a már említett Fury és Strange kap, emellett kidomborított jellemet és súlyt is. Ez azért ironikus, mert a Marvel Univerzumban általában nem többek arccal és névvel felruházott deus ex machináknál. Ha a történetet be kell indítani, akkor mindig kéznél vannak, attól függően, hogy az írók mit akarnak: politikait, vagy fantasztikusabbat. Akkor is jól jönnek, ha máshogy necces lenne lezárni a sztorit (ld. a Káosz végén megjelenő és észt osztó Strange-et). Máskor pedig tanácsokkal látják el a hősöket, attól függően, hogy egy veszélyes terroristáról, vagy egy elszabadult démonról van szó. De – saját sorozataikon kívül, a Marvel világán belül – nem érezni azt, hogy nekik külön céljaik, indítékuk, életük, és egyáltalán, veszíteni valójuk lenne. Két megfoghatatlan írói eszköz, akik inkább a többi karakter boldogulása végett szerepelnek, semmint saját magukért.

Lapozáshoz használhatod a ← → billentyûket is!  Előző oldal1 / 2Következő oldal

40 Hozzászólás

  1. grey gargoyle

    2009. május 6. at 12:36

    Végigolvastam ezt a cikket. Ha egyszer valaha ez kijön magyarul, biztos hogy meg fogom venni.

    Geo: és ha más bolygókon koboldok élnek? :D

  2. geo

    2009. május 6. at 12:49

    Nagyszerű meglátások és elemzés, egy bölcsésztől elvárhatóan részletes. :) Pókembert megemlíthetted volna még, hogy vele mi a helyzet itt, ha már mindenki mást kiemeltél szinte.

    Viszont két dolgot kifogásolok:
    -a vikingek Amerikában nem terjedő elmélet, hanem történelmi tény, ott vannak a házaik romjai.
    -a földönkívüliek létezését elvetni és megmosolyogni, mint a koboldokkal egyenrangú elméletet, olyan butaságnak tartom, hogy arra nem is tudok mit mondani.
    A párhuzam, hogy melyik korban mi jelenti a misztikumot, remek, de azért ne gondoljuk már, hogy tényleg csak mi vagyunk a világegyetemben. Jártak-e már itt, azt mindenki döntse el maga.

  3. mimus

    2009. május 6. at 12:54

    Jó írás volt. kedvem lett eme remek kepregenyhez.
    Ja dolgozat írást nem vállalsz?

  4. Nihil

    2009. május 6. at 14:00

    Geo:
    1: én is hiszek a viking-elméletben, de 5 éves egyetemi tanulmányaim megtanítottak arra, hogy ne dobálózzak felelőtlenül kijelentésekkel, ezért fogalmaztam így.
    2: valamit te nagyon félreértettél. Én egy szóval nem mondtam, hogy léteznek-e földönkívüliek, avagy sem. Azt mondtam, hogy az embereknek HINNIÜK kell abban, hogy léteznek olyan dolgok, amik az általuk ismert világ határain túl élnek, mint az istenek, tündérek, vagy a jeti és az ufók. Ebben a kontextusban LÉNYEGTELEN kérdés, hogy vannak-e, vagy sem.
    Éppenséggel ezért is hasonlítottam össze a koboldokkal: számomra mélységesen bosszantó, amikor valaki röhög a középkori emberek hitvilágán, a világképükben szereplő dolgokat fölényesen a dajkamesék világába száműzi. Én nem mondhatom meg, hogy létezik-e élet az univerzum másik részén, ahogy azt sem, hogy van-e élet a halál után.
    De egy kicsit visszafordítva rád a számonkérést: ha léteznek a nőrabló, fenékturkáló kis szürkék, akkor mi a garancia arra, hogy egy másik dimenzióban ne létezhetnének élénkzöld ruhás kis manók, akik szivárványokat használnak dimenziókapunak?
    A világ egyik legfurább hozzáállása az, hogy lesajnáljuk a régiek hitvilágát, de ugyanakkor hiszünk abban, hogy humanoid törpék járnak hozzánk. A világegyetem nagy, hogy különféle organizmusok éljenek benne, az más kérdés, hogy az, ami a Nahát magazinban szerepel, inkább tekinthető modernkori hiedelemnek olyan lényekkel, akiknek leírása nagymértékben megegyezik a mítoszok lényeivel.
    Az, amit beleolvastál, olyan mértékben felületes, hogy nem is tudok mit mondani – csak ezt. :)

  5. zoli79

    2009. május 6. at 14:25

    Meg is dolgoztattam vele Nihilt, és szegénynek jó sokáig kellett várnia, míg kikerül, szóval remélem is, hogy tetszik! :)

  6. Nihil

    2009. május 6. at 14:48

    zoli79: így visszaolvasva nekem megérte vele dolgozni.
    Pár apróság, mielőtt még czben korrigál:
    “vagy boszorkányfajzatokat” -> vagy boszorkányfajzatokra
    “elárulnak a „szuperhősökhöz” való viszonyához” -> viszonyáról
    Persze czben is korrigálhat, itt ugyanis javítható. :)

  7. Santito

    2009. május 6. at 14:51

    Szép munka,mind a téma, mind a prezentáció nagyon jól esett a kis lelkemnek… :)
    Mondanám, hogy még ilyet mihamarabb, de tudom mennyi melóval járhatott a megírása…

  8. Nihil

    2009. május 6. at 14:53

    Köszi!
    Nem kell aggódni, van még ilyen a tarsolyomban, egyet most csiszolgatok, és a héten küldöm is Zolinak. :)

  9. grey gargoyle

    2009. május 6. at 14:58

    “Pókembert megemlíthetted volna még, hogy vele mi a helyzet itt, ha már mindenki mást kiemeltél szinte.”

    Miért, Pókember is szerepelt ebben a sorozatban?

  10. Nihil

    2009. május 6. at 15:15

    Igen, de itt “csak” Peter, és igazából a meghatározó “jellemzője” a kapcsolata Fury-vel. Ugyan van rá utalás, hogy kamaszszerelmet érez Virginia iránt, de ez nem érdemel több szót, mint az a rengeteg karakter, akire nem jutott idő.

  11. czben

    2009. május 6. at 15:31

    Jaj, nem akarok a mumusod lenni.:) Egyébként nem nagyon akarok belekötni, gördülékeny, érdekes írás (már ketten is írtunk róla, így már igazán kiadhatná valaki itthon is, hogy ennyire jól dokumentált képregény). A geo által említett földönkívülis résznél is értem, mit akartál mondani, de talán fogalmazhattad volna szerencsésebben. Amit Rojhazról írsz, a párhuzam Steve ódivatúságával és a “vadember” 1602-es alakjával, jó meglátás. Hasonlóan tetszett a Shakespeare-drámák és az 1602 cselekménye közötti hasonlóságok kiemelése (a férfiruhába öltözés nagyon sokszor van, már a Szerelmes S-be is a Vízkereszt miatt került). Shakespeare-nél talán merészebb lettem volna, és simán leírom, hogy zseni volt, azon túl, hogy a szórakoztatás mestere.

    És örülök, hogy végre kikerült a cikk, először vagy egy hónapja olvastam, persze akkor még a szerkesztetlen változatot.

  12. Nihil

    2009. május 6. at 15:39

    “A geo által említett földönkívülis résznél is értem, mit akartál mondani, de talán fogalmazhattad volna szerencsésebben.”
    Oksa, talán egy kis kifejtést még megérdemelt volna. És persze elnézést geotól, HA megbántottam volna – a célom nem az volt, hanem visszavágni. :P (Mert megérdemli :evil:)

  13. grey gargoyle

    2009. május 6. at 17:50

    Pont azért kérdeztem Pókemberrel vissza, merthogy Peter Paraquagh többször is meg volt említve a cikkben.

  14. geo

    2009. május 6. at 21:30

    Én se olvastam még, ezért kérdeztem, hogy mi van Pókemberrel, mert nem derült ki, hogy ez a Paraquagh figura ő lenne.

    Mint írtam is, értettem a párhuzamot, csak ebből “Az ember ezen jellegzetessége az, ami képes eltartani az olyan „szakembereket”, mint Däniken.” a mondatodból cinikusságot éreztem ki. Hogyha ilyen nyitottan állsz hozzá, akkor nem értem miért így kellett írni.
    Igazad van, a koboldokat ugyanúgy nem szabad elvetni, csak én kevesebb bizonyítékot látok rájuk, mint teszem azt a földönkívüliekre, de ez már a személyes véleményem.

  15. Nihil

    2009. május 7. at 0:24

    Na, akkor még egyszer, utoljára, mielőtt még leszakadnék a témáról, ugyanis sem a cikknek, sem a rendre beidézett bekezdésnek nem az volt a lényege, hogy léteznek-e ufók, vagy sem. Itt a lényeg az, hogy a FELFEDEZÉSEK, az új földek új élményei miként csapódnak le az embereknél, akik ezeket a helyeket mindig kiszínezik. A XX. század elején az ember kiröhögte a Felfedezések Korának emberét az Újvilág szörnyei miatt, miközben az ő képzelete a Holdat, a Marsot és a Vénuszt töltötte meg élettel – elismerem, a középsőnél elfogadom, hogy egykor létezhetett ott élet, de ismétlem, most nem erről van szó. Ma megmosolyogjuk Wells szelenitáit és E.R.Burroughs marslakóit, miközben mi ugyanezt tesszük a távoli pontokkal. Hogy is mondta K ügynök a Men In Blackben? Mit fogunk hinni holnap?
    “Hogyha ilyen nyitottan állsz hozzá, akkor nem értem miért így kellett írni.”
    Egy pillanat, ha én HISZEK abban, hogy létezHET élet a Földön kívül a világegyetemben, attól már rögtön elfogadom és tisztelem az olyan kóklereket, mint Däniken? Elmondom, mi idegesít a fickóban: szerinte az ember önmagától a seggét nem tudta kitörölni, arra is az ufók tanították meg. Ahogy a tűzgyújtásra és a piramisok építésére. Nem, az utóbbinál nem lehetett szó egy elfelejtett technikáról – amire megint csak számtalan elmélet van – azt az ufók építették. A Stonehenge-t is. Véleményem szerint ez egy roppant olcsó megoldás, hogy az ufókra taksáljuk ezeket az eredményeket, miközben az embernek annyi mindent fel kell fedezni saját magáról. Nagyon elterjedt és nagyon kényelmes az a kép, hogy a kis szürkék – akiket egyes emberkék szerint Szent Péter teremtett – egyengetik az utunkat. Meg persze ott van ebben a témában a szenzációhajhász John Keel, aki a Molyemberről gyűjtött össze tetemes információt, viszont egy bekezdésben megjegyzi, hogy egy fenyőtoboz kinézetű, durván farkaskutya nagyságú és alakú jószág nem létezhet, akármit is állít egy, az USA déli régióiban élő rendőr – ami leírás tökéletesen illik a tobzoskára. Nem, én szkeptikusab fogadom az ilyen cikkeket, melyek leírják, hogy a világegyetemet az emberiséget elpusztítani akaró űrjetik, a védelmező szürkék, illetve a semleges feketelyuk-emberek, valamint David Icke meg az alakváltó gyíkember bandája. És igen, ilyen szemeteket is olvastam, mert egyrészt sci-fi őrült vagyok, másrészt mostanság érdekel, hogy a különféle mitikus sablonok hogy jelennek meg ezekben a történetekben. Ami az életet illeti, inkább érdekelnek olyan elméletek, amit visszafogottabb emberkék szájából hallok, akiknek az írásáról átjön, hogy konyítanak valamelyest a csillagászathoz és/vagy a biológiához, nem pedig nyálverő újságíró-söpredéktől, akik mindig két bekezdést szánnak oldalanként arra, hogy az előbbi csoport vaskalapos senki, aki azért nem fogadja el az ő véleményüket, mert túl korlátolt hozzá.
    “Igazad van, a koboldokat ugyanúgy nem szabad elvetni, csak én kevesebb bizonyítékot látok rájuk, mint teszem azt a földönkívüliekre, de ez már a személyes véleményem.”
    Igen, persze. Az egyik barátom ismer egy fickót, aki egy méter magas, vörös szakállú, és örül, ha szivárvány van.
    De itt megint nem erről van szó, hanem az első bekezdésben megkezdett gondolatmenetről. Hogy is írta Neil Gaiman?
    “Kérdezzen meg bárki egy a fejemnek szegezett pisztollyal, hogy hiszek-e bennük, mindazokban az istenekben és mítoszokban, akikről és amikről írok, és én azt válaszolom: nem. Nem szó szerint. Nem nappal, vagy a jól megvilágított helyeken, ahol emberek vannak a közelben. De hiszek azokban a dolgokban, amiket elmondhatnak nekünk. Hiszek azokban a történetekben, amiket elmondhatunk velük.”
    Az embernek szüksége van ezekre, mert a világ egy szegényebb, szürkébb hely lenne. Tudja valaki, mit jelent a “küklopsz” szó? Egyszeműt? Nem, a helyes válasz: kerek szemű. Az ókori Hellásztól délre elterülő szigeteken élt egy lény, amelynek olyan kerek volt a szemgödre, hogy a fehérje ki sem látszott. Ez a jószág a gorilla, és ma megtekinthető a legtöbb állatkertben.
    A Felfedezések Korában a térképeken ott voltak a kutyafejű emberek. Ma már tudjuk, hogy ezek a lények a páviánok.
    És persze – a mostani tudásunk alapján – manapság is vannak olyan dolgok, amiket nem tudunk megmagyarázni, így pl. egyes asztronauták különös fényjelenségekről számoltak be a világűrben, amire sokan rögtön az ufókra asszociáltak. De ki tudja, kétszáz év múlva miként vélekednek erről a feltételezésről?
    Pont az általad védett Däniken jön előszeretettel mindig azzal, hogy a “régi korok ostoba bugrisai az ufókat tartották manóknak, és ez sok mindent megmagyaráz”. Én ezt a feltételezést állítottam a tetejére, amit te csípőből elutasítottál, mondván, hogy szűklátókörű vagyok, anélkül, hogy igazából elgondolkoztál volna arról, amit ott említettem: mi van, ha az ufók azért vannak bent a köztudatban, mert az embereknek szükségük van a manóikra. Írod: “csak én kevesebb bizonyítékot látok rájuk”. Véletlenül nem tűnt fel neked, hogy erre utaltam azzal, hogy a koboldok haladnak a korral?
    Ma röhögünk a középkor emberén, aki a lidércnyomást, az alvás közbeni bénultságot szellemeknek tudta be, de az ufólátogatások során is hasonló tünetek vannak.
    De, hogy visszautaljak Gaimanre: lényegtelen, hogy a jeti vagy a Loch Nessi szörny létezik-e és micsoda. Mert egykor éltek küklopszok, ma már nem. Egyszer elfogjuk, mi az, amit jetinek vagy Nessienek hittünk, és ezzel megöltük a szörnyeket, egyszerű állatokká téve őket. Lehet, hogy a molyember csak egy óriásbagoly, de amíg nem kapjuk el, addig több annál. Addig ezeket a dolgokat egy saját, misztikus, áhítattal-teli aura veszi körül.
    Nem azt mondom, hogy a szürkék 100%, hogy nem léteznek. De ez már, ahogy írod, a HIT. Kategória. Van, aki Visnuban hisz, és pont az ilyen New Age-es, ufóhívő illetőkben nincs annyi tolerancia, hogy ne kezdjenek arról papolni, hogy Krsna nem véletlenül volt kék, ő is egy másik galaxisból érkezett. Pont az ilyen emberekben nem látok annyi nyitottságot, amit te felrósz nekem.
    Az olyanok, mint Däniken, aki megjegyzem, jól megél az általa összehordott dolgokból, előszeretettel utal arra, hogy pl. Truman és Sztálin között volt egy bizonyos paktum, hogy ufótámadás esetén összefognak. Arról nem tesz említést, hogy korábban a boszorkánypereket az uralkodók milyen komolyan vették – és ezúton jár egy balherés tökönrúgás Könyves Kálmán sikeres félrefordítójának, ugyanis ő nem azt mondta, hogy “boszorkányok márpedig nem léteznek”, hanem hogy strygák nem léteznek – vámpírok, akik sok leírás szerint úgy néznek ki, mint a Van Hellsing denevérdámái. Arról sem, hogy érdekes módon az ufók – bár a pánik korábban is megvolt, ld. Orson Welles legendásan nagy vihart kavart rádiójátékát – a reneszánszukat a Hidegháborúban élték, az atombomba és a szatellit korában. Ja, meg persze a diszkó és a hippik korában – némi behatást az ő esetükben is érezhetünk, ami az ufóképet illeti.
    Visszakanyarodva pl. a jetire. Tudtad, hogy a szőrös vadember képe megtalálható a világ összes pontján, a kanadai Wendigótól az angol Woodwoose figuráján és a tibeti jetin át az ausztrál Yowie-ig? Erre előszeretettel jönnek azzal, hogy “aha, akkor az űrjetik mégis léteznek”. Pedig bizony egy korán kihalt félember, vagy egy nagy majom is elég ahhoz, hogy az emberek kollektív emlékezetében leragadjon, és vigyék magukkal. És ez – veled szemben – nekem elég, hogy létezőként fogjam fel. Ha ezek a lények ennyire élénken élnek az emberi lélekben, akkor foglalkozni kell velük, illetve az áhítat és csoda megélésének létfontosságával. Lehet, hogy a Ben MacDhui hegységben nem is él egy természetfeletti szellem (http://en.wikipedia.org/w ... Fear_liath), és a hegymászók a fáradtság, a ritka levegő és a hegyvidékre jellemző optikai csalódások hatására rakták össze maguknak az alakját. De emiatt a legenda miatt a modernkor emberei is más szemmel néznek erre a helyre.
    Amikor valaki megmosolyogja a régiek hitvilágát, amikbe beleférnek a szellemek, az istenek, a “dreamtime”, ugyanakkor bizonyítékokra apellálva számon kéri a nyitottságot társán az ufókkal kapcsolatban, és hihetőségben a korábbi emberek felé helyezi ezt – és ezáltal saját magát is – elszomorodok, mert úgy érzem, éppen az illető nem gondolkodik. Az ember ugyanis képtelen NEM HINNI – még egy ateista is HISZI, hogy nincs Isten. Bebizonyítani a büdös életben nem fogja. De, csak egy kérdés: nem azért esik jól hinni az ufókban, amiért a legelső emberek hittek a szellemekben és az istenekben? Hogy az égen túl nem egy nagy, kietlen, kopár pusztaság helyezkedik el, hanem vannak valakik, akikkel SZÓT ÉRTHETÜNK? Akik érdeklődnek irántunk? Ez egy általános igény.
    És visszakanyarodva az egész kiindulópontjára, Gaiman erre az általános igényre jön rá, amikor az Ezüstkor űrszörnyeit visszavetítette a Felfedezések Korának szörnyeire.
    Még valami: én is hiszek olyan dolgokban, amit sokan megmosolyognának, mert nem fér bele az ő világképükbe, ergó bennem van a hiba, és megpróbálnak ilyen-olyan módon megtéríteni, így nem is verem ezeket nagydobra. Nekem fontosak, és létező dolgok. Pont. Innentől kezdve meg mindegy, ki miben HISZ.
    Felőlem még Dänikenben is lehet, csak aztán ne jöjjünk azzal, hogy “mekkora szemellenzős ökörség az ufókat a koboldokkal egyenrangúnak tekinteni”, mert abban már benne van egy ítélet valaki másnak a hitvilágáról – hé, valaki meg az angyalokban hisz, és? Egy ilyesfajta megjegyzés nem kicsit ironikus ezért, a fent leírtak miatt.
    Most, hogy kifejtettem a véleményem, továbbléphetnénk ezen, és foglalkozhatnánk magával a cikkel? Mert többet nem áll szándékomban ezzel foglalkozni. Igen, beírhatod, hogy “oké, de szerintem akkor is…”. Rendben, ezt már a legelején elfogadtam, SZERINTED lehet. Ez más tészta, és annyira kíváncsi sem vagyok rá.
    Míg az ember csodák és rejtélyek iránti igényét nem lehet letagadni. Mégha ez koronként és világnézetenként változott is – külsőben.

  16. Nihil

    2009. május 7. at 0:29

    Akkor még egyszer, összefoglalva: nem mondom, hogy nincsenek ufók. Azt mondom, valószínű, hogy nincsenek ufók – i.e. kis szürkék, és nem az űrbacik -, de mivel az embereknek szükségük van rájuk, ezért biztosan vannak.

  17. Olórin

    2009. május 7. at 8:29

    Beletelt egy napomba, hogy időm legyen egy ilyen baromi hosszú cikk elolvasásába, és mire végre van, születik alatta egy másik, hozzászólásnak álcázva:)
    Szép elemzés, csak – legalábbis az én ízlésemnek, és mondjuk, hogy ez az én bajom – kicsit sok benne a történelmi és mitológiai elmélkedés.

  18. Farek

    2009. május 7. at 9:18

    Ez a történet nagyon rendben van, és ez egy igen korrekt elemzés róla. Tudom mindenkinek ajánlani a sztorit én is.

  19. exactlee

    2009. május 7. at 10:46

    Hogy te milyen grafomán vagy. :)
    MAjd ha elolvastam akkor reagálok értelmeset is.

  20. TetsuoShima

    2009. május 7. at 10:47

    Olvastam pár éve ezt a sztorit, de annyira nem fogott meg. Valahol egy doboz alján hagytam, de lehet előkapom nemsokára, és újraolvasom a fenti betühalmaz hatására.

    Hinni lehet akármiben. Szvsz mindig jobb inkább tudni valamit, mint hinni benne. De ebben a témában (ufók, koboldok, jetik) gyakorlatilag mindegy is lenne hiszünk-e vagy tudunk. Így vagy úgy, hasznunk nem sok lenne belőle.

  21. czben

    2009. május 7. at 10:55

    A Kapcsolatban írták/mondták a tutit. “…vétek elpocsékolni.” Hogy hogy néznek ki? Szerintem leginkább sehogy. De biztos nem úgy, mint mi, ezért van kisebb esélyük a koboldoknak ,akik többnyire mégiscsak emberszabásúak. De lehetnek akár koboldok is, igazából. Amiben bízom, hogy Scarlett Johanssonból is van valahol egy egész bolygó.

  22. exactlee

    2009. május 7. at 11:11

    Na, megvagyok. Igen jó cikk lett ez. Most jöhet egy hasonló részletességű Sandman elemzés is. :)

  23. Nihil

    2009. május 7. at 11:19

    czben: lenne egy női Galaktuszunk? :p
    Oké, persze, értem én, és mivel a világegyetem és az idő elméletileg végtelen, ezért bizony ezzel is számolnunk kell. Ha egyszer építeni fogok egy téridőgépet, az csak is ennek a helynek a megtalálása miatt lesz.
    exactlee: szándékozok, de nem most, és az egy cikksorozat lesz. :)

  24. llaci

    2009. május 7. at 11:38

    Tudom, hogy kell a k.netnek az írás, mert Olórinnak és barátainak sincs 16 keze és 12 feje, de remélem, hogy ezek a hosszabb írások nyomtatásban is megjelennek (nem a nyomtatómon). Panel, BH? Még ha utóközlés, engem az se bántana…

  25. Nero Blanco

    2009. május 7. at 12:11

    Llaci: az internetes közlésnek két nagy előnye van. Az egyik, hogy nincs semmilyen korlátozás a terjedelemben. A másik, hogy nem pofázik bele egy kötekedő szerkesztő, aki szerint pl. nem a mérce, hanem a mérleg (nyelve) billen át a másik oldalra. :)
    De az elvi lehetőség természetesen megvan BH-s közlésre is. Most, hogy megtaláltam az ideális példányszámot (100), talán sikerül valóban negyedévivé tenni a lapot.

  26. llaci

    2009. május 7. at 12:26

    Egy jó szerkesztő ugyanolyan fontos, mint egy jó író. Vágjon, nyessen, kötekedjen csak… Én mindig bíztam abban, hogy van nálam tapasztaltabb ember, aki kigyomlálja a gazt, míg én kertiszékemben üldögélek nyugodtan.

  27. llaci

    2009. május 7. at 12:29

    Ja, ezt nem azért írtam, hogy jó író vagyok. Hanem hogy tapasztalatlan.

  28. Nihil

    2009. május 7. at 13:43

    Huhh, a terjedelem terén nem volt gondom, viszont figyelmes szemeket igénybe vettem, mert a cikkíró is ember, és olykor figyelmetlenségből hajlamos a képzavarra – én ezt pont ezért szívesen is veszem.
    Most is belekerült némi keresésbe, míg az ominózus “mércét” megtaláltam.
    Az internet annyival jobb, hogy az ilyen bakik javíthatóak, míg papíron halmozottan hülyén jön ki.
    Ami a publikálást illeti, köszönöm szépen ennek a felvetését, de nekem(!) ez is tökéletesen megfelel. :)

  29. Nero Blanco

    2009. május 7. at 14:00

    A terjedelemmel általában nem a szerzőnek van gondja… :)))

  30. geo

    2009. május 7. at 15:10

    Azért érdekes a hozzáállásod Nihil, alig nyilvánultam meg a témában, te máris kivetítesz rám egy olyan véleményt, amiről csak képzeled, hogy igaz és utána rögtönítélő bíróságként egyből el is hallgattatsz, mondván nem is vagy kíváncsi a véleményemre. Ezt a kioktató stílust pedig jobb lenne ha mellőznéd, mert szerintem nem csak én, hanem az oktatók se fogják díjazni a diplomavédésen, bár őket talán kevésbé nézed le, mint engem.

    Ha nem is olvasod el, én azért válaszolok, mert nem szeretem, ha félreértenek.
    Az eredeti cikekdből igenis az jött le, hogy az ufó-elméletet kevésbé tartod megfontolásra érdemesnek. Aztán már finomítottál ezen itt a hsz-ban, hogy Danikent tartod csak svindlernek, rendben is vagyunk. Én azért kérdeztem így, mert azt hittem Danikent azonosítod az összes ilyen véleménnyel. És még mielőtt engem Daniken keresztes lovagjának állítanál be, egyáltalán nem ül ez a megállípítás, kritikusan közeledek hozzá, mert ahogy mondod, mindent az ufók nyakába varr, de úgy gondolom van amiben igenis igaza van és a legnagyobb érdeme, hogy legalább ráirányítja a figyelmet.

    Addig misztikum csak valami, amíg meg nem találják a jetit, meg ki nem derül, hogy a koboldok látogatása is lehetett a szürkék látogatása korábbi korokban, írod. Számomra épp ezzel bizonyítod, hogy a szürkéké nem azonos misztikum a korábbi korokéval, mert amögött nem derül ki újabb mozgató, nem lepleződik le a bábjátékos, mert már eljutottunk az igazsághoz ténnyé vált. Oké, nem 100%, csak mondjuk 90% és ha amiatt a 10% miatt te ezt hitnek nevezed és nem megfontolásnak, ám legyen, de én nem tekintem magam ufó-hívőnek, buddhista vagyok.
    És igen, a koboldokat, meg óriásokat megmosolygom, mert egy felnagyított, félreértett benyomás, ahogy a jetivel vagy a küklopsszal, satöbbivel kapcsolatban, amiket írsz, a szürkéknél én pedig nem tapasztalok ilyen mértékű felnagyítását a történteknek. Van aki persze már egész legendáriumot teremt köréjük, meg intergalaktikus háttérsztorit a többi fajokkal, de nagyon örülnék, ha nem mosnál össze velük, azért mert le merem írni Daniken nevét.
    Van egy ilyen eleme is az UFO-knak, nem tagadom, hogy sokan légköri jelenségeket, kísérleti katonai gépeket is annak néznek, ez belefér a misztikum kategóriába, de mindenki eldönti mit fogad el ezek közül és a régi korok dolgai közül is, abból is csak azt vetem el, amiről látom, hogy szerintem tévhit, szellemek sztem simán léteznek.

  31. Nihil

    2009. május 7. at 15:37

    “Azért érdekes a hozzáállásod Nihil, alig nyilvánultam meg a témában, te máris kivetítesz rám egy olyan véleményt, amiről csak képzeled, hogy igaz és utána rögtönítélő bíróságként egyből el is hallgattatsz, mondván nem is vagy kíváncsi a véleményemre. Ezt a kioktató stílust pedig jobb lenne ha mellőznéd, mert szerintem nem csak én, hanem az oktatók se fogják díjazni a diplomavédésen, bár őket talán kevésbé nézed le, mint engem.”
    Nonononono… egyrészt azért írtam azt, hogy nem ÉRDEKEL, mert nem érdekel a továbbiakban a téma, ugyanis elbeszélünk egymás mellett, következetesen. Azért írtam le amúgy sok mindent nagybetűvel, hogy követhető legyen az általam leírt fejtegetés. Amúgy soha a büdös életben nem fogsz meggyőzni arról, hogy “a szürkéké nem azonos misztikum a korábbi korokéval”. Nem baj, nem is érdekel, mert hihetsz azt, amit akarsz, szíved joga. DE ERRŐL MÁR NEM ÉRDEMES ÓRÁKAT KERINGENÜNK EZEN A TÉMÁN.
    Nem írtam azt, hogy Te Däniken nagy követe lennél, csakhogy felőlem akár nyugodtan hihetsz benne, lelked rajta.
    Nem érzem azt – ezek után különösen – hogy rögtönítélő bíróság lennék, különösen mert szerintem a fentieket normális hangnemben fogalmaztam meg. Igen, az a véleményem Dänikenről, ami. Igen, nem szeretem, amikor ufóbaromságokkal magyarázzák az isteneket. DE ETTŐL TE MÉG HIHETSZ BENNE. Onnantól, hogy ezt leírtam, már lényegtelen egymást győzködni.
    Az, amit a fejemhez vágsz, megfejelve a diplomavédéssel pedig igazán kedves, tekintve, hogy mintha Te indítottál volna valami olyasmivel, hogy “ez akkora butaság”. Úgy érzem, geo, olyasmiket látsz bele a hozzászólásomba, amik ott sincsenek. Sosem volt kenyerem másokat megalázni, vagy sértegetni, ez a fenti hozzászólásomban sem volt meg. Amikor egy kicsit visszavágtam tegnap, rögtön elnézést kértem. Rohadtul bánt, hogy azt kell bizonygatnom, hogy nem, nem akartam én rosszat. Kíváncsi voltál a véleményemre? Leírtam.
    Ami miatt bátorkodtam leírni a “nem vagyok kíváncsi”-t, azaz, hogy ezt a témát már bőven lerágtuk, különösen, hogy nem is az volt a lényeg, amit te folyton felhozol. Mindent kiírtam, amit hiszek. A többi már nem egyéb virtuális kötélhúzsánál.
    Miért lennék haragban veled, vagy miért akarnék? Egyszer találkoztunk, nem is ismerlek. Igazából szeretnék már úgy egyszer tényleg flame-elni, hogy lássátok, milyen tudok lenni. Nem ilyen.
    Mielőtt – bízom benne – egyszer-s-mind sikerül lezárni ezt a témát, szeretném szívből megköszönni, hogy az “ez akkora butaság, hogy nem találok szavakat” résszel indítottál, majd előhoztad a diplomavédést, ami miatt amúgyis ideg vagyok, és számon kéred rajtam a személyeskedést. Igazad van. Egy utolsó szemét rohadék féreg vagyok.
    Egyetértesz, vagy végre megérted, mit hogy értettem, és hogy nem volt bennem sértő szándék, és leszállsz a témáról?

  32. Nihil

    2009. május 7. at 15:40

    És még valami: az, hogy a bábosok nem derülnek ki, még nem feltétlen jelent semmit. Az angyalokban is hittek/hisznek. De, mint írtam, ezért HISZ mindenki abban, amiben akar. Persze ebbe a hozzászólásba is lehet ördögi fortyogó gonoszságot belelátni.
    De az 1602 terén nem akarok többet arról hallani, hogy “szerintem az ufók…”

  33. geo

    2009. május 7. at 16:16

    Az valóban nem volt szép tőlem, hogy butaságnak neveztem még az első hsz-ban, elnézést. Annyi mentségem van, hogy nem volt még egyértelmű az álláspontod, csak később fejtetted ki, ugyanúgy többet láttam bele, mint ahogy te többet látsz az enyém mögé, még mindig, hiába írom le, hogy nem így van.
    A hosszú hegyibeszéded viszont tartom, hogy kioktató volt.

    Szerintem nem felesleges erről beszélni, mégha kötélhúzás is. Ahogy a kutyafejű ember mögött a pávián volt az igazság, ugyanúgy a zöld marslakók és Buck Rogers mögött a szürkék. Nem szó szerint kell venni természetesen ezt a mondatot, hanem, hogy az űrlegendárium mögött a szürkék számtalan hipnózisos beszámolóval alátámasztható látogatásai igazolhatók. Nem egy hóbortos képzelgés csak.

  34. Nihil

    2009. május 7. at 17:22

    A hosszú hegyibeszédem azért volt hosszú, geo, mert gondoltam, hamár rákérdezel, megérdemel annyit a téma, hogy kifejtsem. A kioktatást én továbbra sem értem, feltéve, ha csak nem vetted magadra azt a szarkasztikus hangnemet, amit Dänikennek és vonóstársaságának szántam. Ha tényleg el akartalak volna küldeni a francba, valami olyasmit írtam volna le, hogy “na húzz vissza építőkockázni, csimota!”, vagy jóval durvábbat. És még mindig nem írok ilyeneket, pedig a diplomavédés miatt egy nagyon a nyelvem hegyén van, de mint írtam, nem célom a flame.
    A kioktatásról annyit, hogy nem húznám fel magam – elvégre a második hozzászólásodban megkérdezted, hogy de hát ha ilyen nyitott vagyok, akkor miért írom ezt Dänikenről – az említett úriemberek kapcsán, ha nem ők lennének maguk előtt a világ titkainak tudói. Hogy a legtöbb leírásban előszeretettel szidják az elfogadottabb tudományt, merthogy ők vaskalaposak, és megmosolyogják a korai népek hitét, merthogy “erre ma már tudhatjuk…”
    Miközben azzal, hogy ezeknek a jelenségeknek adnak egy tudományos keretet, nem tesznek mást, minthogy modernizálnak régi toposzokat. Ostobák lennének azok az emberek, akik ezeket elfogadják? Nem – ez egy általános igény. Amit én gyűlölök, az az, amikor ezek az emberek a nagy, nyitott szellemükben – talán itt moshattad/tuk össze Dänikent veled, mert a “nyitottság” Tőled is elhangzott, de ez most már mindegy – ítéletet hirdetnek más kultúrák felett. Azok a kannibál Húsvét-szigeti népek nem húzhatták fel a kőfejeket. A piramisokat biztos ufók emelték. Ja, és Krsna azért kék, mert az Uránuszról jött.
    Nem veszik figyelembe, hogy a civilizáció nem meredek egyenes, hanem hullámvonal, és amit egy kor tudott, az évszázadok simán kikoptathattak, ahogy az meg is történt (a Húsvét-szigeten egykor virágzó civilizáció volt, míg fel nem élték kereteiket, és egy véres háború a sötét korba nem lökte őket). Nem veszik figyelembe, hogy egy emberszerű lény külső különbségeit – i.e. kékszín – okozhatják a kultúrára jellemző szimbólumok. Tudod, hogy mi az, ami miatt a fantasy-kben hegyesfülűnek ábrázolják a tündéket? Ikonográfia – valahogy meg kellett különböztetni a képeken a nyomorultakat az emberektől. Az ezektől az emberektől olvasott cikkekben nem is az bánt, hogy kedvük szerint csavarják a mítoszokat, mert ez a korábban leírt igény. Inkább az a győzedelmes hangnem, ami megmosolyogja mások hitét – az egyszerű görögök egy ufót hittek Phaeton szekerének -, de fel vannak háborodva, ha a “vaskalapos” tudomány teszi ezt velük.
    Ami miatt viszont úgy érzem, hogy ez nem egyéb kötélhúzásnál, az az, hogy te a legendák lényei mögé csak “egy hóbortos képzelgést látsz”. Ezek, mint írtam, szerintem többek ennél. Azzal, hogy jelen vannak az emberi tudatalattiban, kihatnak ránk, és ami a hipnózist illeti, az ugyanúgy bizonyíthatja azt, hogy ezek a képek ott élnek bennünk, minthogy a kis szürkék a világűrből jöttek. Akik, megjegyzem, inkább emlékeztetnek sápkóros emberekre – emellett ha egy másik bolygón fejlődtek ki, akkor hogyan tudnak nőket teherbe ejteni? Te azt mondod, hogy a szürkék a páviánok – én azt, hogy szerintem ennél mélyebben gyökerezik. Hogy a Marsot is azért népesítjük be képzeletünkkel, mert az úgy izgalmasabb, akárcsak egy középkori térkép szörnyekkel.
    Visz ez minket előrébb? Nem. Nem addig, míg meg nem tudjuk, honnan erednek ezek. De azt nem ilyenféle fórumbeszélgetésből fogjuk leszűrni. Addig pedig ugyanúgy mindegy, hogy ki miben hisz, minthogy melyik monoteista vallást követi, esetleg melyik hindu istent imádja.
    Ja, hogy miért van Buck Rogers? Mert az embereknek, mindezen túl, szüksége van hősökre. Olyan hősökre, akik szörnyek ellen harcolnak, (saját mércénk szerint) eltorzult, ocsmány fajzatok ellen. Ez is jelent valamit. Amennyiben nem lenne lejegyzés ufókról, akkor is szerepelnének űrszörnyek a ponyvákban.
    Én, hogy egy utolsót megjegyezzek Dänikenről: érdekesnek tartom, hogy amíg szvsz az irományaik pont az emberi képzeletet elégítik ki, ők maguk a magyarázataikkal pont ezt az emberi tulajdonságot becsülik le.
    Minden estre addig nem jutunk sok helyre ezzel, amíg meg nem jelenik egy nap egy idegen, és interjút nem ad a TV-ben, hogy “igen, megfordulunk itt, a kínai ingek miatt. Olcsó és sokáig tart.”
    Amennyiben most is kioktató lennék, elnézést, de ez van, ezzel a témával kapcsolatban ez a véleményem.

  35. exactlee

    2009. május 7. at 18:10

    Mennyit tudtok rágódni egy mondaton. :)

  36. Nihil

    2009. május 7. at 18:56

    exactlee: teljesen jogos, ezért is írtam azt, hogy virtuális kötélhúzás, és ami nem visz semmire. A patthelyzet a következőből is fakad: ha én egyszer tiszteletben tartom az ó- és középkori emberek világképét, akkor geoét is el kell fogadnom, mert az úgy fair (meg is teszem, éppen úgy). Ő viszont nem fog engem meggyőzni arról, amiről szeretne, nevezetesen, hogy fogadjam el a szürkéket, mint élő, lélegző teremtményeket. Úgy nem, de én nem is biológiai, hanem inkább metafizikai szempontból nézem, és úgy pedig igen. Ő viszont a metafizikai részt nem tartja többnek hablatynál – úgy vettem ki. Innentől kezdve pedig hiábavaló az egész.
    Hiába írom le, hogy akár létezhetnek szürkék (erre jó szívvel adok 10%-ot), de engem ez TELJES MÉRTÉKBEN HIDEGEN HAGY AZ ELMÉLKEDÉSEM szempontjából, mert ott inkább az emberi tudat igénye érdekelt.
    Viszont! Amennyiben az ufókat egy hitnek feleltetem meg, számolnom kell azzal a felelőséggel is, hogy valakit megbántok, ahogy egy keresztényt is megsérthetek a vallásával. Ha egy katolikusnak próbáltam meg volna elmagyarázni ezt egy kisebb szenttel… nos, nem lett volna életbiztosítás, és még jogos is lett volna a részéről. Ugyanígy szeretném jobban kihangsúlyozni azt, amit a második ezzel kapcsolatos hozzászólásomban tettem: ha valaki HISZ az ufókban, szíve joga, és ki vagyok én, hogy ebben megingassam? Csak arra kérem az itt megforduló ufófanokat, hogy ne mosolyogják ki mások vallását, amihez bizony a szentek, angyalok, tündérek, manók egyaránt szerves részei, mert az az én Akhilleusz-sarkam. Valamit valamiért.
    És most innentől kezdve szeretnék csak az 1602-vel, és nem űrkoboldokkal foglalkozni.
    (Ja, hamár vallás/térítés: Észtországban mormonok szerettek volna megtéríteni, de legyőztem a saját játékukban: addig tartottam szóval őket, míg azok szabadkozva nem távoztak. :D De azért jót dumáltunk, az udvariasság keretén belül)

  37. geo

    2009. május 7. at 21:34

    Ez most teljesen korrekt volt, nem kioktató.
    A hipnózist úgy tudom nem lehet ilyesmivel kijátszani, ha jól végzik el, nem tudod megjátszani magad, de ebbe ne menjünk bele tényleg.
    Az ufokban úgy hiszek, mint ahogy Ausztrália létezésében, saját szememmel még nem láttam, de elhiszem, szóval nem érzem szerencsésnek itt a hit fogalmát.
    Ezzel a mondatoddal viszont tökéletesen egyet tudok érteni:
    “Amennyiben nem lenne lejegyzés ufókról, akkor is szerepelnének űrszörnyek a ponyvákban.”
    Mormonokkal én minden héten beszélek egy angol társalgási klubban, meglepően jó fejek, nem hozakodnak folyton elő a vallással.

  38. Nihil

    2009. május 7. at 22:07

    “Az ufokban úgy hiszek, mint ahogy Ausztrália létezésében, saját szememmel még nem láttam, de elhiszem, szóval nem érzem szerencsésnek itt a hit fogalmát.”
    Kérdezz meg egy hindut Ganesháról. Sokan mégse hisznek szegény elefántfejűben. Viszont amennyiben egy sitcomban egy grey szerepel Hugh Jackmannel, akkor én is osztozom ezen a véleményen.
    A hipnózis terén nem kijátszást értek, hanem előhozott kollektív képzeteket.
    Ja, amúgy meg ezt küldöm mindenkinek szeretettel: http://www.youtube.com/wa ... r_embedded

  39. Joci.

    2009. május 9. at 7:17

    Én azért gondolom hogy van más bolygókon (vagy más galaxisban) élet, mert az űr hatalmas és végtelen.Képtelenség hogy csak emberek éljenek ekkora “területen”.
    Ezt a képregényt, meg biztosan megveszem!!! :D

  40. Nihil

    2009. május 9. at 10:40

    Ennek örülök, akkor már ezért megérte. :)

Szólj hozzá te is!

Facebook Hozzászólás