Áldás vagy átok? – X-MEN: Adottság

Újabban nem győzi kapkodni a fejét az egyszeri magyar X-men rajongó: a 90-es évek Semices kiadványai után csak elvétve találkozhattunk kedvenceinkkel, most pedig valóságos dömping zajlik. Voltak persze közben is próbálkozások, a Panini az Újvilági kalandokból adott ki egy csokorra valót, a Fumax egy kötetig mártózott meg Küklopsz és társai világában, most azonban látszólag egész pályán megy a letámadás: a Kingpin az újságos terjesztés sikerét meglovagolva indította tudatosan az újabb hullámot, a Képkocka a klasszikusokat preferálja, legutóbb pedig a Nagy Marvel-Képregénygyűjtemény kerített sort a mutánsokra. Véletlen lenne, hogy a most megjelent X-Men kötetben olvasható sztori megegyezik a Kingpin által elsőnek választottal? Aligha: az Adottságnál jobb belépőt az X-men világába keresve sem találhatnánk!

Pedig Joss Whedon és John Cassaday képregénye – ami egykor az Astonishing X-Men sorozat első hat füzetében jött ki Amerikában – a Grant Morrison jegyezte New X-Men közvetlen folytatása, és a folytatások általában feltételeznek valamilyen előtanulmányt az olvasó részéről. A teljesebb kép megértéséhez persze jól jönnek a magunkba szívott információk, a finom utalások megértéséért érdemes az interneten olvasgatni, de az Adottság esetében alapjáraton elég, ha a szereplőkkel tisztában vagyunk, a lendületes kezdés és néhány elcsípett fogódzó a szereplők közti párbeszédekből úgyis gyorsan helyreráz minket. Whedon anno tiszta lapot kért és kapott is a Marveltől, sőt sikerült azt is elérnie, hogy sorozata különutas lehessen, nem érintették az éppen aktuális, felülről erőltetett események sem. Ennek köszönhetően módja nyílt karakterei kibontására, koncepciójának grandiózus (összesen 24 füzetet, plusz egy különszámot számláló) kibontására – megidézi a mutánsok legszebb hagyományait, és végre olyan kalandba rángatja hőseinket, ami a cím múltjához méltó.

Mi tesz minket különlegessé? Miért fontos, hogy felvállaljuk magunkat? Hogy lehet egyedinek, egyéniségnek maradni egy olyan világban, ami retteg az ismeretlentől? Ezek a kérdések foglalkoztatják az X-Men történetek íróit már évtizedek óta, Whedon pedig ezek mellé hozza be a nagy közös masszába olvadás, a kompromisszumkötés, a könnyebb út opcióját is. Az Adottság fő konfliktusát ugyanis Kavita Rao, egy neves indiai tudós szolgáltatja, aki felfedezte a mutáns hajlam elleni szérumot, ezzel egy új élet lehetőségét kínálva fel az üldözött és megvetett mutánsok számára. Az X-Men-nek – élükön a Charles Xaviertől az iskolavezetői posztot is “megöröklő” Küklopsszal – nem is jöhetne rosszabbkor a hír, a megtépázott hírnevű csapat ugyanis ismét az emberek bizalmáért és megbecsüléséért szállna síkra. A helyzetet csak súlyosbítja egy földönkívüli terrorista, Ord a Résvilágról (szintén Whedon találmánya), aki otthonának majdani pusztulását igyekszik megakadályozni, illetve annak okozóját hivatott még idejében annulálni.

A vakcina létezését bejelentő sajtótájékoztatót követően (már az első füzetben) alapjaiban rendül meg mindaz, amiben az X-men tagjai hisznek, amiért dolgoznak, hiszen a szer, amennyiben működik, egy szempillantás alatt képes megszabadítani gondjaiktól a sokat szenvedett mutánsokat, vége a szégyenkezésnek, az üldöztetésnek, boldog emberként élhetnek tovább. Ez a dilemma gyorsan repedéseket okoz az addig sziklaszilárdnak hitt csapaton belül, de az egész mutánstársadalom is komoly döntés előtt találja magát. Kár, hogy az Adottság ezt a zseniális felütést csak félig-meddig dolgozza ki, félútig jut, Ord megjelenésével ugyanis egyértelműen az akció irányába billen a cselekmény, az agresszív földönkívüli megállítása lesz a fő prioritás.

Ha a forgatókönyvbe bele is lehet kötni, a karakterekbe, párbeszédeikbe már jóval nehezebb. Whedon keze alatt a csapat minden tagja kellő figyelemben részesül, Küklopsz és Rozsomák reakciói (az e sztori előtt elhunyt Jean Grey hiánya miatt) érthetőek, a nagy visszatérő Kitty Pride remekül írt szemlélője az eseményeknek, aki fénysebességgel vonódik be az újabb krízisbe, mégis talán Emma Frost az, aki a leginkább emlékezetesre sikeredett. Egyszerre fennkölt, számító, bájait és tudását céljaira felhasználó ragadozó, jéghideg szépség, olykor pedig – főleg Küklopsszal közös beszélgetéseik alatt – érző, szolidáris társ. Elpusztíthatatlan gyémánt teste ellenére mégis sebezhető, mégpedig a szerelem és a halott Jean iránti féltékenysége irányából – érdekes kontraszt.

Ahhoz, hogy az egyik legtöbbet mutogatott, vagy ha úgy tetszik hivatkozott X-Men történet lett az Adottság, Whedon mellett egy zseniális rajzoló, John Cassaday is kellett. Lendületes, filmszerű, modern képregényt készített, pályafutása alatt talán itt a legemlékezetesebbek rajzai, melyek az olykor merész színezéssel együtt végtelenül különleges hangulatot árasztanak. Mintha tényleg egy moziban ülnénk, realisztikus, hús-vér karakterek népesítik be a vásznat, de stílusa enged némi játékot is, sokkal érdekesebb részletekkel például, mintha mondjuk átrajzolt fényképeket bámulnánk – amire azért van példa bőven a Marvel háza táján.

A frissen megjelent kemény-fedeles kiadvány jó befektetés a füzeteket mindenáron kötetre cserélni akaró rajongóknak, de Whedon történetfolyamának ez csak az első felvonása. A folytatás is érkezik nyáron (NMK#13 – A Lenyűgöző X-Men: Harcos 2018. június 21.), amiben jobban árnyalódik majd a kép. Legalábbis az a nagy kép, amit Whedon anno megálmodott, és amit a Kingpin néhány éve ki is adott – de a teljességtől messze lesz. Az Adottság persze remek sztori, hithű X-rajongók és a moziból épp kisétáló, kicsivel többre vágyó újoncok számára egyaránt tartogat meglepetéseket. Ja és a kötet első huszonpár oldala ott van minden idők legjobb debütszámai között!

Farkas Dávid

Nagy Marvel-Képregénygyűjtemény 2. kötet
A Lenyűgöző X-men: Adottság
(Astonishing X-men v3 #1-6)
Szerzők: Joss Whedon és John Cassaday
Megjelenés: 2018. január 18.

Facebook Hozzászólások